Megfogta a hangulat Lelkes Júliát a szezon utolsó hazai meccsén

Csak négy csapattársa ját-szott nála több meccset az idényben, s átlagban majdnem húsz percet töltött a pályán. A somorjai női extraligás kosár-labdacsapat egyre inkább szá-míthat a 19 éves, saját neve-lésű Lelkes Júlia játékára.

A 170 centiméter magas játékos a pöstyéniek ellen több mint 35 percet játszott, de a rózsahegyiek és a kassai Good Angels ellen is bőven szerezhetett rutint – aminek 19 éves kora ellenére már nincs is annyira híján, tekintve, hogy ez már a harmadik idény volt, amikor belekóstolhatott az extraligába. „A szezon elején nem nagyon ment a játék, de a vége felé néhányszor már tudtam segíteni a csapatnak – mondta lapunk érdeklődésére szerényen Lelkes Júlia, aki 28 találkozón jutott szerephez. – A poprádiak elleni második playoff-meccsen jó passzban voltam. A rózsahegyiek ellen célunk a harmadik hely megszerzése volt, ami nem sikerült, de az utolsó hazai meccsen le tudtuk őket győzni, olyan atmoszférában, amilyen már rég volt Somorján, ez nagyon földobott mindannyiunkat.”

Szép élményei a korosztályos válogatottakból is vannak a Dunaszerdahelyen született kosarasnak. „Két éve az U18-as Eb-n Romániában kivívtuk a feljutást az A kategóriába, az egész tornán nagyon jól éreztem magam – emlékezett vissza Lelkes Juli, aki címeres mezben és klubcsapatában is a 10-es számot viseli. – Kis koromtól felnéztem Slama Angelikára, őmiatta választottam ezt a számot.”

A jelenleg Pöstyénben szereplő korábbi somorjai kosarashoz hasonlóan Lelkes Júlia is irányítóként vagy a kettes pozícióban szerepel. „Utóbbiban kevésbé nagy a felelősség, ott az ember azt érzi, hogy mégse rajta fog múlni minden támadás. Az extraligában egészen más a fiatalok szerepe, míg a junioroknál húzójátékos voltam, itt inkább kiegészítem a többieket. Bevallom, kicsit idegesebb is vagyok játék közben, sokszor inkább gyorsan továbbpasszolok, mintha egy picit félnék” – ad magáról önkritikus jellemzést Lelkes.

Pedig a fiatal vezetőedzővel, Tomáš Kačmaríkkal jól kijött, és – a korábbi évekkel ellentétben, amikor „estére már nagyon elege volt” a kettős, néha hármas terhelés miatt – már csak pár meccsen segített be a junioroknál. Ugyanakkor így is be kell osztania az energiáját a pozsonyi egyetem elsőéves orvostanhallgatójaként. „Anyukám és a testvérem is kosarazott, sokat voltunk a tornateremben, és természetes volt, hogy én is beállok a sorba. De hogy meddig lesz folytatás, nem tudom. Az orvosin állítólag a második év a legnehezebb, de amíg nem megy egymás rovására, addig szeretnék kosarazni is” – tette hozzá Lelkes Júlia. (ot)