Felvidéki lányok is szerepet játszottak az U17-es kéziválogatott bravúros Eb-győzelmében

A szlovák U17-es kézilabda-válogatott nagy meglepetésre nyerte meg az Európa-bajnokságot, amelyen mindössze egyetlen vereséget szenvedett el. A Pavol Streicher szövetségi kapitány, Ľuboš Hepner asszisztens és Janko Čerňan erőnléti edző vezette lányok sikere páratlan az önálló Szlovákia történetében: a csapatsportokat tekintve ez az ország első Európa-bajnoki aranyérme.

Bölcskei Lujza Rozi

(17 éves, a Slovan Duslo Šaľa játékosa)

1. Nagyon sokan mondogatják nekünk, hogy mi vagyunk a legjobb korosztály. Szerintem fontos hangsúlyozni, hogy mi a meccseken kívül is nagyon jól elvagyunk egymással, szóval sokat hozzátesz, hogy remek a hangulat. Tele vagyunk ügyes játékosokkal és mindig segítünk egymáson.

2. Óriási boldogságot éreztem, amikor eldőlt, hogy győzünk. Arra gondoltam, hogy tényleg megcsináltuk ezt! Még most is nehéz elhinni.

3. Ezek után a jövő évi világbajnokságra úgy megyünk, hogy szeretnénk ott is elérni valamit. Egyébként nincs konkrét célom, az egyetlen és legfontosabb az, hogy folyamatosan fejlődjek.

Cseh Viktória

(16 éves, a HC DAC játékosa)

1. Szerintem nagyon jó kollektíva vagyunk, az biztos, és fizikailag is erősek vagyunk, és ugyanúgy az edzőknek is köszönhetjük a sikert, akikkel közösen nagyon sok munkát befektettünk ebbe az egészbe.

2. Nekem egyelőre még felfoghatatlan ez a siker. Talán a legmeghatározóbb élmény a lefújás pillanata volt, amikor eldőlt, hogy győzünk és ünnepelni kezdhettünk.

3. Az volt a célom, hogy bekerüljek a válogatottba, és elvigyenek ehhez hasonló versenyekre. Ez most sikerült, de szeretném, ha folytatódna, szeretnék tovább fejlődni, egyre jobbá válni.

Gogola Zara Barbara

(16 éves, a HC DAC játékosa)

1. Biztosan meg kell említeni az edzőket, mert nagyon jó velük az összhang és a munka. A csapatot is meg kell dicsérni, egyrészt individuális oldalról, másrészt ahogy közösen elvégeztük a munkát. A kvalifikáció óta keményen dolgoztunk, mindannyian szeretünk a válogatotthoz járni. Úgy mentünk az Eb-re, hogy jussunk tovább a csoportból, kerüljünk be a legjobb 12 közé, mert az világbajnokságot ér. Nem voltak olyan céljaink, hogy éremért akarunk játszani. Egyszerűen csak minden meccsen ki akartuk adni magunkból a száz százalékot.

2. Amikor a negyeddöntőben megkaptuk a dánokat, akiktől rögtön előtte kikaptunk, úgy voltunk vele, hogy nincs min spórolni, vissza kell vágni nekik. Az elődöntőben kicsit megijedtünk, amikor a házigazda Montenegró következett – számítottunk a sok szurkolóra, a teli csarnokra és tartottunk a bíróktól is. De az elejétől fogva erőt mutattunk félelem helyett, és végül szerintem ők ijedtek meg tőlünk. Nem számítottunk nagy esélyesnek, a torna elején picit le is néztek minket, de aztán már megkaptuk a tiszteletet. Ezek után a horvátok elleni döntő már könnyebb volt számunkra az elődöntőnél. Tudtuk, hogy az érem biztos, itt már nincs mit veszíteni, és mindent ki kell adni magunkból.

3. Egy pár éven belül szeretnék külföldön kézilabdázni. A válogatottal is vannak nagyobb céljaim. Szlovákiában ez eddig nem nagyon tűnt teljesíthetőnek, de most bebizonyítottuk, hogy mindent lehet, csak akarni és edzeni kell. Szeretnék egyszer az NB I-ben, a BL-ben szerepelni, de az még nagyon messze van.

Komlós Eszter

(16 éves, a HC DAC játékosa)

1. A kollektívát és a csapat húzóerejét mondanám. Nagy akaraterő van bennünk, nyerni akarunk, és mindenki nyomja előre a másikat.

2. A németek elleni csoportmeccs után merült fel bennem, hogy akár többet is el tudnánk érni, mint a legjobb 12-be jutás, ami a kitűzött célunk volt. A negyeddöntőben, a dánok elleni visszavágó meghatározó volt. Az nagyon izgalmas volt, és erőt adott nekünk, hogy aztán végig tudjunk menni a döntőig.

3. Nagyon várom a jövő évi vb-t és bízom benne, hogy valami nagyot elérhet a csapat. Szerintem ott már el fogjuk hinni az elejétől kezdve, hogy sokra vagyunk képesek. De valószínűleg a nyomást is érezni fogjuk, hogy teljesíteni kell, hiszen most Európa-bajnokok lettünk. Ami a személyes célokat illeti, szeretnék még sokáig válogatott lenni, mert nagyon jó élmény. Minél tovább szeretnék kézilabdázni, lehetőleg sérülések nélkül.