„Hívtak Thaiföldre, valamint Zsolnára“

Rimaszombat. A válogatottat is megjárt Piszár József a gömöri labdarúgócsapat egyik legtapasztaltabb és leggólerősebb játékosa. Az idei bajnokságban azonban elmarad a várakozástól: huszonkét találkozón mindössze nyolc gólt lőtt.

A helyzetek nagy részét elpuskázod, úgy tűnik, mintha elbizonytalanodnál az ellenfél kapuja előtt. Szerinted is több gólt kellett volna szerezned?

Egyértelműen! Mondjuk, a 12-13 találattal elégedett lennék. Számomra igencsak rosszul kezdődött az idei pontvadászat, hiszen az őszi idény elején megsérültem, s hat fordulón át nem léphettem pályára. Felépülésem után eléggé óvatosan futballoztam a csúszós, mély talajú pályákon. A szerencsével is hadilábon álltam, többnyire a kapust és a kapufát találtam el, illetve mellé vagy fölé szállt a labda. A helyzetbekerülés továbbra sem okoz problémát...

Állítólag már teljesen egészséges vagy, tehát bármikor meglepheted az ellenfeled.

Az őszi sérülésemet már régen elfelejtettem. Most annak örülnék a legjobban, ha már pénteken, a Ličartovce elleni, idegenbeli meccsen betalálnék a hálóba. Természetesen akkor sem bosszankodnék, ha valaki más szerezné a győztes gólunkat.

Legutóbb Pozsonyban, a kiesőjelölt Slovan tartalékcsapata ellen csak gól nélküli eredményt értetek el. Éppen a te gólod hiányzott...

Sajnos, valamennyi lehetőségünket elpuskáztuk, a sáros talajon nekem sem ment a játék. Figyelembe kell azt is venni, hogy az ellenfél együttesében három szuperligás futballista is szerepelt.

Ez a váratlan pontvesztés azt eredményezte, hogy az éllovas nagyszombatiak mögött már öt pont a hátrányotok. A klubvezetés valóban nem beszélt a feljutásról?

Nem, egyszer sem! A rajt előtt az öt közé jutás volt a cél, s ez a téli szünetben sem változott.

Már évek óta a rimaszombati csapatban játszol, ezek szerint jól érzed magad a gömöri gárdában...

Ha nem lennék elégedett, akkor már régen elmentem volna. Júliusig szól a szerződésem, s ha a klubvezetés is úgy akarja, akkor maradok.

Ajánlataid azért voltak?

Természetesen. A közelmúltban – többek között – hívtak Thaiföldre, valamint Zsolnára. Mivel a család hallani sem akart az ázsiai vendégjátékról, így aztán én sem vállaltam ezt a kalandot. A zsolnaiak meg azért nem igazoltak le, mert nem tudott megegyezni a két klub.

Nem akarsz visszatérni a Szuperligába?

Mindenkinek az a vágya, hogy a legjobbak között szerepeljen. Erre minden esélyem megvan, hiszen még csak 31 éves leszek. Az sem kizárt, hogy már most feljutunk az élvonalba, hiszen az illetékesek komolyan foglalkoznak a létszámbővítéssel. Állítólag ez nem csak mendemonda... Különben a második vonal élcsapatai megállnák a helyüket a Szuperligában, ugyanis nincs nagy különbség a két osztály között. Például mi a Szlovák Kupában csak 11-esekkel szenvedtünk vereséget az éllovas zsolnaiaktól.

Emlékszel-e még arra a meccsre, amelyen a legtöbb gólt lőtted?

Sosem felejtem el a rozsnyóiak elleni II. ligás rangadót. A két szomszédvár derbijén 8:0 arányú, kiütéses győzelmet arattunk, s én fél tucat gólt lőttem, ezenkívül volt még két gólpasszom és kétszer a kapufát is eltaláltam. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a teljesítményt nem lehet túlszárnyalni. Mondjuk, most egy „sima“ mesterhármassal is megelégednék!