Kokót visszavárja a focicsapat

Budapest. Holnap befejezi pályafutását minden idők legeredményesebb magyar ökölvívója, Kovács István. Az amatőrként olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címig jutó sportoló profiként is feljutott a csúcsra, ahonnan tavalyi, Chacón elleni veresége taszította le. Kokó Gdanskban búcsúzik a versenyzéstől, abban a városban, ahol tizennégy éve első komoly sikerét érte el. Visszavonulása után továbbra is a sport közelében maradna, több labdarúgócsapat is jelentkezett, hogy szívesen látná soraiban.

Hogyan élted, éled meg a Németországból érkező híreket a Kirch-csoport csődjét illetően?

Nagyon bízom abban, hogy utolsó mérkőzésemen nem fordulnak elő olyan problémák, amelyekkel folyamatosan volt szerencsém találkozni. Örülök, hogy utoljára vagyok ilyen helyzetben, mert bár az Universum most önhibáján kívül került kínos szituációba, egyáltalán nem újdonság az állandósuló probléma.

Számodra nemcsak az utolsó mérkőzésen, hanem a helyszínen van a fő hangsúly...

ĺgy van, 1988-ben Gdanskban nyertem életem első komolyabb versenyét, egy junior Európa-bajnokságot. Amikor felvetődött, ott lehet pályafutásom utolsó mérkőzése, az emlékek jelentették az egyetlen okot, hogy belementem. Az összecsapásnak már nem lesz sportértéke, nem jelent erkölcsi pluszt, ha másik helyszínen, másik időpontban lett volna, akkor nem húznám tovább. Ha jól belegondolok, már nem oszt, nem szoroz az egész.

Úgy hangzik mindez, mintha te is azt éreznéd, nincs is szükség búcsúmeccsre. Hogy vélekedsz erről?

Amikor elhatároztam, hogy visszavonulok, az éppen egy mérkőzés után volt. Át kellett rágnom magamban, hogy mit is tegyek. Lelépjek úgy, hogy soha többet nem érzem át a győzelem mámorát? Vagy adjak egy lehetőséget magamnak, a barátaimnak, a családomnak, hogy még egyszer lássanak, és kellemes élmények maradjanak meg rólam? Utóbbit választottam.

Ez azonban mégsem olyan lesz, mint egy labdarúgó búcsúmeccse, ahol csak sétálgatni és integetni kell a pályán. Itt nagy koncentráció szükséges, hiszen komoly pofonok is elcsattannak. Nem félsz a kihívástól, attól, hogy az érzelmeid megzavarnak a ringen belül?

Ez benne van a pakliban, ha a vereségtől tartanék, akkor az egész pályafutásomat át kellene értékelnem. Azt hiszem, ilyen helyzetekben sokat segíthet a rutin és a tapasztalat.

Van információd, mennyi magyar vág neki az útnak, hogy utoljára láthasson bunyózni?

Állítólag már egy repülőgép megtelt, ami azért érdekes, mert a Malév történetében még nem akadt példa Budapest-Gdansk járatra. Hogy mennyien vállalják az utat egyénileg, nem tudhatom, remélem, minél többen.

Állítólag visszatérsz a futballpályára...

Szerencsére imádom a sportot, így az mindig a középpontban marad. A mostani felkészülésbe beiktattam például a tenisz és a futballt is, mindkettő nagyon hiányzott. Hogy játszom-e? Nem tagadom, több csapat is megkeresett, főleg lakóhelyem környékén, de Baracskán is visszavárnak a csapatba. (n, o )