Sport
Davide Astori

Égi csapat: Astori, Fehér és akik váratlanul távoztak a pályáról

ÚJ SZÓ ONLINE

2018. március 13. 19:36

Hiába rendeztek rengeteg mérkőzést március 4-én vasárnap, a világ futballja az aznap hajnalban elhunyt Davide Astoriról szólt. A Fiorentina csapatkapitányának váratlan halálát szívmegállás okozta, amely a csapat udinei szállásán, a szobájában érte. A 31 éves játékos temetésére több ezren gyűltek össze március 8-án a firenzei Santa Croce bazilika előtti téren. Sajnos Astori tragédiája nem egyedülálló a labdarúgás történetében, több ígéretes pályafutás is idő előtt ért véget egy-egy nem várt tragédia miatt.

A Fiorentina kemény magja kitett magáért: a hétvégi, Benevento elleni hazai mérkőzésen hatalmas, Davide 13 feliratú élőképpel tisztelgett az egykori kapitány előtt a gyászszünetben. A játékostársak kézzel készített Ciao, Davide feliratot tartottak maguk előtt a meccs elején. Az Artemio Franchi stadionban a 13. percben megállt a játék, s a jelenlévők tapssal emlékeztek Astorira. A csapattársak a könnyeikkel küszködtek.

Astori az egyik legjobb olasz védővé nőtte ki magát

Davide Astori az AC Milan akadémiáján pallérozódott, de szerencsétlenségére pont akkor kellett volna berobbania a felnőtt futballba, amikor a Milanban Paolo Maldini és Alessandro Nesta alkotta a védelem tengelyét, valamint a kispadon is világklasszisok ültek, így nem csoda, hogy a fiatal Astorit inkább kölcsönadták másod- és harmadosztályú csapatoknak. Aztán 2008-ban Astorira szemet vetett a Cagliari: először csak kölcsönvette a fiatal hátvédet, a játékos azonban teljesítményével kiérdemelte, hogy a szárd klub végleg megvásárolja 2011-ben. Három évvel később Astorit már a legjobb olasz védők között emlegették, bekerült a válogatottba, és kegyeiért mindkét nagy római klub versenyre kelt, amiből végül a „farkasok” kerültek ki győztesen, így Astori az AS Roma játékosa lett. 2015 nyarán Rómából Firenzébe került, ahol megbízható játékának, valamint emberi kvalitásainak köszönhetően a múlt nyáron megkapta a csapatkapitányi karszalagot is. Az olasz válogatottban 14 mérkőzésen jutott szóhoz, melyeken 1 gólt szerzett (a 2013-as Konföderációs Kupa bronzmeccsén Uruguay ellen).

A szív egyetemes nyelvét beszélte

Astori stílusa a klasszikus olasz hát­védek játékát idézte: magas, szikár termetével tekintélyt parancsolt magának, szívós és éber volt a pályán, a levegőben nem lehetett megverni. Noha nem volt gyors, mindezt játékintelligenciájával, megfelelő kommunikációval, technikai tudásával, valamint irányítási képességeivel ellensúlyozta. Bár a pályán is átlagon felülinek számított, emberi kvalitásai még hangsúlyosabban jelennek meg a visszaemlékezésekben. Gianliuigi Buffon így emlékezett meg róla: „...van egy gyönyörű feleséged és egy családod, akik most rengeteget szenvednek; illetve a kislányod, akinek joga van tudnia, hogy az édesapja minden tekintetben tökéletes ember volt. Egy kiváló ember, aki példája a régi világnak: megvolt benne az elegancia, egy tanult ember, aki tisztelte a másikat. Te voltál az egyik legnagyobb sportember, aki ellen valaha játszottam. Nyugodj békében, a te őrült Gigid.” Giorgio Chiellini a Juventus Tottenham elleni győztes BL-meccse után a könnyeivel küszködve Astori emlékének ajánlotta a továbbjutást, valamint azt is elárulta, hogy többször is sírt barátja elvesztése miatt, akit másnap utolsó útjára kísértek a csapattársaival, és egy utolsó ciaót mondtak neki. A Fiorentina új kapitánya, a horvát Milan Badelj így búcsúzott társától: „Davide, az emberek már a tekinteted miatt a szívükbe zártak. Más voltál, mint mások, veled akkor is megértette magát az ember, ha nyelvi akadályok voltak – a szíveddel beszéltél, és egységben tartottál minket. Az ajándékod volt, hogy a szív egyetemes nyelvét beszélted.”

