Miért csúsztak le a dobogóról az érsekújvári kézilabdázók?

Jóformán az egész évben azért hajtottunk, hogy a cseh-szlovák bajnokságban (HIL) jó kiindulópontunk legyen a rájátszás előtt, vagyis az első két hely valamelyikéről jussunk a szlovákiai elődöntőbe. Az alapszakasz végén mégis csak a negyedik szlovák csapatként zártunk, s ennek a helyosztókon ütközött ki a hátrányos következménye, mert a sorozatok sorsdöntő meccseit rendre idegen pályán kellett lejátszanunk. Szűk játékoskeretünk van, állandóan csak nyolcan voltak bevethetők, a többiek mindössze epizódszerepekhez jutottak a hosszú, kimerítő pontvadászatban. Az elődöntőben a későbbi bajnok Prešov volt az ellenfelünk. Megpróbáltuk meglepni az alapszakasz győztesét, s a párharc elején eldönteni a továbbjutást. Végül csak megszorongatni sikerült a Hatalčík-legénységet, s ötmérkőzéses küzdelemben 3:2-re alulmaradtunk. Ez a sorozat a csapat utolsó erőtartalékait is felemésztette, s a kassaik elleni bronzcsatában gyorsan összeroppantunk.

Három harmadik hely után negyedszerre csak negyedikek lettek a szlovák bajnokságban. Nagy a csalódás?

Nem éppen nagy, s pánikhangulat sincs nálunk, de azért többet vártunk a fiúktól. Tudjuk, hogy képesek lettek volna újra a dobogón végezni, de az éremesély – a már említett okok miatt – már az alapszakaszban kicsúszott a kezünkből. Nem rossz a 4. hely sem. Közben ugyanis sok fiatal beépült a csapatba, jövőre már több tapasztalatuk lesz a bajnokikon, s ez nekünk kedvez. Együtt marad a játékoskeret, s egyelőre edzőnk sem távozik. Jövőre is a bajnoki dobogóra próbálunk feljutni. (jmk)