La Liga: egy kiscsapat óriása csodát tett

Amikor Miguel Sesma Espinosa lefújta a mérkőzést, a kétszeres Európa-bajnok játékos, aki nyert már a Wembley-ben, a Camp Nouban és a Santiago Bernabéuban, most a kis oviedói pályán nyargalt a többiekhez, és úgy örült, mint egy kisgyerek. Santi Cazorla azt mondta, hogy teljesült élete álma, hogy a viharvert és megtépázott kiscsapatot visszavezethette a La Ligába.

Romantikus kisregény

Santi Cazorla és a Real Oviedo a lehető legromantikusabb visszatérést produkálta a spanyol élvonalba. Az 1984. december 13-án született játékos egy szörnyű sérülésből és amputációhoz közeli állapotból felépülve tért vissza a pályára, hogy beváltsa ígéretét, és gyermekkori klubjában fejezze be pályafutását. Ez várhatóan így is lesz majd, kérdés, mikor. Mert most, hogy feljuttatta a La Ligába a kiscsapatot, szinte kizárt, hogy szögre akassza a futballcipőjét.  

A L’Equipe ezt egy romantikus kisregényként fogalmazta meg, a francia sportnapilap azt írta, ez a történet két feltámadásról szól. Egy férfiről, aki majdnem elvesztette a lábát, de sohasem adta fel, és úgy építette fel ismét önmagát a nulláról, hogy a legjobbak között szerepelhet. És egy összeomlás szélén álló klubról, amelyet a pénzügyi problémák legyőztek, amely visszazuhant a poklok poklába. De egy szerelmi történetként happy end lett a vége: a fiú, aki húsz évvel korábban elment, hogy felfedezze a világot, a dicsősége alkonyán visszatért, és csodát tett.

Ha Madridban vagy Barcelonában játszana 

Cazorla egy asztúriai kisvárosban, Lugo de Llanerában született, futballpályafutását a mindössze 35 kilométerre fekvő Oviedo városában kezdte meg, ahol hét éven át szerepelt a korosztályos csapatokban. Nem véletlen, édesapja, a 2007-ben meghalt mentőautó-sofőr, José Manuel is a helyi Realnak szurkolt. Sajnos az Oviedóhoz a korai időszakban nem kötötte sok pozitív élmény, 16 évesen végignézte a kiesését, majd 18 évesen kénytelen volt úgy távozni, hogy be sem mutatkozhatott az első csapatban. 

A klub pénzügyi és szakmai válságba kerülve egészen a negyedosztályig süllyedt, Cazorlát azonban kimenekítette a Villarreal, ahol egy ideig a B csapatban szerepelt, majd berobbant a nagyok közé. 2006 nyarán váratlanul a Recreativo de Huelvához igazolt a klub történetének legdrágábbjaként, de a Villarreal volt olyan előrelátó, hogy a szerződésbe beiktatott egy visszavásárlási opciót. 

A középpályás nagyszerűen teljesített, és ugyan édesapja halála megrázta, a Recreativót így is története legjobb eredményéhez, egy 8. helyhez segítette. Cazorla 34 bajnoki mérkőzésen öt gólt és öt gólpasszt jegyzett, a Villarreal pedig azonnal élt opciós jogával, és visszahívta. 

„A legjobban Santi Cazorlát szeretem. Minden nap vele vagyok, látom, hogyan edz, igazi fenomén. Nem lehet azt mondani, hogy ő a legjobb, mert a Villarrealban játszik. De ha a Real Madridban vagy a Barcában futballozna, minden másképp festene” 

– mondta róla 2008-ban klubtársa, Marcos Senna. 

Ebben az időben számos pletyka keringett arról, hogy több európai csapat is érdeklődik iránta az AS Romától a Real Madridig, végül úgy döntött, hogy hosszabbít a Villarrealnál. Ki tudja, hogy alakul a sorsa, ha 2009-ben nem szenved szárkapocscsonttörést a jobb lábában, amely miatt hosszabb időre kiesett. 

