Kevés lehetőséget kapott egykori edzőjétől a válogatottban egyre többet játszó Bénes

A szezon előtt elárulta lapunknak, azért is választotta az Uniont, mert nagyon meg akarták szerezni. Mi történt aztán, miért nem váltotta be a Berlinbe igazolása a hozzá fűzött reményeket? 

Tavaly nyáron volt pár ajánlatom, és egy olyan lehetőség is, hogy ha meg tudok egyezni a Bundesliga 2-ben szereplő Hamburggal, akkor maradok náluk. Ez végül nem jött össze. A megkeresések közül a legjobban az Unioné passzolt. Többször beszéltünk róla, mit várnának tőlem, mi miatt akarnak engem, és meggyőztek. Úgy gondoltam, ez lesz a megfelelő következő lépés a karrieremben. Aztán mégsem úgy alakult a dolog, ahogy azt elterveztem. Nagyon kevés játéklehetőséghez jutottam, igazából az esélyt sem kaptam meg. Nem volt olyan az idényben, hogy két egymást követő meccsen kezdőként léptem volna pályára. Ami bánt, mert ha ezt tudom, nyilván máshogy döntök nyáron. De a foci kiszámíthatatlan. Ami ez mellett is pozitív azonban, az az, hogy mégicsak egy bundesligás csapatnál vagyok, szerepeltem 23 bajnokin, még ha néha csak pár percet is. Összességében annyira elégedett nem lehetek.

Akár adhatná magát egy olyan lehetőség, hogy a Hamburg végre feljutott a Bundesligába, ahonnan egy pazar idény után igazolt el... 

Hamburgban volt karrierem legjobb, legsikeresebb éve. Ott született a kislányunk is, szuperül éreztük magunkat. Hamburg-szurkoló lettem, követtem azóta is minden meccsüket, több játékosukkal is kapcsolatban vagyok. Amikor eljöttem tőlük, akkor is mondtam, hogy el tudom képzelni a visszatérésem, mert csodás időszak volt. Ez sincs kizárva, de jelenleg még nem tartunk ott, hogy már klubokról beszélnénk. Most ért véget a szezon, az Unionnal is beszélnünk kell. A szerződésem 2028-ig szól. Szeretnék többet játszani, élvezni a focit, minél többet pályán lenni.

Idény közben a dán Bo Svenssont Steffen Baumgart váltotta. Érdekes módon akkor sem változott meg a helyzete a csapatban, továbbra is főleg csereként számítottak önre. 

Télen már ott tartottunk, hogy kölcsönjátékra megyek, de elküldték az edzőt. Jött Baumgart, akinél a remek szezonom volt Hamburgban, arra számítottam, ez tökéletes lesz nekem, csak rajtam fog múlni a szereplésem. De nem egészen így történt. A posztomra akartak hozni egy játékost, már azzal jelezték télen, hogy nem igazán bíznak bennem. Mindent megtettem érte, hogy beverekedjem magam a kezdőcsapatba, de továbbra sem kaptam esélyt a bizonyításra, ami érthetetlen volt számomra, mert Baumgart tudta Hamburgból, mire vagyok képes, és hogy milyen szuper szezonom volt. Tény, hogy az Unionnál teljesen más felállásban játszunk, a 10-es pozíció nélkül focizunk, amelyben a másodosztályban a legeredményesebb voltam. Berlinben két, három védekező középpályással plusz csatárokkal álltunk fel mindig, lényegében támadó középpályás nélkül, ez egy kis hátrány volt nekem. De ettől függetlenül az említett posztokon sem kaptam meg az esélyt. Remélem, a következő szezon sokkal jobb lesz. 

Még így is szerzett azért két gólt, ráadásul mindkettő pontot ért a csapatnak. Kompenzálta ez valamennyire a kevesebb játékpercért, vagy inkább a hiányérzete a nagyobb? 

A gólok persze mindig jókor jönnek, egyfajta jutalmat és plusz motivációt jelentenek. Két évig azt szoktam meg, hogy folyamatosan 90 perceket játszok, gólokat rúgok, gólpasszokat adok, és a válogatottban is beverekedtem magam a kezdőbe, többet játszottam. Aztán jön egy ilyen szezon, amikor alig jutok szerephez. Vannak nehéz időszakok, de nem szabad megállni, a kemény munka meghozza az eredményt.

Francesco Calzona szövetségi kapitánytól jóval több bizalmat kapott, mint klubszinten. Mondhatjuk, hogy az őszi időszak volt az egyik legjobbja a szlovák válogatottban? 

Igen, most először éreztem azt, hogy alapvetően kezdőként számít rám az edző, fontos láncszeme vagyok a csapatnak. Éreztem a bizalmat. Tudtam, ha válogatottszünet jön, akkor végre játszani fogok. A kétmeccses blokkokat általában végigfociztam, nem cserélt le Calzona. Szuper volt. A válogatottban is minél több játékpercet szeretnék, emiatt is fontos, hogy folyamatosan játsszak. 

Juraj Kucka visszavonult a játéktól. Ennek fényében mennyire látja kulcsfontosságúnak a soron következő két felkészülési meccset (Görögország, Izrael), amelyen akár eldőlhet, ki pótolja stabil(abb)an a 37 éves középpályást?  

Emlékszem rá, még gyerekként, amikor válogatottmeccsekre jártam, a Kucka–Hamšík páros nem hiányozhatott a pályáról. Múlt évben Hamšík fejezte be a pályafutását, most pedig Kucka. Büszke vagyok rá, hogy ilyen legendákkal játszhattam együtt a válogatottban. Egy válogatottmeccs mindig különleges, mert az ország legjobbjait hívják be, és egy másik ország legjobbjai ellen játszol. Mindig speciális meccsek ezek, még ha csak felkészülésiek is. Bízom benne, hogy kapok majd lehetőséget, és szeretném a legtöbbet kihozni belőle.