Janics boldogságában ordított

Kovács Katalin (balra) és Janics Natasa közvetlenül a célbaérést követőenReuters-felvételMert rögtön „őrizetbe vették”, a helyi rendezők ölelő gyűrűjében csupán az odahajított választöredékekre nyílt módja Janics Natasának, aki alig egy órával később viszont már felszabadultan, két friss ötkarikás aranyérem felhőtlenül boldog, szárnyaló birtokosaként rohangálhatott fel-alá, ahogyan az egy bohókás kedvű, az életet a napfényes és nem az árnyékos oldala felől közelítő ifjú hölgy esetében természetes.

„Bocsánat, hogy visítottam, mint egy kismalac, de gyönyörű ez a két győzelem, nem tudom, s most már nem is akarom visszafogni magam” – mondta, anélkül azonban, hogy csekélynyit is zavarta volna saját örömének harsánysága, újbóli és újbóli világgá kiáltása, a kiscsikóra emlékeztető rohangálás, ahogy valósággal rúgkapált, miközben fülig érő szájjal fogadta a felé záporozó gratulációkat, szerencsekívánságokat.

Janics Natasa. Négy éve még jugoszláv színekben lett olimpiai negyedik, itt, Athénban, 2004 augusztusának utolsó szombatján azonban már kétszer is magyar olimpiai bajnokként ünnepelték és ünnepeltette magát.

„Hát persze hogy megérte váltani. Sydney után, már magyarként az utolsó évem rendkívülire sikeredett, megnyertem a válogatókat, az Európa-bajnokságot, s most, Athénban kétszer is olimpiai bajnokságot nyertem, illetve nyertünk, hiszen Katival nagyszerű párost alkottunk. Ha mögötte ülök, nagyon magabiztos vagyok, ő egy nagyon nagy verseny”– mondta, s szavaiból nem csengett üresség, őszintének, igaznak hatottak, pedig a két lány között eleinte nem kis feszültségfal épült ki azáltal, hogy az évek óta világelső, s abszolút athéni favoritnak tartott Kovács helyett végül is Janics harcolta ki az egyesben való indulás jogát. Sokan vélték igazságtalannak a döntést, még ha az a vízen született is meg. Hiszen nem kegyelemből, nem holmi női szeszélyből kapta, hanem mert – még ha nagyon kicsivel is, de – Janics feketén-fehéren jobb volt Kovácsnál „előolimpiai” különpárbajukban. Azért rajtolhatott ő Athénban, mert még a világ legjobbjánál is jobbnak bizonyult.

Amúgy nem kétséges: Kovács ugyanúgy nyert volna Szkiníasz kajakpályáján, ha ő indulhat szólóban, ahogyan tette azt Janics. De az élet egyik nagy igazságtalanságaként ebben a sportágban csak egy, az adott pillanatban az első számú lehet ötkarikás szereplő. Ezt most Janics érdemelte ki.

Persze kijutott az elismerésből a párosban vele együtt athéni aranyérmessé előlépő Kovács Katalinnak is. Eleve több ezer torokból kiszakadó ováció fogadta célba érkezésüket, a lelátó magyar népe, piros-fehér-zöld színek kavalkádja, valóságos nemzeti zászlóerdő színesítette, varázsolta majdhogynem hazaivá a nézőteret, s a buzdítást megköszönni igyekezvén, Kovácsék első útja érthetően vezetett a magyar táborhoz. A publikum bókolt a vízről hosszan kiintegető kajakkirálynőknek, akik pedig szárnyaló szívvel, mosolygós arccal fogadták a nyíltszíni hódolatot, ami őket a jeles teljesítményért megillette.

Hogy megérdemelték, nem kétséges. Hogy párosban ők a világ legjobbjai, az is vitathatatlan. Miként példás a szerénységük is, s különösen az a méltóság, amellyel Kovács, az egyszeres olimpiai bajnok az athéni diadalt fogadta. A diadalt, amelyet duplán is átélhetett volna, ha nincs Janics...

„Köszönöm Natasa rólam mondott szép szavait, ezzel együtt van bennem szomorúság, vagy inkább hiányérzet, hogy egyesben sajnos nem indulhattam. Ám tudom, ilyen az élet, s benne ilyen a sport. A páros sok mindenért kárpótolt, ahogy átlapátoltunk a célvonalon, hatalmas boldogság kerített hatalmába. Ugyanakkor fáj a lelkemnek, hogy bár öten voltunk az olimpiai női csapatban, csak kettőnknek adatott meg az olimpiai arany. Szabó Szilvinek, Bóta Kingának Viski Erzsinek, akikkel hat-hét éve együtt készülök, ugyanúgy kijárt volna a bajnoki győzelem. Kívánom, hogy éljék át ők is azt az érzést, amit én az athéni elsőséggel átélhettem...” – így Kovács Katalin.

Királynői, (ön)uralkodói mondatok. Szép volt, Kati, szép volt Natasa. Szép volt lányok!

NÉVJEGYKÁRTYÁK

Janics Natasa

SZÜLETÉSI IDŐ ÉS HELY: 1982. 06. 24., Bácskapalánka

KLUBJA: Démász-Szeged

OLIMPIAI EREDMÉNYEI (jugoszláv színekben): K1 500 m – 4. hely (2000); (magyar színekben): K1 és K2 500 m – 1. hely (2004)

LEGJOBB EREDMÉNYEI (magyar színekben): K1 500 m – Európa-bajnok (2004), K4 200 m – vb-1. (2002), K4 1000 m – vb-1. (2003)

Kovács Katalin

SZÜLETÉSI IDŐ ÉS HELY: 1976. 02. 29., Budapest

KLUBJA: MTK

OLIMPIAI EREDMÉNYEI: K2 500 m – 1. hely (2004), 2. hely (2000); K4 500 m – 2. hely (2000)

LEGJOBB EREDMÉNYEI: K1 500 m – vb-1. (2002, 2003), vb-3. (2001); K1 1000 m – vb-1. (2002, 2003), vb-3. (1999); K2 500 m – vb-3. (1999); K4 500 m – vb-1. (1999, 2001, 2002, 2003), vb-2. (1997, 1998); K4 200 m – vb-1. (1998, 1999, 2001, 2003)