Esélyt sem hagytak a svédek a magyaroknak

Stockholm. Nem sikerült megismételni a két évvel ezelőtti bravúrt, a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtezőn ezúttal sima, 3:0-ás vereséget szenvedett a minden tekintetben jobb svéd együttestől. Pedig a döntetlenért érkezett Stockholmba Lothar Matthäus szövetségi kapitány legénysége. A játékosok természetesen bizonygatták, meg lehet lepni az Ibrahimovic nélkül felálló sárga mezeseket. Ennek megfelelően lendületesen is kezdték a meccset, beszorították a neves ellenfelet. A magyar fölény csupán öt percig tartott. Aztán próbálkoztak a svédek is, mentek előre becsülettel, de játékukból hiányzott a finesz és a pontosság. A félidő derekán Wilhelmsson helyzete érdemel említést. Aztán a 26. percben a magyaroknak egycsapásra sikerült lerombolniuk, amit addig felépítettek. A hátsó alakzat egyik pillanatról a másikra mintha kikapcsolt volna, s csak nézte, amint egy keresztbe ívelt labdát Allbäck lefejelt. Még akkor sem mozdult senki, amikor Ljungberg beindult, a középpályás gyakorlatilag azt csinált, amit akart. A gól megfogta a magyarokat, akik néhány percig azt sem tudták, merre, hány méter. A rendkívül aktív Allbäck próbált ebből profitálni, távoli bombája azonban elkerülte Király kapuját. A 35. percben Szabics estében mellé lőtt. Matthäus látványos dühkitöréssel nyugtázta a jelenetet, az ő ereiben is meghűlt viszont a vér, amikor a 41. percben ismét Allbäck veszélyeztetett: Wilmhelmsson beadására robbant be, Király valóban földöntúli reflexszel hárította a felső sarok felé tartó fejesét.

A szünet után az eredményből adódóan a magyaroknak kellett volna támadniuk, kósza kísérletek voltak is, de aztán egy óriási hiba öt perccel az újrakezdés után tulajdonképpen eldöntötte a mérkőzést. Gyepes röviden gurított haza, és a szemfüles Larsson első próbálkozását ugyan hárította Király, a kipattanóból azonban a svédek Henkéje nem hibázott. A gól után Szabics válaszolhatott volna, de lövése Isaksson zsákmánya lett. Matthäus cserével próbált változást hozni a játékba, a Belgiumban játszó Hajnal először tudhatta meg, milyen érzés pályára lépni a nemzeti tizenegyben. Az északiak érthető módon nem kapkodtak, hátul kényelmesen járatták a labdát, a magyar válogatott azonban érdekes módon nem támadott le, visszahúzódva várta, hogy az ellenfél kezdeményezzen. A svédek azért meg-megindultak, a régen leginkább erőfocit játszó skandinávokon érződött, hogy szinte minden játékosuk az európai topligákban futballozik, az erőnlétük most is kifogástalan, de technikailag is tökéletesek, ha kell cseleznek, ha kell indítanak, és bizony néha csúnyán megkeverték a magyar védelmet. A harmadik gól mégsem egy kijátszott szituáció után érkezett, Svensson átlövésgólja látványosra sikeredett. Innentől kezdve még jobban leült a találkozó, a magyar csapat akart, de nem tudott támadni, az utolsó passzok általában pontatlanok voltak, sőt sok akciót már a középpályán megszűrtek a sárga mezesek. A hazaiak pedig végleg visszakapcsoltak kímélő üzemmódba, az a magyar csapat kritikája, hogy így sem sikerült helyzetet kidolgoznia . A 89. percben Szabics került helyzetbe, de hosszan vette át a labdát, Isaksson pedig jól lépett ki a kapujából. Összességében az első huszonöt perc kivételével a svédek tudatosabb, magabiztosabb és jobb futballt produkáltak, ezzel pedig javítottak a horvátok elleni hazai balsiker után, a magyar válogatott pedig második idegenbeli mérkőzését is 3:0-ára vesztette el, így az idegenbeli bravúr továbbra is várat magára.

Svédország–Magyarország 3:0 (1:0)

Stockholm, Rasunda-stadion, 32 000 néző. Góllövők: Ljungberg (26.), Larsson (50.), A. Svensson (67.). Játékvezető: Dougall (skót); sárga lap: Bodnár (48.), Dárdai (56.). SVÉDORSZÁG: Isaksson–Östlund, Mellberg, Mjällby (46. Nilsson), Lucic–Wilmhelmsson (74. Alexandersson), A. Svensson (80. Källström), Linderoth, Ljungberg–Larsson, Allbäck. Vezetőedző: Lars Lagerbäck. MAGYARORSZÁG: Király–Stark, Gyepes, Tóth–Bodnár (80. Fehér), Molnár (55. Hajnal), Dárdai, Bodor, Gera–Szabics, Torghelle (68. Kovács). Vezetőedző: Lothar Matthäus. (o–o)