Grosics: minden összeesküdött ellenünk

A magyar labdarúgás az ötvenes években volt a csúcson, sajnos a nemzeti együttes négyéves veretlenségi sorozata a legrosszabbkor, a svájci vb-döntőben szakadt meg. Pedig az előcsatározások során minden szépnek látszott: Dél-Korea 9:0, NSZK 8:3, Brazília 4:2, Uruguay 4:2. Grosics Gyulával, az Aranycsapat 78 esztendős, 86-szoros válogatott kapusával beszélgettünk a berni finálé 50. évfordulója alkalmából.

Ennyi idő távlatából miként emlékszik vissza a balul sikerült döntőre?

Sokat kivett belőlünk a Brazília és a címvédő Uruguay elleni találkozó, az utóbbit csak hosszabbításban nyertük meg, Kocsis két parádés fejesével. Nem véletlenül írták a külföldi lapok, hogy nyolc nap alatt három finálét is játszottunk.

Csak a fáradtság miatt kaptak ki?

Egyáltalán nem. Minden összeesküdött ellenünk. A döntő előtti éjszakán alig aludtunk, mert a szállásunk előtt egy rezesbanda gyakorolt a másnapi versenyre. Végig zuhogott az eső, rendkívül mély volt a talaj, ami ellenfelünknek kedvezett, a németek már akkor cserélhető stoplikkal futballoztak. Négyszer a kapufa mentette meg Tureket, aki fantasztikusan védett, s az angol bíró is rendre kárunkra tévedett.

Már a 8. percben 2:0-ra vezettek, és mégis kikaptak.

Remekül kezdtünk, de azt hiszem, ez a kiváló rajt ártott is nekünk. Mert a legtöbben azt hitték, hogy megismétlődik a 8:3-as győzelmünk, pedig ez egy egészen más csapat volt, az első meccshez képest öt helyen változtatott Sepp Herberger. Talán azt róhatom fel a szakvezetésnek, hogy nem figyelmeztettek bennünket, hogy a németek nagyon belelendültek, például az elődöntőben kiváló játékkal 6:1-re lelépték az osztrákokat.

Egyik gól sem volt hárítható a döntőben?

Az elsőnél Rahn beadása elszállt volna keresztbe a kapu előtt, de Zakariás becsúszva hozzáért a labdához, amely Morlock elé pattant, s ő nem hibázott. Szöglet után kaptam a másodikat: elindultam a beadásra, ám Schäffer megakadályozott ebben, biztosra vettem, hogy a játékvezető szabadrúgást ítél. Tévedtem! Jóval később Schäffer elárulta, sarokrúgásoknál csak az volt a feladata, hogy engem akadályozzon. A sorsdöntő találatnál pedig milliméterek hiányoztak, csak az ujjheggyel értem a labdához.

Mit érzett a az elvesztett finálé után?

Először csak kábultan álltam, nem tudtam felfogni, mi történt. Olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Csak amikor a Fritz Walter átvette a Rimet-kupát, akkor ocsúdtam fel, elvesztettük életünk legfontosabb meccsét. Szívszorongató nagy csönd volt az öltözőben a meccs után, rettenetesen rossz volt a hangulat. Fél évszázad múlt el azóta, s most sem tudok megbékélni a történtekkel.

Sokan az összeállításban keresik a hibát.

Nem tűnt rossz ötletnek, hogy Czibor átkerült a balszélről a jobbra, mert Kohlmayerrel, a leglassúbb német hátvéddel került szembe. Tóth Miska pedig nagy munkabírású szélső hírében állt, s mivel Öcsi (Puskás – a szerző megj.) sérülés után tért vissza, a védekezésben is besegített. Hibának tartom, hogy a szünetben Guszti bácsi cserélt, s Zolit visszaküldte eredeti helyére. Ha lehetett volna cserélni, mi nyerünk!

Egy hónappal a vb előtt kaptak először jelentős jutalmat. Hatalmas különbségek voltak a prémiumok között. Ez nem befolyásolhatta a váratlan kudarcot?

Szerintem nem. A magyar–angol előestéjén Puskáson kívül – , ő egy villát kért, és kapott – betétkönyveket vehettünk át. Amikor a kezünkbe nyomták, nem tudtuk, milyen összeg szerepel benne. Bozsik kapta a legtöbbet, 100 ezret, én néhány társammal 80 ezret vehettem át, a többieket általában 50 ezer körüli összeggel jutalmazták. Viszont Kocsis, Budai, Lóránt és Czibor prémiuma csak 10 ezer forint volt. Akkor nagyon mérgesek voltak, de ez másnap egyáltalán nem tükröződött a pályán, hiszen 7:1-re nyertünk.

BERNI KRÓNIKA

Magyarország–NSZK 2:3 (2:2). 1954. július 4., Bern. Góllövők: Puskás (6.), Czibor (8.), ill. Rahn (19., 84.), Morlock (10.). Játékvezető: Ling (angol), 65 000 néző. MAGYARORSZÁG: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. NSZK: Turek–Posipal, Liebrich, Kohlmayer–Eckel, Mai–Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäffer. Szövetségi kapitány: Sepp Herberger.