Kilábalhat a többéves válságból a Juventus?

Az elmúlt öt évben két kupasiker jött össze (2021, 2024), de a Serie A-ban egy kósza bronzérmet tudott csupán felmutatni, miközben nemzetközi szinten eléggé súlytalan maradt. Sorrendben Maurizio Sarri, Andrea Pirlo, Massimiliani Allegri és Thiago Motta is kudarcot vallott, most Igor Tudort is menesztették. Mindössze 24 tétmérkőzés után.

Motta, majd Tudor

Tavaly nyáron a Juventus boldogan jelentette be, hogy sikerült megszereznie az Inter korábbi középpályását, Thiago Mottát, aki nagyszerű idényt teljesített a Bologna élén, és a kis középcsapatot 1964–65 óta először BL-részvételhez segítette. Egy ilyen feltörekvő tréner pontosan beleillett a torinóiak elképzelésébe, a vezetők úgy gondolták, majd kicsit átszabja a csapat arculatát és taktikáját, és visszatérhetnek a dicső évek.

Az egykori olasz válogatott labdarúgó hároméves szerződést kötött, a Juve közel 200 millió eurót költött átigazolásokra (csak Teun Koopmeiners 58,4 és Douglas Luiz 51,5 millió eurót vitt el), ám a nagy tervek álmok maradtak. A Juve mindössze a 4. helyet csípte meg, és ugyan a legkevesebb vereséget szenvedte el (4), a 16 döntetlenjével rengeteg pontot elszórt.

Miután március elején belefutott két súlyos vereségbe a csapat (Atalanta 0–4, Fiorentina 0–3), a vezetés kirúgta Mottát, majd a pletykák kereszttüzében – amelyekben szó volt Roberto Mancini, sőt Zinédine Zidane szerződtetéséről is – végül a korábban kilenc évig a klubot erősítő egykori védő, Igor Tudor kapott lehetőséget.

Paolo Ardoino, a Juventus kisebbségi részvényese, a Tether vezérigazgatója akkor úgy fogalmazott, hogy Tudorral kapcsolatban optimista és reméli, vele ott lesz jövőre a csapat a Bajnokok Ligájában. Közben a hazai sajtó azt elemezte, vajon Tudor hosszú távon milyen megoldást kínál egy sztárcsapatnak. A horvát szakember ugyanis első állomáshelyén, a Hajduk Splitnél majdnem két évet húzott le, de 2015 júniusa óta kilenc csapatnál dolgozott, Marseille-ben bírta a legtovább, 48 tétmérkőzésig.

Jó kezdés után megtorpanás

A nyári átigazolási szezon során sokan távoztak, sikerült is 84,5 millió eurót bezsebelni, az érkezőkre 137 milliót költött a vezetés, de ebben benne volt például az előző szezonban kölcsönjátékosként futballozó Francisco Conceicao (Porto, 32 millió euró), Michele Di Gregorio (Monza, 14,3 millió euró) és Lloyd Kelly (Newcastle, 17,2 millió) véglegesítése is.

A sikertelen klub-vb után a felkészülés során a Dortmund és az Atalanta legyőzése sok jót ígért, mint ahogy az is, ahogy a bajnokságot kezdte a csapat: a Parma (2–0), a Genoa (1–0) és az Inter (4–3) felülmúlásával ott volt a legjobbak között. De a milánóiak elleni szeptember 13-i diadal óta csak megtorpanás volt látható, a bajnokságban három döntetlen és két vereség következett, a Bajnokok Ligájában pedig három forduló után győzelem nélkül, mindössze két ponttal szerénykedik a csapat (Dortmund 4–4, Villarreal 2–2, Real Madrid 0–1).

Egy nyolcmeccses nyeretlenségi sorozattal pedig a középmezőnyben is raportra hívnák az edzőt, nemhogy egy topcsapatnál...

Kritika a sajtóval szemben

„Nem olvasok újságokat” – jelentette ki Tudor, amikor egy sajtótájékoztatón nekiszegezték a kérdést, mit szól a kritikákhoz. A horvát szakember intellektuális őszinteséget várt a sajtótól, miközben az állította, hogy a nyeretlenségi sorozat elemzése – az általa nem olvasott újságokban! – igazságtalan és kontextus nélküli.

Szerinte az őt kritizálók nem vették figyelembe csapata őrült menetrendjét, azt, hogy a szezon első tíz mérkőzésén az Interrel, az AC Milannal, az Atalantával, a Borussia Dortmunddal, a Villarreallal és a Real Madriddal kellett megmérkőznie. És túlzottan az eredményekre koncentráltak, nem a teljesítményre.