2011 nyarán találgatások keringtek egy esetleges malagai átigazolásról, amely össze is jött, a klub 23 millió eurót fizetett érte. Az andalúz csapatban profi pályafutása legjobb bajnoki szezonkezdetét produkálta, első négy bajnokiján négy gólt szerzett, ebből hármat szabadrúgásból, amire korábban soha nem volt példa. A Malaga pedig szárnyalt, negyedik lett a La Ligában és bejutott a Bajnokok Ligájába. 

Cazorla nem is maradt a csapatában, 2012 nyarán az Arsenal 19 millió euróért elvitte, ahol kulcsszerepet játszott abban, hogy a londoniak 2014-ben, majd 2015-ben is FA-kupát nyertek. Az első négy szezonjában szinte kihagyhatatlannak bizonyult, 38, 38, 31 és 37 bajnokin játszott ezen időszakban. Csakúgy, mint a válogatottban, ahol 81 meccsen 15 gólig jutott, és tagja volt a 2008-ban és 2012-ben Európa-bajnoki aranyér­met nyert együttesnek.

636 nap kihagyás

2013 szeptembere óta bokafájdalommal játszott, de 2016 októberében, egy Ludogorec elleni BL-meccset követően jelezte, nem bírja tovább. Decemberben megműtötték a jobb Achillesét, de onnantól elkezdődött a kálváriája. A seb nem akart gyógyulni, állandóan felszakadt, a műtét közben elkapott fertőzést egy újabb követte. Azt mesélte, a baktériumok szinte felzabálták a lábát, emiatt tíz centimétert el kellett távolítani az Achilleséből.

Arsène Wenger szerint ez volt a legsúlyosabb sérülés, amit valaha látott, nem csoda, hogy az angol orvosok – miután felmerült az  amputáció lehetősége is – azt mondták neki, hogy elégedjen meg azzal, ha a jövőben a kertben sétálhat. Spanyolországban azonban reményt kapott, állítólag ottani sebésze azóta is esettanulmányként szokta bemutatni a betegségét és gyógyulását.

636 nap után a Villarrealban tért vissza, majd 2020–2023 között a katari al-Szaddban futballozott. 2023. augusztus 16-án váratlanul a gyerekkori csapatához, a Real Oviedóhoz igazolt egy évre. Azért, hogy beteljesítse álmát.

„Ingyen játszottam volna, de ezt a szabályok nem engedték meg. A klub tett nekem egy jó ajánlatot, de a feleségem azt mondta: »Nem, nem pénzért mész Oviedóba. Azért megyünk haza, hogy jól érezzük magunkat és segítsünk.« Szóval jeleztem az elnöknek, hogy minimálbérért játszom, azzal a feltétellel, hogy a mezem eladásának 10%-a az akadémiáé lesz. Egyetlen este alatt nyélbe ütöttük az üzletet.”

A legkedvesebb futballista 

Innentől kezdve minden álomszerűen alakult, a negyed- és harmadosztályt megjárt csapatát az első évben egészen a playoffig vezette, de annak döntőjében elbuktak az Espanyol ellen. Idén újra nekifutottak a nagy feladatnak, és az elődöntőben az Almériát, a fináléban a Mirandést múlták felül. Utóbbit ráadásul 3–2-re úgy, hogy a rivális 1–0-ra megnyerte az odavágót és a visszavágón is vezetett, azaz az Oviedo mínusz kettőről fordított, és hosszabbításban harcolta ki a feljutást. 

A csapat edzője jelenleg az a Veljko Paunovic, aki a csapat eddigi utolsó élvonalbeli bajnokiján, 2001-ben, Mallorcán még játékosként szerepelt. 

