Lengyel Eszter célja az NB I és a hazai Eb - Interjú

Hogyan ismerkedett meg a kézilabdával?

A nővérem, az anyukám és az ő nagynénje is kézilabdázott. Mindannyian ugyanannál az edzőnél, Major Dezső tanító bácsinál kezdtünk játszani Egyházgellén. Aztán 9-10 évesen kerültem Dunaszerdahelyre, akkor még az SK Talent játékosa voltam, majd 3 évvel később igazoltam Győrbe az ETO-hoz.

Hogyan jött a győri lehetőség? Akkor már tudatosan a profi pályára készült?

Egy barátnőmmel elmentünk a győriekkel egy spanyolországi táborba. Utána kérdezték, hogy nem szeretném-e az ottani utánpótlásban folytatni. Elsőre még anyáék úgy gondolták, hogy fiatal vagyok, de egy évvel később már nem volt ellenvetés. Nagyon családcentrikus voltam, így nehéz volt, de megszoktam, sokat tanítottak nekem azok az évek. Fiatalon önállósodtam, és aztán idővel már éreztem, hogy 

nemcsak szeretem a kézilabdát, hanem szeretnék majd profi játékos is lenni.

Az ifjúsági ranglétrát kijárva aztán Eger lett a következő állomás.

Amikor befejeztem a középiskolát, még egy évig Győrben maradtam, de miután kiöregedtem az utánpótlásból, a menedzserem közbenjárásával kerültem el az Eszterházy SC-hez. Az ETO-nál az ifibajnokságok mellett már játszottam az NB I/B-ben, és az egriekkel is ott szerepeltünk. Nagyon jó szezont zártam ott, de messze volt itthonról, sokat utaztam. Így amikor megkeresett a Vasas, amelyik ráadásul a feljutást tűzte ki célul, én is váltottam.

Az angyalföldieknél pedig sikerült is elérni a célt. Milyen volt bekerülni az élvonalba?

Teljesen más kávéház. Sokkal gyorsabb a játék, fel kellett venni az ott szükséges erőnlétet is. Bele kellett rázódni. Itt, mondhatni, a legrosszabbkor jött egy sérülés. Volt egy kisebb bokaműtétem. Ekkor igazoltak a helyemre még egy játékost, és a visszatérésem után hármunknak kellett megküzdeni a játéklehetőségért. 

Ekkor még kivártam, de aztán érkezett a budaörsi lehetőség, és végül újra váltottam.

Ott viszont a válogatott balszélsője, Szöllősi-Schatzl Nadine lett a poszttársa.

Tudtam, hogy nem én leszek az első számú balszélső, de sokat tanulhatok majd tőle. Ez így is volt. Nagyon sokat segített nekem, javított a játékomon. Ha bármilyen kérdésem volt, akkor számíthattam rá, mondhatom úgy, hogy ő volt tavaly a támaszom. A játéklehetőség viszont tényleg nem volt sok, úgy gondoltam, hogy fiatalon többet kéne játszanom. 

De nagyon jól éreztem magam Budaörsön, pályafutásom legjobb időszakának mondanám. A klub, a csapattársak, a közeg, minden remek volt.

Talán ennek a jó légkörnek volt köszönhető, hogy a Magyar Kupában sikerült bronzérmet szerezniük? A szezon közben aligha várta önöket bárki a négyes döntőbe.

Biztosan ez is segített. A bajnokságban valóban nem szerepeltünk jól, de a kupában a sorsolással is szerencsénk volt. A négyes döntőben a Győrrel kerültünk össze, így tudtuk, hogy nekünk a bronzmeccs-re kell készülni. Ott a Mosonmagyaróvár ellen nagyon felszívtuk magunkat, ahogy mondani szokták, „vért ittunk”, és meg is lett az eredménye.

Ezt követően viszont Szöllősi-Schatzl a Metz csapatához került kölcsönbe. Milyen volt előrelépni a szezon utolsó hónapjaira?

Nagyon meglepődtem, és kicsit meg is ijedtem, hogy a 10 perces játékosból most 60 perces játékos leszek az NB I-ben. Emellett viszont örültem, hogy kapok egy ilyen lehetőséget. 

Úgy érzem, hogy jól ment a játék, próbáltam minél többet segíteni a csapatnak. Éreztem a bizalmat is, ami szintén nagyon jólesett és segített. 

Az új szezonban azonban Nadine visszatért, a szakmai stáb nem tudta garantálni, hogy több lehetőséget kapok, így végül a több játékperc reményében váltottam.

Jelenleg újra az NB I/B-ben, a Komáromi VSE-ben játszik.

Még fiatal vagyok, így nem az a célom, hogy az élvonalban üljek a padon, hanem az, hogy játszani tudjak. Jött a komáromi lehetőség, így nem gondolkodtam sokat. Szeretek itt lenni, jól érzem magam, és úgy gondolom, így lesz lehetőségem majd visszatérni az NB I-be. Érdekes volt, hogy körülbelül 10 év után hazaköltöztem. 

De a nővéremnek megszületett a kislánya, én keresztanyuka lettem, így ezt is nagyon élvezem.

Térjünk még vissza a kupában szerzett bronzérem utáni időszakra, amikor meghívót kapott a szlovák válogatott összetartására. Hogyan fogadta a megkeresést?

Ez is nagy lökést adott számomra. Az utánpótlásban még magyar válogatott voltam. Amikor már úgy tűnt, hogy stabilizálni tudom a helyem, jött egy vállsérülés. Meg is kellett műteni, így maradtam le az EYOF-ról (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál – szerk.). Ha az akkor nem történik meg, talán az egész pályafutásom máshogy alakul. Visszatérve a szlovák válogatotthoz, az akkori budaörsi csapattársam, Hudák Emma nagy segítség volt számomra, mikor meghívtak. Vele együtt mertem ebbe belevágni, hiszen a szlovák nyelv, mondjuk úgy, hogy nem az erősségem. Persze ott aztán voltak még magyar lányok, akikkel jól megértettük egymást. 

Pozitív élmény volt az első összetartás, jó a csapat, a többiek is kedvesen fogadtak.

Az ősszel újra számítottak önre, a spanyolok ellen megszerezte első góljait, és az Euro Cupban például a norvégok elleni is feliratkozott a jegyzőkönyvbe.

Teljesen más a nemzetközi szint. Az eredmények egyelőre nem nekünk kedveznek, de decemberben voltunk egy törökországi tornán, ahol már megvertük a házigazdát és a szlovénokat is. Jó élmény volt, hogy végre mérkőzéseket nyertünk a válogatottal. Nehéz megmondani, hogy mire számíthatok majd idén. 

Természetesen szeretnék ott lenni a csapatban a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Ezért meg fogok tenni mindent.