„Én a mérkőzésekre alapozok, miközben a sajtó úgy tálalja, hogy a Juventusnál a döntetlent vereségnek, a vereséget pedig 10–0-nak tekintik”

 – nyilatkozta kissé bosszúsan. Egy olyan edző, aki majdnem egy évtizedig játszott a Juventusban. Igaz, az egy másik korszak volt: 1998-ban érkezett a Hajduk Splitből, a Juventus éppen akkor játszotta harmadik egymást követő Bajnokok Ligája-döntőjét. Ha valaki, akkor ő tökéletesen magába szívhatta a klub mottóját, miszerint a győzelem nem fontos, hanem az egyetlen dolog, ami számít. Mégis kijelentette, ez nem járható út.
 

Nulla félelemmel

A The Athletic azt írta, nehéz klasszis csapatnak nevezni egy olyan Juventust, amely egyetlen kapust sem delegál a válogatott bő keretébe, amelynek a sérült brazil Gleison Bremer távollétében nincs világklasszis középső védője, és amely nem rendelkezik azzal a mélységgel, hogy egyszerre játsszon a Bajnokok Ligájában és a Serie A-ban.

A La Gazzetta dello Sport már arról írt, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban Tudor megváltozott, a pozitív és lelkes hozzáállását vádaskodások váltották fel. A kommunikációja olyan vitát váltott ki, hogy a klub arra kérte a menedzsert, hogy kerülje a további kirohanásokat.

A szakember először a már említett menetrend miatt fakadt ki, aztán a comói vereség után kollégáját, Cesc Fabregast azzal támadta, hogy könnyű neki, hiszen egy kis csapatot vezet, és edzőként saját maga választhatta ki az összes játékosát. A spanyol azzal vágott vissza: 

„Neki a Juventusszal mindig nyernie kell, nekünk nem. Mi más munkát végzünk.” 

Végezetül Tudor a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón a teljes vezetőség füle hallatára kijelentette, ha azt mondják, a Juvénak mindig nyernie kell, akkor ez helytelen megközelítés.

Nyilvános kijelentései összezavarták a klub vezetőségét, de emellett akadtak olyan nonverbális üzenetei is, mint például, hogy Madridban olyan kezdőcsapatot küldött pályára, amelyben kipróbált játékosai voltak, az összes új igazolást a kispadon hagyta.

„Hogy félek-e a kirúgástól? Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán ez a félelem nulla. Mindent élvezek, még a nehéz helyzetekben is, és nagyon tiszta a fejem. Ez erőt ad nekem, és próbálom egyensúlyban tartani magam, hogy jobban teljesítsek. A nap 24 órájában azon gondolkodom, hogyan motiváljam a csapatot annak érdekében, hogy a legjobbját nyújtsa” 

– jelentett ki Tudor múlt hét közepén.

35 éves gödör

A Lazio elleni 0–1-gyel azonban a vereségsorozat folytatódott, a csapat másfél hónapon át képtelen volt nyerni, és hozta a negatív rekordokat. Sorozatban negyedik meccsén maradt gólképtelen, ilyen blama közel 35 éve nem történt: 1991 februárja és márciusa között még Luigi Maifredi irányításával blokkolt le ennyire az együttes. Ez volt 2009 áprilisa és májusa óta a leggyengébb széria – az akkor Claudio Ranieri edző kirúgásával ért véget.

Most meg Tudor menesztésével...

A vasárnapi vereséget követően a horvát jelezte, hallani sem akar arról, hogy a kispadja veszélyben lenne. „Látom és hallom, hogy mindenki felteszi ezt a kérdést, de nem gondolok magamra. A jelenben élek, és nem érdekel a jövő. Tiszta fejjel gondolkodom, és tisztában vagyok a létező problémákkal. A lemondás pedig szóba se jöhet. Nem, nem, barátaim: csakis előrelépés lehetséges!”

Három edzőt kell fizetni

Ezzel az elképzelésével azonban eléggé egyedül maradt, ugyanis hétfő reggel lépett a vezetés, és nem várt tovább. Tudor torinói megbízatása 218 nap után ért véget, vele együtt menesztették az Ivan Javorcic, Tomislav Rogic és Riccardo Ragnacci alkotta stábját is.

Szerdán, az Udinese elleni mérkőzésen megszakadt a Juve rossz sorozata, a torinóiak 3:1-re győztek. A kispadon Massimo Brambilla, a Juventus Next Gen edzője üt. A Gazzetta szerint már elkezdődött a versenyfutás az idővel az utódért: Roberto Mancini neve ismét felmerült, mellette Luciano Spalletti és Raffaele Palladino jelenthet megoldást.

A klub olyan őrült helyzetbe került, hogy egymás után két olyan trénert menesztett, akiknek a szerződése 2027-ig szólt. Azaz egy új ember kinevezésével egyszerre három edzőt kénytelen fizetni...