„Az Oviedo visszatért oda, ahol eddig is lennie kellett volna. De emlékeznünk kell azokra, akik a 2001-es csapatból már nem lehetnek jelen. Mint például Radomir Antics edző vagy Peter Dubovský” 

– nyilatkozta.

 (Antics 2020-ban, 71 évesen halt meg, míg a szlovák válogatott labdarúgó 2000-ben egy thaiföldi nyaralás során fejest ugrott egy vízesésbe és összezúzta magát a sziklákon.) 

Ami Cazorlát illeti, azt mondta, sok klubban megfordult már, de az érzés és a felelősség sokkal nagyobb az Oviedóban. 

„Először kicsit megijedtem, amikor ideszerződtem, mert nem tudhattam, hogy elég jó vagyok-e. Hiszen nem lehetek ugyanazon a szinten fizikálisan, mint korábban” 

– nyilatkozta, hozzátéve, a sérülés miatt a lába is veszített erejéből. 

De ez nem akadályozza meg abban, hogy lenyűgözze csapattársait.

 „Még én sem tudom, hogy jobb- vagy ballábas, pedig két éve játszom vele”

 – viccelődött Quentin Braat kapus. 

„Ha osztályoznom kellene, igazi 10/10-es személyiség. Ő az egyik legkedvesebb ember, akivel a futballban találkoztam. Szeretetre méltó, komoly, szorgalmas, mindig mosolyog, senkit sem néz le. Nagyszerű srác. Ebben a szezonban csak egy olyan meccsem akadt, amikor szörnyű voltam, a Zaragoza ellen nem mentek túl jól a dolgok. De ő volt az első, aki megölelt, hogy megvigasztaljon, azt mondta, semmiség, ami történt. Ez sokat elárul róla.”

Egész életében oviedista lesz

A feljutást két napig ünnepelték, előbb a Mirandés legyőzését követően a stadionban, majd másnap a városi fiesztán, ahol Alfredo Canteli polgármester bejelentette, hogy egy teret átneveznek a tiszteletére.

Ez a legnagyobb tisztelgés egy olyan ember előtt, aki már most is halhatatlan ebben a 230 ezer lakosú városban, ahol a történetét valószínűleg még évekig mesélni fogják.

„Őrület, sőt szinte nevetséges, hogy életem legszebb pillanatát 40 éves koromban élem át” – mondta Cazorla, végignézve a tömegen, amely ameddig a szem ellátott, megtöltötte az Avenida Galiciát. 

„Szerencsés voltam, hogy nagyszerű dolgokat élhettem át; címeket, kupákat nyertem. De a fiatalkorom idekötött, így ez teljesen más érzés. Egyedülálló. Amit adtok nekem, az felbecsülhetetlen. Egész életemben oviedista leszek, és ezen már senki sem változtathat."

Hogy láthatjuk-e játszani a La Ligában az Oviedo csapatában? Cazorla még nem döntött. De csak ismételni tudjuk, meglepődnénk, ha most vonulna vissza. Hiszen negyven és fél évesen még oly’ fiatal. 

Felkészülés az élvonalra 

A klub mindenesetre megkezdte az erősítéseket: a Real Oviedóban folytatja a pályafutását Brandon Domingués, a Debrecen labdarúgója. A francia szélső távozását a DVSC hivatalos oldalán jelentette be. A közlemény szerint átigazolási díj ellenében szerződik Spanyolországba a 25 éves játékos, de ennek pontos összegét nem hozta nyilvánosságra a klub. 

Brandon Domingués a 2024–2025-ös kiírásban 31 NB I-es mérkőzésen 12-szer volt eredményes, emellett kiosztott 3 gólpasszt is. A francia szélsőt sztárokhoz méltón fogadták a spanyol városban, a Campoamor Színház teraszáról integethetett a rajongóknak, akik óriási ovációval ünnepelték új játékosukat. A szélső azután léphetett ki a teraszra, miután a színház falára kivetítették a nevét és arcképét.