Kézilabda-vb: nem sok hiányzott Vámoséknak

Nézzük, mi hiányzott ahhoz, hogy meglegyen egy bravúr, ami meghozta volna a szövetség vagy akár a játékosok merészebb elvárásait is.

Egy pont kellett volna

A negyeddöntőkben búcsúzó csapatok esetében az addigi eredmények alapján határozták meg a sorrendet. A magyarokat is megelőző Dánia így lett ötödik, a középdöntőt 8 ponttal záró Brazília hatodik, a 7 pontos Magyarország a hetedik, a mindössze 6 pontot szerző Montenegró a nyolcadik.

Vagyis ha Vámos Petráék le tudják győzni Japánt, már egyet előreléptek volna, de akár ha ez nem is jött volna össze, a sokáig reálisnak tűnő, dánok elleni bravúr is hozhatott volna jobb eredményt. Persze ebben az esetben a legjobb nyolc között is más lett volna az ellenfél, vagyis tovább lehetne folytatni a „mi lett volna, ha...” kezdetű mondatokat. 

Az viszont látható, hogy valóban csak egy-egy gól, néhány, a végjátékokban jobban sikerült támadás elég lehetett volna a szebb eredményhez.

Megfelelő védőjáték

Fogalmazhattunk volna úgy is, hogy egy-egy jobb védekezés kellett volna, de ezzel összességében nem volt gond. 

Persze akadtak percek, amikor a beálló körüli védekezés nem volt rendben, akár a dánok vagy a svájciak ellen is, ezeken mindig gyorsan javítottak Papp Nikolettáék. 

A középdöntős eredményeket nézve még a dánok is több gólt kaptak Magyarországnál. Ha csak ez számított volna, a norvég, francia, holland, német csapatok után jöttek volna Szemerey Zsófiék, de sajnos ott volt a támadójáték.

Azzal viszont bőven akadtak gondok. A balszélen ugyan remekül kezdett Márton Gréta, de a komolyabb ellenfelek ellen már figyeltek, hogy ne tudjon pillanatok alatt megindulni a villámgyors játékos. Társainak akadtak nagyon jó szakaszai szinte minden meccsen, 

de érezhető volt Győri-Lukács Viktória korábbi stabil teljesítményének a hiánya. 

A helyén, a jobb oldalon így a két-három tapasztalatlan kézilabdázó ugyan nem lógott ki, de lehetett volna erősebb is ez a poszt.

Ami a kapusokat illeti: Janurik Kinga a védések hatékonyságát tekintve a 7. a vonatkozó rangsorban, Szemerey pedig a 16., így ezzel nem volt probléma. Ráadásul ha a mindössze két találkozón lehetőséget kapó Bukovszky Annát is belevennék a szervezők az ilyen statisztikák elkészítésébe, akkor ő vezetné a táblázatot. 

A Lunde szintű kapusteljesítmény ugyan elmaradt, de nem itt volt a hiba.

Hiányzó egyéniségek 

Az átlövők és a beállók esetén, támadásban szintén a stabilitás hiányzott. Bordás Réka erejét felemésztette a védekezés, Tóvizi Petra pedig hasonló okok miatt csak ritkán tudott villanni az ellenfél kapuja előtt.

Vámos Petra betegsége nélkül szinte biztosan a csapat legjobbja lehetett volna, de rajta kívül kevés volt a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó játékos. 

Az ő cseréjének számító Simon Petra volt, amikor nála is fényesebben tündökölt, de 21 évesen érthető módon még hullámzott a játéka.

Klujber Katrin nem volt világklasszis formájában. 33 góllal ugyan ő lett a csapat legeredményesebbje, de 52 százalékos lövési hatékonysága csak közepesnek mondható. Az átlövősor másik oldalán Kuczora Csengéről nagyon hasonlókat írhatnánk, de a cserék közül is kevesen tudtak megfelelő helyettesek lenni. 

Albek Annának voltak szenzációs góljai, de kicsit mintha kevésbé bízott volna benne Golovin. 

Így nyilván a szövetségi kapitány felelősségét is elő lehet venni. Neki is volt néhány rosszul elsült próbálkozása.

Csak egy kis plusz

A jó átlagot viszont mindenki hozta, ami már elég ahhoz, hogy helyenként akadozó játékkal is meglegyenek a kötelező pontok, sőt, a nagyobb csapatokat is képes elkapni a csapat. 

A bravúrhoz viszont kellenek a kiemelkedő egyéni teljesítmények, amelyekből most kevés volt. Ha ez a jövőben változik, egyáltalán nem lehetetlen a játékosok álma: a vb-érem. 

A norvégok ugyan más szintet képviselnek, de a franciákat, a dánokat és a nem hazai pályán játszó hollandokat és németeket is képes lehet majd elkapni a magyar csapat. Főleg, ha a Csíkos Luca szintű fiatalok tovább fejlődnek, és visszatérnek a sérültek, valamint az anyai örömök elé néző játékosok.