Bronzzal vigasztalódott a Veszprém

Először nyert vasárnap mecs-cset a Veszprém a férfikézi-labda Bajnokok Ligája Final Fourjában: Nagy Lászlóék a bronzmérkőzésen esélyt sem adtak a Barcelonának, és helyenként gálakézilabdával 34:30-ra győztek.

A Final Four-életérzés

A kölni Final Four több mint sportesemény, 2010 óta igazi életérzéssé nőtte ki magát. Erre a hétvégére a kézilabdadrukkereké a város, találkozhatunk velük a Dóm téren, a csokoládémúzeumban, a Rajna-parton, de a távolabbi külvárosokban is.

A mérkőzések alatt nincs jópofizás, előtte és utána viszont mindenki barátkozik mindenkivel. A Lanxess Arena környéke interaktív bulihelyszínné változik: lehet koncertet hallgatni, tűzijátékot nézni, kapura lőni egy remek reflexszekkel megáldott Titi Omeyer-bábunak, sorban állni jegyért a jövő évi Final Fourra…

Mert aki egyszer megtapasztalja a kölni fílinget, az máskor is jönni akar.

Ennyin múlik egy szezon

A Veszprém sorozatban negyedszer jutott el a kölni csúcseseményre, amelyen úgy is telt ház volt a csaknem húszezres csarnokban, hogy német csapat nem került a négy közé. A magyar bajnoknak azonban nem sikerült zsinórban harmadszor is döntőt játszania, szombaton a PSG elleni elődöntőben 27:26-ra kikapott.

A végletekig kiélezett meccsen a Veszprém folyamatosan futott az eredmény után, azonban másfél perccel a meccs vége előtt Nagy László találatával feljött egy gólra. Mivel a következő párizsi lövést Mikler megfogta, a veszprémiek az egyenlítésért támadhattak, hét a hat ellen jól ki is játszották az akciót, de a beálló felé tartó bejátszás nem volt pontos…

„Tíz centiméterrel ment Nilsson mögé a labda. Ha megfogja, akkor ott van egyedül a hatoson ziccerben. Ennyin múlik egy szezon” – jegyezte meg a meccs után üveges tekintettel Lékai Máté.

Mikler ezer fokon

A Final Four formátuma a nézők számára roppant vonzó (két nap alatt négy világszínvonalú meccs), a játékosok számára viszont kegyetlen. S nem csak a fizikai terhelés miatt, mentálisan is bírni kell az óriási tétet. A két vesztes csapat nem nyalogathatja a sebeit, 24 órával azután, hogy odalett az álmuk, újra teljesítenünk kell a bronzmeccsen.

„Hogy fel tudunk-e pörögni? Ez nem egy lehetőség, hanem kötelesség! – szögezte le szombat este ellentmondást nem tűrően Mikler Roland. – Akinek a bronzérem smafu, az nem erre a szintre való sportember.”

A Veszprém ellenfele a bronzmeccsen a Barcelona volt, amely szintén egy góllal kapott ki a Vardartól az elődöntőben. A szünetben 18:17 volt a magyar csapat előnye, de vezettek az első játékrészben már négy góllal is. Mikler a második félidőre állt be, és szavaihoz hűen ezer fokon égett. Fontos lövéseket fogott meg, hetest is védett, de talán még fontosabb volt az a hihetetlen energia, ami sugárzott belőle – majd’ szétvetette a kaput. Hergelte a közönséget, biztatta a társakat, óriási diadalordítással ünnepelt minden veszprémi gólt.

Kellett ez a bronz

A veszprémiek profi módon túlléptek az előző napi csalódottságon, és nagyon akarták a bronzérmet. Pálmarsson szórta a gólokat, nyolc találattal a bronzmeccs legeredményesebb játékosa lett, mintha egyszer s mindenkorra el akarná felejteni a szombati napot, amikor hat kísérletéből csak egy gólig jutott. Andreas Nilsson is megmutatta, milyen az, amikor elkapja a bejátszást, öt gólt vágott a Barcelonának.

Lékai, Ugalde és Nagy László egyaránt hat-hat gólt szerzett. Öröm volt nézni a harciasságot, amivel a veszprémiek 66-osa „átlékaizza magát” (copyright by Hatosfal blog) a védelmen, Ugalde visszahúzásait és Nagy László kőkemény átlövéseit.

A Barcelonának esélye sem volt, a 40. percben volt utoljára egyenlő az állás, onnantól már egyértelműen a Veszprém dominált, hat góllal is elhúzott, és végül 34:30-ra nyerte a meccset.

„Mi is szerettünk volna győzni, de a veszprémiek pontosabbak voltak” – nyilatkozta a katalánok balszélsője, Victor Tomas, aki bekerült az idei szezon álomcsapatába, de a Final Fourban összesen két gólig jutott.

Sabaté búcsúja

A meccs után zengett a „Szép volt, fiúk” a Lanxess Arénában. „Szerettük volna megnyerni a BL-t, de most annak is örülünk, hogy a bronzot megszereztük. A szurkolóink nagyon megérdemelték. Mi harmadikok lettünk, de a szurkolóink az elsők” – nyilatkozta a mixzónában Mirsad Terzic, a veszprémiek védekezésben jeleskedő játékosa.

Aron Pálmarsson, aki kétszer nyert már BL-t a THW Kiel játékosaként, kevésbé volt lelkes. „Nyilván sokkal jobb egyszer veszíteni és egyszer nyerni, mint kétszer veszíteni, de alapvetően nem ezért jöttünk” – mondta az izlandi irányító.

Xavi Sabaté utolsó meccsét töltötte a Veszprém kispadján. „Örülök, hogy győzelemmel búcsúzhattam, az ellen a Barcelona ellen, amelyet korábban sosem sikerült megvernünk, legalábbis az alatt a öt év alatt, amit a klubnál töltöttem” – nyilatkozta a spanyol tréner. A Veszprém utoljára 2011 áprilisában, a BL nyolcaddöntőjében verte meg a Barcelonát, de akkor is kiesett a katalán együttessel szemben.

Minimális különbségek

Mikler Roland számára kárpótlást jelentett a bronzérem. „Aki látta ezt a négyes döntőt, azt is láthatta, hogy az első és a negyedik helyezett között minimális, talán egy gólnyi különbség van” – mondta a magyar kapus.

Nagy László is egyetértett vele: „Nem tudtunk többet tenni. Egy gól döntött az elődöntőben. Nem tudom, volt-e valaha ennyire kiegyenlített négyes mezőny. Objektívan kell nézni a kézilabdát, látni kell, hogy a Veszprém mellett van itt három másik csapat, és ők is ugyanúgy kézilabdáznak. Vagy olykor egy kicsit jobban. De a tavalyi elvesztett döntő sokkal jobban fájt. Az kegyetlenül fájt, de most örülök ennek a bronzéremnek.”

Bőd Titanilla, Köln