Márton Vivien és a motokrossz női oldala

Hány évesen és milyen indíttatásból kezdett el motokrosszozni?

Keresztapum motokrosszozik, és egyszer elvitt magával engem is a pályára. Emlékszem, hogy volt ott egy kis quad, amiről egész nap le sem akartam szállni. Nagyon megtetszett, és rögtön én is akartam magamnak egy motort. A szüleim először ellenezték ezt, de én kitartóan spóroltam, és végül 2013 szeptemberében megvettem az első motoromat, egy 125 ccm-es Yamahát. Akkor 12 éves voltam. 

Azóta valószínűleg ezt a gépet már „kinőtte”. Milyen motorral versenyez most?

Jelenleg nincs motorom. Idén az érettségi miatt 1 év szünetet tartok a versenyzésben. Az utolsó motorom egy Suzuki RMZ 250 volt.

Így, hogy most nem motorozik versenyszerűen, az edzések is elmaradnak? Ehhez a sportághoz elég komoly kondícióra van szükség, ezt mivel tartja fenn?

Mivel Dunaszerdahelyre járok iskolába, és hét közben a diákotthonban tartózkodom, így az edzésre korábban hétvégén volt csak lehetőségem. A kondim főleg futással próbálom fenntartani, tavaly részt vettem több futóversenyen is. Nyáron, amikor az időjárás engedi, keresztapummal, vagyis az edzőmmel gyakran biciklizünk, az is nagyon jót tesz a motoros kondinak. 

A keresztapukája egyben az edzője is tehát. Hogyan kapcsolódik ő ehhez a sportághoz?

Már régóta motorozik, és versenyezni is szokott. Ő tanított mindenre. Az összes versenyre és edzésre elkísért. Ha ő nem lenne, akkor én sem motoroznék.

Nyilván ez a sportág nemcsak fizikailag, de anyagilag is megterhelő. Tagja valamilyen krosszcsapatnak, vagy vannak támogatói? 

Ilyesmiből egy krosszosnak meglehetősen kicsi a választék a környéken, lányokat pedig még kevésbé keresnek. A csapatok bár biztosítanak részvételt néhány versenyen, ezen kívül nem sokkal támogatják a versenyzőket, szóval feleslegesnek tartottam, hogy bárhol tag legyek. Támogatóim voltak például a falu önkormányzata és néhány magánvállalkozó, nekik sokat köszönhetek. De a legfőbb támogatóim a szüleim és az edzőm.

Milyen versenyeken vett részt eddig? Csak szlovákiai versenyeken indult vagy külföldieken is?

2016-ban kezdtem komolyabban foglalkozni a versenyzéssel, akkoriban gyakran jártunk Magyarországra. Sajnos egyre kevesebb női induló volt a futamokon, és emiatt nem igazán fejlődtem. Nálunk, Szlovákiában hamarabb összejön egy mezőnyre a 10-12 női versenyző, szóval itt vannak ellenfelek. A Szlovák Motokrosszbajnokságban (MMSR) három éve van csak női kategória. Amint adódott ez a lehetőség, mi azonnal belevágtunk. Hat verseny van, hat különböző helyszínen, mindegyiken pontokat gyűjtünk, és abból lesz egy összesített eredmény végül.

Mi a legjobb eredmény, amit eddig elért? Sikerült valaha a dobogó legfelső fokára állnia?

2017-ben a szlovák bajnokság női kategóriájának második helyezettje lettem. Ehhez az egyes versenyeken dobogós vagy legalábbis dobogó környéki helyezést kellett elérnem. Végig nagyon szoros verseny volt, sok kihívással. Nyilván voltak versenyek, amik nem úgy sikerültek, ahogy terveztem. Előfordult, hogy az első futamot megnyertem, a másodikon viszont elestem, így lecsúsztam a dobogóról. 
 

Mi az a legnagyobb kitűzött cél, amit szeretne elérni ebben a sportágban? Tervez nagyobb motorra ülni esetleg?

