Gerát a Besiktas vinné

Budapest. Mint egy gyerek, úgy rohangált fel és alá a Debrecen elleni meccs után. Persze, érthető ez: bajnok lett! Láthatóan mázsás terheket vett le a válláról a győzelem. Tán még soha nem láttuk ilyen önfeledtnek, egyik kamerától sprintelt a másikig, ahol csapattársai próbáltak kipréselni magukból valami értelmeset. Gera Zoltánnak volt mit mondania, elvégre a DVSC ellen gólt szerzett.

A lefújást követően mosolyogva nyilatkozott, hetekkel ezelőtt ellenben meg sem akart szólalni...

Akkoriban nagyon nehéz helyzetben voltunk, sorra buktuk el a meccseket, nem ment a játék, görcsös lettem. Egyébként, úgy hiszem, jót tett nekem a nyugalom, egyre jobb formába lendültem, és a Debrecen ellen már úgy ment a játék, ahogyan azt elvártam magamtól. A gólom pedig begyakorolt figura volt...

A lényeg, hogy boldoggá tette a szurkolókat.

Fantasztikus hangulatot teremtettek! Főleg, amikor kiderült, hogyan áll az MTK–Újpest meccs. Na, akkor majd felrobbant a stadion, s mi, ott a pályán, ebben a pillanatban tudtuk meg, mi az eredmény. Addig csak azzal törődtünk, hogy nyerjük.

Meddig ünnepelt?

Az édesapám felutazott Pécsről, amikor elcsendesedett az Üllői út, hazamentünk.

Állítólag török menedzserek is jelen voltak, akik – többek között – az ön játékát is figyelték, és Lothar Matthäus szövetségi kapitánnyal együtt vinnék a Besiktashoz...

Megmondom őszintén, eljutottam oda, hogy ha olyan ajánlatot kapok, akkor elgondolkodnék azon, menjek vagy maradjak. Szeretném magam kipróbálni külföldön. Korábban lett volna erre lehetőségem, de most érzem azt, hogy igazán szeretném. De egyelőre semmi konkrétumot nem tudok. Csak azt, hogy bajnok lettem a Fradival, és szeretném még ezt kiélvezni.