„Én nagyon szeretek vívni, és nagyon szeretek edzeni” – interjú az Év csapatának tagjával

Negyedik éve a vívók valamelyik csapata nyeri ezt a kategóriát az újságírói ankéton. Felkészült rá, hogy a többi sportág képviselői esetleg ferde szemmel néznek majd a kardozókra?

Nagyon szép évet zártunk a férfi kardcsapattal. Igaz, két aranyat terveztünk, de így, hogy egy arany (Eb) és egy ezüst (vb) lett, azért még mindig büszkék vagyunk az eredményünkre. Sajnáltam szegény kajakosokat, Kurucz Leventét és Nádas Bencét, akik világbajnokok lettek K2 500 méteren, és mégis megelőztük őket. De az ankét mindig egy ilyen dolog. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ennyire erős válogatottakat tudtunk megelőzni, akár a nyílt vízi úszókra is gondolva. Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy ezen a szavazáson győzni tudtunk.

Az említett aranyat és ezüstöt felcserélné utólag, ha lenne rá módja? Mindkétszer az olaszok ellen vívtak a finálékban.

Csak azért nem, mert én az Eb-n nem indultam csapatban (nevet). Ha mindkettőn ott lettem volna a gárdában, akkor nyilván a vb-arany többet érne. De én nagyon boldog voltam a világbajnoki ezüsttel is, természetesen azért kis szomorúsággal vegyítve. Bízom benne, hogy a mérlegünket a mostani szezonban tovább tudjuk javítani.

Mondhatnánk, hogy ez már csak azért sem lesz egyszerű, mivel az Eb-ken tarolnak, az utóbbi öt kontinenstornán négyszer lettek bajnokok, egyszer pedig ezüstérmesek, bármilyen összeállításban is szerepeltek. Mi a magyar férfi kardválogatott titka?

Rabb Krisztián nagyon jól elmondta a köszönőbeszédében, hogy miért is ilyen jó a kardcsapat. Óriási tudás halmozódott fel a magyar férfi kardvívásban, és mi ennek a hagyománynak vagyunk a folytatói, igyekszünk megfelelni annak, amit elődeinktől megkaptunk útravalóul, és próbáljuk továbbfejleszteni, továbbvinni. Ez lehet a mi nagy előnyünk.

És a motivációval sincs gond? Ennyi győzelem után óhatatlanul „hétköznapivá” válhatnak a sikerek.

Én nagyon szeretek vívni. Nagyon szeretek edzeni. Persze, az is nagyon jót tesz, ha nyerünk, és az érmet a nyakunkba akasztják, és esetleg eljátsszák a magyar himnuszt. Ezek óriási dolgok. De kellenek a mindennapokban is azok a kis örömök, amiket az edzések jelentenek nekem. Ez pedig visz tovább. Ráadásul csodálatos csapatnak lehetek a tagja, nagyon szeretek együtt mozogni a srácokkal, Szilágyi Áronnal, Szatmári Andrással, Krisztiánnal, Iliász Nikolásszal. Nemcsak a tréningeken, hanem az edzőtáborokban, a versenyeken. Ez nagyon jó érzés, és a többiek fiatalon is tartanak engem. (Gémesi Csanád 39 éves – a szerk. megj.)

Az ankéthoz visszatérve, szépen látszik a sorminta: 2023-ban a kardozók nyertek az egyéni sportágak csapatversenyében, 2024-ben a párbajtőrözők, tavaly megint a kardozók. Alakul a háziverseny, jöhetnek a zrikák a szakági riválisoktól?

Még az is lehet (nevet). Bár nem tudom, a párbajtőröző fiúkkal mikor fogunk legközelebb találkozni, de biztosan fel fog merülni köztünk, hogy most visszavettük tőlük az első helyet. Meglátjuk, hogy akkor jövőre ki fog nyerni kettőnk közül. Nyilván ehhez nagyon jól fog kelleni teljesítenünk, mert ők is bele fognak húzni már csak miattunk is. (mosolyog)

Hol kell majd a legjobb eredményt hozniuk? Mivel lennének elégedettek egy év múlva?

Júliusban rendezik a világbajnokságot, ez a fő versenyünk 2026-ban. És természetesen az aranyéremmel lennénk elégedettek. Nagyon boldog lennék, hogy ha megszerezhetném második világbajnoki aranyérmemet ebben az évben a férfi kardcsapattal. Nagyon várom már, és bízom benne, hogy jó sok sikert tartogat számunkra ez az év.