„Felemelő, de egyúttal kimerítő is az amerikai álom”

A szlovák válogatott bő keretében még szerepelt a neve, de a szűkített, Eb-kvalifikációra nevezett listán már nem – mint kiderült, ezt a döntést hosszas mérlegelés és többirányú kommunikáció előzte meg.

Nyáron igen, most nem

„Mindig nagy megtiszteltetésnek vettem a válogatottbeli szereplést. A nyári időszakban is kérdéses volt, hogy a korosztályos csapatban ott leszek-e, mert már kint voltam Amerikában. De úgy voltam vele, ezt az időszakot, a korosztályos válogatottat, mivel az utolsó évem volt itt, szeretném tiszta lelkiismerettel lezárni. 

Az összeset végigjártam, végig alapember voltam, nem akartam kihagyni a végét, még akkor sem, ha a tengerentúlról kellett hazautaznom, és nem lehettem itthon a családommal 

– magyarázta lapunknak Molnár Laura. – 

A felnőttek kapcsán viszont a javában futó szezonban az Egyesült Államokban kellett maradnom. Az egyetemi oktatás is nagyban zajlik, jelenléti formában, rögtön nagy hátrányba kerültem volna minden téren. Most az ittmaradás szolgálta a leginkább, hogy pár év múlva a legjobb játékommal tudjak hozzájárulni a válogatott sikeréhez.”

Irány New York!

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a győri egyesületből a tengerentúlra váltott játékos az USA-ban is cserélt, egyetemet/várost és így csapatot is az új tanévben/idényben. 

„Szerettem volna egy picivel több játékpercet. Több helyről megszólítottak, mivel nagyon jól szerepeltünk a James Madison University csapatával, a top 50-ben voltunk az egész USA-ban több száz csapat között”

 – folytatta a gútori-somorjai származású kosaras. Nagyon megtetszett neki a Long Island University alá tartozó egyik klub, az egyetem brooklyni campusa. Azaz Washington D. C. közeléből New York mellé költözött, kis túlzással az ablakból Manhattanbe lát. 

„Kicsit más stílusú itt a játék, az edzői stábbal nagyon jól megértjük egymást, kölcsönös a bizalom. Bő 28 percet átlagolok meccsenként, a pontjaim is jók. Bekerültem az ún. Top performers ankétba a ligában. Számítanak rám, alapember lettem, a kezdőben is játszom, kiemelten foglalkoznak velem. Sokáig kerestem, de itt megtaláltam magam” 

– szögezte le a bedobó.

Felemelő és kimerítő

Nehéz volt számára adaptálódni a sokkal fizikálisabb, pörgőbb amerikai játékstílushoz. A döntéshozatal a játékban odaát jóval gyorsabb. 

„Ha valamit csinálok, az hezitálás nélkül legyen, ha dobok, ha passzolok, ha betörök, csak csináljam. Az ellenfél ugyanis azonnal kihasználja, ha bizonytalan a játékod”

– foglalta össze az amerikai játékszemléletet röviden, hozzátéve, a hármasozást is rengeteget gyakorolták első évében.

Egy év tapasztalatáról még most is maximális lelkesedéssel beszél, izgatottsággal a hangjában. Nehéz, de bátor és jó döntésről. Arról, hogy New York energiája mennyire inspiráló. 

„A korosztályomon látom, hogy mernek álmodni és mernek hibázni is, és úgy veszik, a hiba az út része. Egészséges önbizalommal kezdenek a dolgokhoz, nem félnek az ismeretlentől. Ezt próbálom én is eltanulni tőlük 

– teszi hozzá. – 

Az USA a lehetőség és a kihívások országa. Néha hiányzik az európai nyugalom, a jobban átgondolt játék, a carpe diem. 

Felemelő, de egyúttal kimerítő is az amerikai álom. De megtanít arra, hogy önmagunkban kell bíznunk, tisztában lenni az értékeinkkel és olyan helyet keresni, ahol ezt látják és elismerik.”

Have fun!

Bár nem lehetett a válogatottal, az első három Eb-selejtezőt így is nyomon követte. 

„Lengyelország túl nagy falat volt, de jól játszottak a csajok, a Ciprus és a Románia elleni győzelmek pedig örömteliek voltak” 

– mondta az Új Szónak Molnár Laura, aki már két éve is ott ülhetett a kispadon az akkori Eb-selejtezőkkor. A csapat nem jutott ki a kontinenstornára, ami szerinte oda vezethető vissza, hogy az utánpótlásklubok alulfinanszírozottak, hiányzik a versenyhelyzet, ha pedig a fiatalokat a felnőttek között szerepeltetik, sokszor a visszájára sül el a dolog.

„Sokak játékkedvét elveszi, hogy nem fognak annyit játszani, sokszor csak feltöltik velük a 12-es keretet. Vagy fizikálisan még nincsenek felépítve, és gyorsan megsérülnek. Nem mindenki bírja ezt a terhet, azt, hogy nem topjátékos, mert nem a saját korosztályában játszik. Persze így is lettek sikeres játékosok, akik a mai napig aktívak 

– jegyezte meg Molnár azzal, számára az amerikai rendszer pozitívumai nyomnak többet a latban. – 

Itt az a jelszó, hogy »Have fun!«, azaz a kosárlabda is játék, örülni kell, élvezni a játékot, és e mellett pedig van más is, legfőképp a tanulmányok. Örülök, hogy itt lehetek.”