DAC-szezonértékelő: működött a védelem, hasított a támadósor

1. Fájdalmasan nagy pofon a szezon előtt

Már a szezonkezdet előtt hivatalossá vált, hogy a DAC hiába nyerte meg a Konferencialiga-szereplésért kiírt rájátszást az előző idény végén, nem indulhat a nemzetközi porondon. Az UEFA ugyanis kihágásokat vélt felfedezni a Multi-Club Ownership nevű szabályrendszerrel kapcsolatban, mely szerint ugyanazon európai klubsorozatban nem indulhat két olyan együttes, melynek tulajdonosi háttere (teljesen vagy részben) egyezik. Az ETO FC Győr és a DAC között ezek az átfedések látványosak és tagadhatatlanok voltak – a Győrhöz képest gyengébbnek rangsorolt bajnokságban szereplő dunaszerdahelyiek vesztére, akik így nem indulhattak a KL-ben.

A DAC irányába nemcsak saját szurkolóitól érkezett kritikacunami, hanem a szlovák közvélemény sem bánt kesztyűs kézzel a klubbal. Hogy egy ilyen felvezetés után hajszál híján őszi bajnok lett a csapat, azt valószínűleg nagyon kevesen várták.

2. Nemcsak új játékosok, erősítések érkeztek

Szokás szerint komolyabb mértékű mozgás történt a nyáron a DAC játékoskeretében. A távozók között voltak felejthető játékosok (Niarkhosz, Dolcek, Barisic), de voltak fontos láncszemek (Andzouana, Brunetti) is.

A nyári transzferablak összességében nagyon mozgalmas volt Dunaszerdahelyen, de fél év távlatából elmondható, hogy jó irányú változások történtek: gyakorlatilag csak Andzouanát nem sikerült pótolni, így a balhátvéd-pozíció volt a csapat Achilles-sarka az ősszel. A megbízható Brunetti helyett azonban egy még megbízhatóbb játékos érkezett Klemen Nemanic személyében, jött a hatalmas rutinnal rendelkező Andreas Gruber a középpályára, végezetül pedig Samsindin Ouro is, akit Csinger Márk-kal cseréltek el a győriekkel.

Utóbbi üzlet miatt anno mindkét klub szurkolói kikeltek magukból: a dunaszerdahelyiek azért, mert magyar játékos helyett kaptak egy togói légióst, a győriek pedig azért, mert Ouro az új szezon elején túlzás nélkül a csapat motorja volt. Hihetetlen, de igaz: a csereügylettel végül mindenki jól járt, mindkét játékos kimagasló őszi szezont futott új klubjában.

A nyári érkezők közül tehát Nema-nic, Gruber és Ouro személyében három egyértelműen bevált. Ilyen jó arányt a DAC talán még nem is produkált a Világi-érában...

3. Végy egy jó kapust (meg középhátvédeket)

Általános meglepetésre a kapuban nem a sérüléséből felépült Popovics, hanem a brazil Filipe volt Fodrek első számú választása a szezon elején. A lábbal zseniális, egyébként viszont bőven fejlődésre szoruló brazil hálóőr a szezon negyedik bajnokiján súlyosan megsérült, ekkor visszatért a kapuba a közönségkedvenc Popovics, akinek ugyan szüksége volt több mint egy hónapnyi akklimatizálódásra, de a szezon végére már csúcsformába lendült.

A védelem mutatói önmagukért beszélnek. A DAC legalább öttel kevesebb gólt kapott, mint bármelyik másik csapat a bajnokságban. Középen a Kacsaraba–Nemanic páros a liga legjobbja volt, jobbhátvédként Kapanadze szintén nagyon megbízható opció és üde színfolt volt. A balhátvéd posztján Mendez és Modesto versengett a játéklehetőségért, és bár egyikük sem volt túl meggyőző, az utolsó őszi fordulókban utóbbi játékos egyre inkább kikupálódni látszott.

4. A csallóközi Messi–Suárez–Neymar hármas

A DAC története során ötödször lett őszi ezüstérmes, és ehhez nem csak a jó védelem kellett, hanem egy gólerős támadósor is. Redzic, Djukanovic és Ramadan együtt 23 bajnoki gólt szerzett, és bár egyikük formája sem volt teljesen kiegyensúlyozott a szezon során, szükség esetén legalább az egyik mindig megrázta magát és hátára vette a csapatot. Amikor a trió egyszerre volt a pályán, gyakran zavaró volt, hogy egyikük sem tipikus kilences, de arra a posztra Giorgi Gagua (egyetlen meccset leszámítva) egyelőre nem tűnik jó megoldásnak. Helyette inkább említsük meg azt a Syllát, aki alapvetően csak csereember volt, de rendkívül fontos gólokat szerzett...

Ne feledjük, hogy a csallóközi Messi–Suárez–Neymar hármasnak megvolt a maga fő támogatója, ha úgy tetszik Rakitice is, ugyanis Andreas Gruber hét gólpasszal zárta az őszt, amivel jelenleg holtversenyben a Niké Liga legjobb kiszolgálója.

Ilyen számok mellett valószínűsíthető, hogy Redzicnek, Ramadannak és Djukanovicnak is erősebb csapatok fognak udvarolni már a télen (utóbbi csak vendégjátékos), és a kérdés csak az, mennyire hisz a vezetőség a bajnoki címben, és mindent elkövet-e, hogy januárban egyikük se távozzon.

5. Braňo Fodrek – pró és kontra

Branislav Fodrek az az edző, akinek határozott elképzelése van a csapat összeállításáról. Fodrek volt az, aki lecserélte a szünetben Djukanovicot, amikor az elönzőzött két ziccert, és gondolkodás nélkül padra ültette Ramadant is, amikor visszaesett a szíríai játékos formája. Bár Herc hirtelen jött látványos mellőzése ugyan magyarázatra szorul, de Fodreknek nem igazán voltak értelmezhetetlen húzásai, és az elmúlt fél évben jó alapanyagokból sikerült főznie egy még jobb levest. Bár nem ez a Világi-éra legerősebb csapata, de az biztos, hogy a legkoherensebb, leginkább összetartó hatást kelti mind közül.

Már csak az a fránya passzivitás: kapásból fel tudunk idézni öt olyan mérkőzést, amikor a DAC érthetetlen módon ráült az egygólos előnyre, és a meccs korábbi lezárása helyett a drámaibb utat és az idegbajos hajrát választotta. A MOL Arénában egy-két esetben volt is emiatt szórványos füttyszó az ősszel... Nem szeretnénk túlragozni ezt a dolgot, főleg mivel a statisztikák nem egy passzív csapatról árulkodnak, és a DAC eddig nem is fázott rá erre a hozzáállásra, de a minimális előny kezelésében van még hova fejlődnie.

Tavasszal ugyanis kezdésként jön a Slovan, utána a csallóközi derbi, kicsivel később pedig a felsőházi rájátszás az immár csak a hazai meccsekre koncentráló címvédővel.

Ez az a bizonyos év, amikor véget ér a trófeára várakozás? Nem tudhatjuk, de jelenleg benne van a pakliban a bajnoki cím és a kupagyőzelem is, ami az elmúlt két évhez képest máris hatalmas előrelépés.