Hadilábon a szerencsével

Hogyan értékeli a találkozót?

Kiegyenlített mérkőzésen a hazaiak nyertek, azonban igazságosabb lett volna a döntetlen. Ellenfelünk gólja védelmi hibát követően született. A továbbiakban mi irányítottuk a játékot, ám nem sikerült bevenni Volešák hálóját.

Egygólos hátránynál mi hangzott el szünetben az öltözőben?

Azt hangsúlyoztuk a fiúknak, hogy higgyenek magukban, s a saját játékukat játsszák. Nem kellett felemelni a hangunkat, bíztunk az egyenlítésben.

S majdnem sikerült is.

Rengeteg helyzetünk volt. Maruniak, Piszár, Hloušek is a kapuba találhatott volna. Még a ráadás perceiben is akadt két lehetőségünk Lipovský és Domík révén. Egy hete a Ružomberok ellen nekünk volt szerencsénk, most a trencsénieket pártolta Fortuna. A mutatott játék alapján azonban pontot érdemeltünk volna, ezt a hazaiak is elismerték.

A nyitányon nyújtott teljesítménnyel összehasonlítva meny-nyiben volt más a játék képe?

Teljesen! Sokat javult a középpálya, ezáltal a védők is jobban meg tudták játszani a labdákat. Sok szép akciót vezettünk, megtartottuk a labdát, remek volt az összjáték, egy-két húzásból jutottunk el az ellenfél kapujáig.

A II. ligában idegenben gyakran felszabadultabban játszott a rimaszombati csapat, mint otthon. Folytatódna a tendencia?

Ezt azért nem mondanám. Az első találkozón, a rózsahegyiek ellen ideges volt a csapat, a játékosok mintha féltek volna minden kockázatos megmozdulástól. Remélem azonban, hogy ez a kezdeti szorongás hamarosan eltűnik, s már az Inter ellen hasonló játékot produkálunk, mint Trencsénben. (bt)