Nemcsak társai, Astori családja is felfoghatatlan traumát élt át, hiszen a játékos felesége pár hete adott életet kislányuknak. A Fiorentina vezetősége példamutató gesztust tett feléjük, hiszen bejelentette, hogy bár a héten hosszabbítottak volna szerződést a csapatkapitánnyal, a szerződésben szereplő összeget ezentúl Astori családjának utalják át. Emellett a Fiorentina, valamint a Cagliari is visszavonultatja a 13-as mezt, amelyet Astori mindkét klub színeiben viselt.

Davide, te vagy a fény

Davide Astori temetésére a firenzei Santa Croce-templomban került sor, ahol csapattársa, egyben a firenzeiek új csapatkapitánya, a horvát Milan Badelj megható beszéddel búcsúzott tőle.

„Davide, az emberek már a tekinteted miatt a szívükbe zártak. Más voltál, mint mások, veled akkor is megértette magát az ember, ha nyelvi akadályok voltak – a szíveddel beszéltél, és egységben tartottál minket. Az ajándékod volt, hogy a szív egyetemes nyelvét beszélted.”

„Édesanyádnak és édesapádnak tudnia kell, hogy semmiben nem hibáztak veled kapcsolatban. Pontosan olyan fiú és testvér voltál, amilyet bárki kívánna.”

„A legjobb csapattárs voltál, akiről egy focizni kezdő srác álmodhat. Veled a közelben az embernek az volt az érzése: »Minden rendben, mert Davide itt van.«” 

„Nem feledjük a nevetésedet, és azt, ahogy mindenkivel viccelődtél. ­»Világhírű tervező, szabadidejében futballista« – ahogy magadat jellemezted. Te magad voltál a gyermeki tisztaságú futball.”

„Gondolunk Francescára és hercegnődre, Vittoriára. A hozzá közel állók feladata az lesz, hogy elmondják neki, ki volt Davide, mert a gyermekednek tudnia kell, hogy ki volt az apja: egy nagyszerű ember.” 

„Egy történettel fejezem be. Reggelente, amikor megérkeztél a fizikoterapeuták szobájába, mindig te kapcsoltad fel a lámpát. Ez vagy te mindannyiunknak: a fény. Köszönjük, Davide!”

Sajnos a szívhalál nem is olyan ritka a futballistáknál

2009-ben Dani Jarque, az Espanyol csapatkaptánya hunyt el kísértetiesen hasonló módon, mint most Davide Astori. A 26 éves játékost egy olasz edzőtáborban, a saját szobájában érte a halál egy Bologna elleni barátságos meccs előtt. Jarque halálát a vizsgálatok szerint szisztolés szívleállás okozta.

De ki ne emlékezne Fehér Miklósra, a magyar válogatott talán utolsó olyan csatárára, aki olyan európai nagycsapatokban is helyet kapott, mint a Porto és a Benfica? Az ő pályafutásának is hirtelen szívmegállás vetett véget, ráadásul Fehért a zöld gyepen érte a tragédia. 2004 januárjában a Benfica játékosaként Guimaraesben lépett pályára, ahol – miután gólpasszal segítette csapatát a vezetéshez –, egy bedobást nem engedett elvégezni a hazaiaknak, így a játékvezető sárga lappal jutalmazta. Miután azonban a bíró felmutatta a lapot, a 24 éves csatár összeesett, és elterült a földön. A szurkolók mindezt élő adásban nézhették végig. Habár az orvosok még több órán át küzdöttek az életéért, az éjszaka folyamán a fiatal labdarúgó szíve örökre megállt. 

