Már formálódik a civil Kovács Kokó István

Nem nyert éppen amatőr olimpiai, világ- vagy Európa-bajnokságot, nem most határozta el, hogy profinak áll, nem is készül címmeccsre, nem is emelte a magasba valamelyik világszervezet övét, sokkal prózaibb az ok, ami miatt Kovács István nyilatkozott: befejezte kis híján makulátlannak mondható versenyzői pályafutását.

Gdanskban, huszonharmadik profimeccsén, egy természetesen vitatható sportértékű összecsapáson gyorsan, alig két és fél menet alatt végzett az amerikai Steve Trumble-lal, majd a szorító négy oldalánál meghatódva elköszönt a közönségétől, például a lengyelektől, akik meglepően forró ünneplésben részesítették a kikötővárosban mindenekelőtt Dariusz Michal-czewski barátjaként számon tartott magyar pehelysúlyú bunyóst,

aki vasárnap reggel hazarepült, és kilépett a versenysport számára nagyjából tizenhét évig tartó körforgásából. Kár lenne aggódni érte: tárt karokkal várja a civil élet. „Most még persze, hogy furcsa minden, az, hogy nem kell edzésre rohannom, mi több, legalábbis néhány nap erejéig, szinte teljesen eltűnik az életemből a sport”, mondja az immár visszavonult Kovács. „A majdani énemből egyelőre nem sok látszik, tervek, ajánlatok, elképzelések vannak, de egyelőre fontosabb, hogy a két kisfiammal és a feleségemmel legyek, mint hogy mit hoz a közeljövő.” A hétköznapokban ennek ellenére nyilván azonnal tetten érhető a változás.

Természetesen. Szántó Öcsi bácsi még poénból odaszólt a reptéren a megérkezéskor, hogy hétfőn fél ötkor vár a Vasasban edzésre, amin jót mosolyogtam is, ám ekkor esett le végérvényesen, hogy valami befejeződött. Jó vagy rossz érzés?

Inkább jó. Úgy éltem több mint egy évtizeden keresztül, hogy egy-két nap sem telt el az életemből, hogy ne lett volna valamilyen sportvonatkozása, legalább annyi, hogy fociztam, teniszeztem egyet, vagy kimentem egy futballmeccsre. Mostantól alighanem lesz néhány ilyen napom. Például sörözőt nyit.

Az alkotói énemet nem a labdarúgó-világbajnokság nyitó napján megnyíló sportkocsmában tervezem kiélni, de szeretném, ha a város megszeretné a helyet, és Kovács Istvánról az embereknek emiatt is kellemes emlékeik lennének. Mi újság a médiával? Csak mert erről is egyre konkrétabbakat hallani.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a hivatásos pályafutásomat is végigkövető RTL Klubbal gyakorlatilag megállapodtam, a jövőben is feltűnök majd a képernyőn. Milyen minőségben?

Ez egyelőre legyen titok, de nem saját műsorötletről van szó, hanem kész produkcióban talál nekem szerepet a kereskedelmi csatorna. A WBO, azaz a Bokszvilágszervezet sem hálátlan egykori világbajnokkal szemben.

Francisco Valcárcel, azaz Paco korrekt ember, már nyomatékosította, hogy számít rám a szervezet jövőbeni munkájában. A WBO égisze alatt bonyolódó kelet-európai gálákon lehetek amolyan supervisor. Például Erdei Zsolt majdani címmeccsein?

Remélem, azokon is, semmit se zárjunk ki. Egy biztos, a banketten tulajdonképpen mindent megbeszéltünk Pacóval, kapom majd a meghívásokat, dolgozni fogok a szervezetnél, amint azt a nagyfőnök jóváhagyatta a vezetőséggel. De ismerve Valcárcelt, nem lesz vele gond. És az amatőrök?

Pontosan még nem körvonalazódott, hogy milyen szerepet szánnak nekem, illetve, hogy nekem mihez lenne kedvem, de a közeljövőben nyilván ez is kiderül. És mi a helyzet az iskolával, ahol tanul? Hiszen az utóbbi időben túlzottan sok időt nem ölhetett bele a tanulmányaiba.

Az IBS, az International Business School első évét szeretném befejezni, remélem, a nyáron már csak három esztendőm lesz hátra, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy nem kell félévet halasztanom. Május végén vizsgaidőszak kezdődik, bizony vannak lemaradásaim, de a hét elején mindent megbeszélek, és bízom benne, hogy behozom a hátrányt. Rendben, úgy fest, formálódik a civil Kovács István.

Minden úgy alakul, ahogyan elterveztem. A család borzasztóan örült, hogy hazajöttem, és azt sem bánták, hogy végre befejeztem a bokszot. A feleségem és a gyermekeim számára már így is legalább egy évvel tovább tartott a karrierem, mint azt szerették volna, az édesanyám pedig már annak sem igazán örült, hogy tizenhét éve lementem az EVIG edzéseire. Ellentétben azokkal a milliókkal, akiknek azóta tengernyi örömet szerzett.

Egészen magasztos megnyilvánulásokban van részem az utóbbi napokban, nincs is mód és hely megköszönni az emberek felém irányuló szeretetét. Barátokét és ismeretlenekét egyaránt. De annyi talán belefér, hogy most köszönetet mondjak mindenért. Mert nélkülük alighanem fele ennyire sem vittem volna.

NÉVJEGY

KOVÁCS ISTVÁN

Született: 1970. augusztus 17., Budapest.

Sportága: ökölvívás (amatőrként: 1985–1997; profiként: 1997–2002).

Klubjai: EVIG SE, Vasas SC (amatőrként); Universum Box-Promotion (német, profiként)

Edzői: Wallenhofer Zoltán, Bódis Gyula, Szántó Imre (anatőr-ként); Fritz Sdunek (német, profiként)

Legjobb eredményei, amatőrként: olimpiai bajnok (1996, Atlanta, 54 kg), olimpiai 3. (1992, Barcelona, 51 kg); 2x világbajnok (1991, Sydney, 51 kg; 1997, Budapest, 57 kg); 2x Európa-bajnok (1991, Göteboreg, 51 kg; 1996, Vejle, 54 kg), Eb-3. (1993, Bursa, 54 kg); VK-2. (1990, Dublin, 51 kg), VK-3. (1994, Bangkok, 54 kg); junior Európa-bajnok (1988, Gdansk, 48 kg); 7x magyar bajnok (1989–92, 1994–96)

Profiként: WBO-világbajnok (2001, pehelysúly); Európa-bajnok (2000, pehelysúly); WBC-interkontinentális bajnok (1999, pehelysúly); mérlege: 23 mérkőzés, 22 győzelem, egy vereség.