A legfőbb célom, hogy egyszer megnyerjem a szlovák bajnokságot. Mindenképpen készülök motort venni, de nem nagyobbat. Bőven elég a 250 ccm-es, amivel eddig is versenyeztem. 

Eddigi sportkarrierje alatt volt balesete? 

Persze, volt több is, ez vele jár. A legemlékezetesebb balesetem az első komolyabb versenyemen volt, még 2016-ban. Egy kupasorozatért folyó versenyben, amelynek Ácson volt az első fordulója, az első futam elején az egyik ugratón a levegőben összeakadtak a kormányaink egy másik csajjal. Először azt hittem, csak elesünk, felállunk és megyünk tovább, de ez nem így lett. Rám esett a motor, nem kaptam levegőt, és a kormány belefúródott a térdembe. A versenytársamnak, akivel ütköztem, mindkét keze eltört. Levittek minket a pályáról, nem sokkal később zsibbadni kezdett a bal kezem. Azonnal kórházba szállítottak, ahol a röntgenfelvételek megmutatták, hogy leszakadt a vállgyűrű a vállamban. Azóta emiatt kétszer is műtöttek, és majdnem fél évet ki kellett hagynom.

Mi az, ami motiválja, hogy ilyen balesetek után is visszaüljön a motorra?

Minden versenyről készítek videófelvételt. Amikor ezeket visszanézem és látom a fejlődést, akkor érzem igazán, hogy érdemes volt ennyi munkát belefektetni. Motivációként szolgálnak még a serlegeim. Mindegyikhez tudnék fűzni egy-egy történetet, amiért az a futam érdekes volt számomra. 

Tudna mondani egy kellemes történetet és egyet, ami a leginkább rossz érzéseket kelt önben, amikor visszagondol rá?

A számomra leginkább kedves történet egy olyan versenyhez kötődik, ami Ješková Vesen volt. Egy másik indulóval nagy csatát vívtunk a harmadik helyért. Végig egymást méregettünk mindkét futamon. Szívesen emlékezek vissza erre a küzdelemre, amiből kettőnk közül végül is én kerültem ki győztesen. Bár „csak” bronzot kaptam, legalább annyira örültem, mintha nyertem volna. A számomra legkellemetlenebb történet a 2017-es bajnokságban szerzett kupámhoz kapcsolódik. Az utolsó előtti verseny Vislankán volt. Elestem, és mivel nagy sár volt a pályán, beragadtam. Az edzőm segített nekem. Bár ez szabályellenes, mivel sokan elestek azon a részen, így többünknek is segítség kellett, hogy folytathassuk, és hogy a verseny ne álljon emiatt, hogy útban vagyunk. A futam vége felé megelőztem a lányt, így harmadik lettem azon a versenyen. Én vezettem a bajnokságot, két pont előnyöm volt a másodikhoz képest. A lány családja úgy állt rajtam bosszút a bronzért, amit „elvettem” a lányuktól, hogy a következő versenyen, az első futam után diszkvalifikáltattak a Vislankán történt segítségnyújtás miatt. Lényegében arra a kupára ment rá a bajnoki címem. 

Szeretne a későbbiekben, a munkája folyamán bármilyen formában a krosszozással foglalkozni?

Mivel ez nem annyira elterjedt sport itt a környéken, ezért nem hiszem, hogy érdemes lenne belevágni ilyesmibe. De hobbiként mindenképpen folytatni szeretném később is. 

Van példaképe a sportág képviselői közül? Esetleg találkozott is már vele?

Van, egy olasz versenyzőnő, Kiara Fontanesi, ő hatszoros világbajnok. Rá nagyon felnézek, ő olyan szinten van, hogy a fiúkkal is gond nélkül felveszi a versenyt. Nem találkoztam vele, pedig még 2012-ben volt itt Szlovákiában, de én akkor még nem voltam annyira benne ebben a világban, nem tudtam róla. Szívesen megnézném egyszer testközelből is, ahogy versenyez.

Szerző: Horváth Mónika