A portugál csapat visszavonultatta Fehér 29-es mezét, valamint a stadionjuknál szobrot is emeltek egykori támadójuknak. A csapat példamutatóan ápolja Fehér emlékét – a szobor pedig állandó zarándokhelye a Portugáliában túrázó magyar szurkolóknak.

Fehér esete sem egyedi sajnos a futball világában, hiszen Piermario Morosini is a pályán esett össze a Livorno játékosaként szívmegállás következtében egy Pescara elleni Serie B-s meccsen. Fehérhez és Morosinihez hasonlóan szívproblémák miatt, mérkőzés közben zuhant a földre és vesztette életét egy spanyol bajnokin 2007-ben Antonio Puerta, a Sevilla futballistája is, valamint  2003-ban Marc-Vivien Foé is, aki a kameruni válogatottal a franciaországi Konföderációs Kupán szerepelt. Rajtuk kívül a brazil Bernardo Ribeiro, a kameruni Patrick Ekeng, a belga Gregory Mertens és az angol Matt Gadsby is hasonló körülmények között hunyt el. 

Fehér Miklós
Fehér Miklós

A külső körülmények áldozatai

Szintén a pályán vesztette életét az ausztrál Stefan Petrovski (2016) és a kolumbiai válogatott Hernán Gaviria (2002) is. Mindkettejüket egy edzés során érte villámcsapás, amely az életükbe került. Junior Malanda autóbaleset következtében hunyt el 2015-ben. A 20 éves belga játékos a Wolfsburgban játszott, és épp egy csapattalálkozóra tartott, amikor az autójával lesodródott az útról, és egy fának ütközött. 

Andrés Escobart 1994 júliusában lőtték le egy medellíni bár előtt. A gyilkos tizenkétszer sütötte el a fegyverét, és Escobar barátnőjének elmondása szerint a gyilkos minden lövésnél azt kiabálta, hogy „Góóóóól!”, utalva arra, hogy a játékos a világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen, ami a kolumbiaiak kiesését jelentette. Egyes vélemények szerint a gyilkost olyan emberek bérelték fel, akik a válogatott kiesésével sok pénzt vesztettek. 

Simon Tibort, a Ferencváros emblematikus alakját 2002-ben egy utcai verekedésben viperával ütötték. Súlyos koponyasérüléseibe kétnapos kóma után halt bele.

A német válogatottban is szóhoz jutó kapus, Robert Enke, valamint az angol Dale Roberts is öngyilkos lett. Mindkét hálóőr egy magánéleti válság okozta depresszióval küzdött hosszú időn át: Enke a kislánya elvesztését, Roberts pedig egy szerelmi csalódást nem tudott feldolgozni. 

Sajnos az is előfordul, hogy a súlyos betegségek nem kímélik a sportolók szervezetét sem: Fülöp Márton, a magyar válogatott korábbi kapusa 2015-ben daganatos megbetegedésben, Lázár Bence, az Újpest korábbi játékosa idén februárban leukémiában hunyt el.

Egy rossz mozdulat az életükbe került

Egy 2001-es orosz bajnoki során a CSZKA Moszkva 23 éves kapusa, Szerhij Perkhun egy kijövetelnél olyan szerencsétlenül ütközött az ellenfél csatárával, hogy életveszélyes fejsérülést szenvedett. A kórházba szállítás közben kómába esett, majd kilenc nappal később elhunyt. 

A magyar labdarúgás kedvelőinek másik nagy tragédiája Zavadszky Gábor 2006-os ciprusi halála. A magyar válogatott labdarúgó a nem megfelelő orvosi ellátás következtében hunyt el, ugyanis egy combizomsérülés nyomán ödéma keletkezett a szervezetében, csakhogy ezt a kezelőorvosai nem vizsgálták ki megfelelő alapossággal, így a sérülése embóliához vezetett.

