Búcsú Pali bácsitól, a nyárasdi kézilabda legendájától

Az akkori eszmecsere nyomtatva is megjelenhetett volna, annyira kirajzolja emberi vonásait, sporthűségét, kötődését szülőföldjéhez; maga is életműinterjúnak tartotta. Az interneten még megtalálható „Németh Pál labdát adott a nyárasdi lányok kezébe” címmel.

Mert valóban ez történt, annak minden következményével. S ebből egy olyan sikersorozat kapott szárnyra a csallóközi faluban, ami megmozgatta Dél-Szlovákia magyarságát. A múlt század hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes éveiben, jóval az internet itthoni elterjedése előtt, „mikor hétfőn reggel hozta a postás az Új Szót, az volt az első az embereknek, hogy megnézzék, hogyan játszott a Nyárasd. És örömükben könnyezett a szemük” – utalt számos emléke közül egy lapunkat is érintőre.

Pali bácsi bármelyik hasonló gondolatát, megállapítását idézhetném. 

A csehszlovák ifiligát nyert lányairól, a II. ligásként Csehszlovák Kupát elhódító védenceiről, az európai porondra jutásukról, ötödik próbálkozásukra az élvonalba kerülésükről, s az ott végigjátszott tizennyolc évadról, majd a legutolsóról, amely 1998-ban vezetett kieséshez… Kisebb-nagyobb szünettel mindvégig ott volt a klubtörténéseknél, legtöbbször edzőként. A helyi kézilabdaközeg nem mindig tapsolt neki, félre is állították, ha azt tartották jónak. Egyik ilyen elküldése után 1985-ben bajnoki címig vezette a Partizánske fiatalokkal teli csapatát. Olyan dicsőséget szerzett, amire Nyárasdon egyszer sem volt példa. Aztán visszacsalogatták, mint minden alkalommal. És ő nem tudott nemet mondani. 

Lokálpatriotizmusa mindig visszahívta a nyárasdi kézilabda bölcsőjébe. Oda, ahol elkezdte.

Megkérdeztem tőle: nyolcvan évvel a háta mögött nem bánta-e meg, hogy életéből évtizedeket a sportág nyárasdi meghonosításának és éltetésének szentelt, miközben jókora pofonokat is kapott ebben a világban? Elmondta: nem a kitűzött célok hajtották, hanem minél jobban akarták csinálni a kézilabdát, hogy bizonyos szintre jutva játékukkal szórakoztassák a csallóközi embereket, mosolyt varázsoljanak az arcukra. Meg akarták mutatni maguknak és másoknak: falun, egy kisebb közösségben is meg lehet szerettetni és népszerűsíteni egy sportágat, és példaértékűen, sikeresen játszani. Miközben példájuk ragadóssá vált, Dél-Szlovákiában rendkívül sok követőjük akadt.

Közel 300-an látogatták meg 80. születésnapja alkalmából, ami jó érzéssel töltötte el. Annak bizonyításaként, hogy egy olyan hivatásban, szakmában, amely nem mindig jár nagy népszerűséggel, elég rázós, mégis úgy lehet helytállni, hogy megtiszteltetés érje az embert.

Élete vége felé ezt az ajándékot is megkapta. 

Nyugodjon békében, Pali bácsi!

Németh Pál búcsúztatása 2026. február 6-án, 15 órakor lesz a nyárasdi temetőben.