Egy nyitott kapu Athénba

Mesterien evez a vízsodrásokbanTavaly két vb-címet gyűjtött be, hiszen a győztes kenu egyes mellett tagja volt az aranyérmes 3xC1-es szlovák hajórajnak is. Közben olimpiai kvótát szerzett az országnak. Maradt valamilyen kívánsága, amely nem teljesült?

Nem akartam sokat markolni. Arra vágytam, hogy augusztusban – hétévi ismeretség után – jól végződjön a lakodalmunk Lenkával és a világbajnokságon minél jobban helytálljak. Mindkettő remekül sikerült, így egyáltalán nincs hiányérzetem.

Az olimpiai kvóta Szlovákiának biztosított Athénban helyet a C1-esek mezőnyében, de nem Martikánnak, aki azonban újabb ötkarikás aranyat akar szerezni. Miben lesz más, talán nehezebb a játékokra vezető út?

Könnyű biztosan nem lesz, mert nálunk hatalmas a versengés ebben a számban. Én mindent megteszek azért, hogy engem nevezzenek Athénba.

Érzi, hogy nagyobb a tét amiatt, hogy egyelőre csak egyetlen kvótája van az országnak a C1-ben?

Nem tudatosítom. Az elképzeléseknek megfelelően igyekszem gyakorolni. Megkezdtem az olimpiai felkészülés utolsó negyedét, remélem, igyekezetem olyan eredményes lesz, hogy kijutok a játékokra.

Pillantsunk vissza az augsburgi vb-re. Hónapok múltán milyennek tűnik a C1-es siker?

Fantasztikus érzés volt, mikor megtudtam, hogy nyertem. Rögtön a célba éréskor átfutott az agyamon. Szilárd meggyőződésem, hogy nem utoljára éltem át ezt a remek pillanatot. Azt kívánom a fiúknak, hogy az athéni olimpiai selejtezőn sikerüljön minél több kvótát szerezniük, s ezáltal népesebb legyen a szlovák vízi szlalomosok csapata. S aztán – velem, vagy nélkülem – jó társaság alakuljon ki a játékokon, mert ez a siker alapja.

Augsburgban egyben a 3xC1-es győztes hajórajban is lapátolt. Szívesen versenyez ebben a számban, vagy csak kötelességből teszi?

Számomra ez egy újabb lehetőség volt, s a sikerhez a magam harmad részével én is hozzájárulhattam. A hajórajok ugyan befejezték ténykedésüket a vb-n, mert a versenyszámot törlik a műsorból, de ha visszakerül valamikor a kínálatba, akkor is ugyanolyan komolyan veszem majd, mintha egyéniben indulnék. Mert ebben a számban igazán az számít, hogy hárman külön-külön mire vagyunk képesek. Nincs lehetőség sem az előttem, sem az utánam haladónak segíteni, egyszerűen mindenki magára van utalva.

Említette, hogy az athéni felkészülés utolsó évében jár. Min van már túl ebből a felvonásból?

Valójában már Sydney óta Athénra készülök. Decemberben Tátrában ismét jó erőnléti alapokat szereztem, megfelelő állapotban folytathatom a munkát.

Emlékszem, amikor még fiatalabb volt, tizenöt évnél valamivel több lehetett, és télen is lejárt a liptói gyors folyású vizekre edzeni. Előfordul ez még manapság is?

Tátrai erőgyűjtésem előtt egy hónapot Ausztráliában töltöttem, ott vízen edzettem. Biztosan nem hagyom ki az otthoni alkalmakat sem. Amikor mínusz öt foknál melegebb lesz, rögtön megyek a vízre.

Valahol azt nyilatkozta, hogy soha nem lépne be a mínusz 130 fokos kriokamrába, mint legnagyobb hazai ellenlábasa, Juraj Minčík tette...

Nem pontosan ezt mondtam. Egyelőre nem foglalkoztat a kérdés. A kriokamra nélkül is felkészülhetek ugyanolyan jól – s ebben van gyakorlatom –, hogy megnyerhessem bármelyik fontos versenyt. Ha nem segítene, a fiúk nem mentek volna bele, nekem azonban megvan a magam kitaposott útja, amelyet helyesnek tartok. Csak azon múlik, hogy képes vagyok-e megbirkózni a vele járó feladatokkal.

Tehát nem akarja kipróbálni az edzésadagok elviselésében a kriokamrás fáradtságűzést...

A közeljövőben biztosan nem.

Nem zavarja, hogy Athénban késnek a versenypálya építésével?

Úgy tudom, februárban üzemképes lesz. Ezzel számolok.

Ugye jobb lenne, ha már egy évvel a verseny előtt kipróbálhatta volna?

ĺgy is mindenki számára azonosak a feltételek. Inkább az bántana, ha én nem lehetnék ott, a többiek meg egy hónapot már edzhetnének a pályán. Egyelőre nem származik semmilyen hátrányom a késésből. Azt kívánom a görögöknek, hogy minél hamarabb sikerüljön befejezniük a létesítményt.