Talán ma már Perkhun és Za­vadszky is túlélné ezeket a sérüléseket az orvostudomány és a sportorvosi protokoll fejlődésének köszönhetően, azonban az alábbi úriemberek egészen biztosan nem haltak volna bele a pályán összeszedett sérüléseikbe, ha nem a futball hőskorában történik meg velük a baj. Joe Powell katonaként szolgált a Dél-staffordshire-i Ezrednél, ahol egy 1892-es, Arsenal elleni barátságos mérkőzésen felhívta magára az „ágyúsok” figyelmét, akik kivásárolták a hadseregből Powellt. Négy évvel később Powell egy Kettering elleni bajnokin eltörte a karját, és vérmérgezést szenvedett, így a kezét amputálták, ennek ellenére hat nappal később az Arsenal akkori kapitánya elhunyt. Di Jones szintén vérmérgezés áldozata lett 1902-ben, miután egy edzés alkalmával egy kis üvegdarab felsértette a térdét. Jones több mint 300 mérkőzést játszott a Bolton Wanderers és a Manchester City hátvédjeként. Az eset nem tűnt életveszélyesnek, és a futballista saját lábán ment ellátást kérni a kórházba, ennek ellenére tíz nappal később meghalt.

Tommy Blackstock 1903 és 1907 között a Manchester United szolgálatában állt. A skót hátvéd mérkőzés közben egy fejelés után eszméletlenül terült el a gyepen, és mire bevitték az öltözőbe, már nem volt életben. John Thompson a Celtic kapusaként szerzett halálos fejsérülést egy 1931-es Old Firm alkalmával. Thompson a Rangers egyik játékosának térdével ütközött, aminek következtében a jobb halántékán futó artéria elszakadt. Bár a glasgow-i Victoria Kórház orvosai mindent megtettek, sajnos Thompson életét nem tudták megmenteni. A 22 esztendős válogatott kapus halála rettenetesen megrázta a skót közvéleményt, temetésére több mint 40 ezren látogattak el.

Egyre gyakoribbak a tragédiák

Noha cikkünk apropóját Davide Astori sajnálatos tragédiája adta, sajnos azóta még egy labdarúgó hunyt el hasonlóan drámai körülmények között: pénteken a francia másodosztályú Tours 18 esztendős hátvédjére, Thomas Rodriguezre találtak rá holtan az ágyában. A boncolás eredményére még várni kell, emellett a hivatalos szervek is vizsgálatot folytatnak az ügyben. Mindez nem meglepő, hiszen Astori esetében is nyomozott a rendőrség bűncselekmény gyanújával, ugyanis ma már egyetlen élsportolónál sem lehet kizárni a doppingszerek használatát. 

Ám mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, nem árt emlékeztetnünk magunkat: a labdarúgás elképesztő mértékben felgyorsult napjainkra, és a futballisták emberfeletti terhelésnek vannak kitéve, így valószínűleg ennek is komoly szerepe van abban, hogy mostanában egyre több tragédia árnyékolja be a sportágat. Ugyanakkor az is igaz, hogy nemcsak a futball, az információáramlás is ugrásszerűen felpezsdült, így a régebbi korokkal ellentétben ma már minden tragédiáról külön, azonnal értesülünk. Mi több: a közösségi médiának köszönhetően hatványozott mennyiségben zúdul ránk az információ, így hajlamosak lehetünk az általánosításra.

A hasonló esetek örök mementóként íródnak a klub- és sporttörténelembe. Az élet azonban – és így a játék is – megy tovább. A Fiorentina–Benevento mérkőzés győztes találatát az a Vitor Hugo szerezte, akit Davide Astori pótlására szemeltek ki a hazai csapatnál. A szurkolók egy része pedig égi jelnek tekinti, hogy a húszesztendős brazil Astori mezszámának fordítottjában, a 31-esben, épp 13 perccel a gyászszünet után, pontban 13 órakor talált a hálóba – tizenharmadik pályára lépése alkalmával.

Villányi Gergely

Önnek ajánljuk