Kardos Aladár emlékére pattogott a labda Nemeshodoson

Emlékművet lepleznek le Kardos Aladár (1958–2023) tiszteletére. Feltűnő helyen áll, rögtön észreveszi az épületbe tartó ember. Körülálljuk többen: családtagok, falu- és klubvezető, a roma közösség képviselői, az országos hírű férficsapat jelenlegi és korábbi játékosai… És valamennyiünkben felvillan legalább egy emlék, amit átélt a neves helyi sportemberrel. Lerántják a leplet a tábláról, s rajta a felirat: 

„A nemeshodosi és országos asztalitenisz ismert személyisége”

Muskótól Novotáig

Nemsokára már a csarnok három asztalán pattog a labda. Megkezdődik a Kardos-emlékverseny második felvonása. Harmincan indulnak, főleg járásbeli játékosok, a hodosi klub is jócskán képviselteti magát. Nem hiányoznak az extraligás csapat asztaliteniszezői: Wiltschka, Šereda, Muskó és Lelkeš, s a nézők között feltűnik Novota is, aki két éve Hodosról igazolt Ausztriába, de időközben befejezte az aktív sportolást, számára már a család a legfontosabb.

Ismét Lelkeš a kupával

Kieséses alapon folyik a torna, de van vigaszág is, így legalább két meccsre mindenki asztalhoz állhat. Bő négy óra alatt semmi meglepő nem történik, hiszen a többszörös országos bajnok asztaliteniszezői jutnak a végjátékba. A döntőben a hodosi érmes évek állandó kulcsfigurája, Zoltán Lelkeš címvédőként áll ki klubtársa, Peter Šereda ellen. Mindketten már 40 körül járnak, de az ütő még mindig szót fogad nekik. Tapsot keltő labdameneteket is látunk tőlünk. Šereda előnyhöz jut, Lelkeš fordít, a döntő játszmában 8:10-ről, és ismét nyer. Tenyeresei élményszámba mennek. Győzelme után örömében felhajt egy kupicával, átveszi a kupát, és máris nyilatkozik: 

„Egykori edzőnk emlékére játszottunk, aki szívünkhöz nőtt. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az elsőt követően a második tornát is megnyertem. Baráti hangulatban folytak a mérkőzések, a színvonal sem volt akármilyen. A döntő utolsó labdameneteiben kicsit kockáztattam, és mellém szegődött a szerencse. Tizenkét éve asztaliteniszezem Hodosban, átéltem a csapattal mindegyik bajnoki győzelmet és szuperligás elsőséget. Érkezésem első napjától ismertem Alit, sok mindent átéltünk együtt, mindannyian szerettük.”

A hodosi mindenes

Végig figyeli a tornát Jozef Kmeť hodosi klubelnök is. Kiskoruktól kezdve együtt éltek Kardos Aladárral a kaucsuklabda világában. 

„Közben jóformán összenőttünk, hiszen 1967-től már együtt ütöttük a labdát 

– kalandozik vissza emlékeiben. 

– Azóta kisebb-nagyobb szünettel tevékenykedett sorainkban. Edzősködött sokáig Dunaszerdahelyen is, Török, Ondrejička és Vími érájában, de női tanítványai is voltak. 1994-ben közösen alapítottuk meg az önálló hodosi asztaliteniszklubot. S azóta haláláig folyton nálunk tette a dolgát. Mindent rá lehetett bízni, nem csak edző, csapatvezető volt, ha kellett szakács is, mert az ízekkel is tudott bánni. Játékosként nem voltak országos sikerei, edzőként viszont kárpótolta magát, számos bajnoki cím részeseként.”

Ritkaság, hogy egy vidéki emléktorna keretében két ország négy volt vagy jelenlegi szövetségi edzője is megjelenik. Hodoson ez megtörtént, mert eljött két volt magyar szövetségi kapitány, Aranyosi Péter és Muskó Péter – utóbbi jelenleg is hodosi játékos, akárcsak Peter Šereda, ő a szlovák férfiválogatottat is irányítja, Andrej Bardoň pedig a szlovák paraolimpiai válogatott edzője. Aranyosin kívül mindannyiuknak hodosi múltjuk-jelenük is van.