Bravó Honvéd! – de mi lesz a BL-selejtezőben?

Tele volt a Bozsik Stadion, a hangulat príma volt, a meccs már kevésbé. A Honvéd teljesen megérdemelten szerezte meg a győzelmet és a bajnoki címet a Videotonnal szemben.

Másképp nézett volna ki a szombati bajnoki döntő a nyolcvanas években. A Honvéd a rendszer csapata volt, ha megtetszett neki egy játékos, behívta katonának, slussz-passz, a csapat sorra nyerte a bajnoki címeket. Az erkölcsi győztes a Videoton volt, az 1985-ös UEFA-kupa meneteléssel, a halk szavú Kovács Ferenccel, Májer Lajossal, Csongrádival, Vadásszal és a többiekkel. Most másképp festett a helyzet: a rendszer (ugye, ha van ilyen) csapata egyértelműen a Videoton, a Honvéd az idei szezonban a lúzer kistesó (a Transfermarkt adatai szerint a Honvéd játékoskerete csak az ötödik legerősebb az NB I-ben).

Csakhogy a Honvédnak volt idén (is) egy Marco Rossija, aki kitartó munkával a focisták fejébe verte az elképzeléseit. A Honvéd idén tényleg olyan volt, mint egy masszív olasz csapat: viszonylag kevés gólt kapott, az ereje pedig a csapategységben rejlett. A Videoton elleni „bajnoki döntőben” ez a tényező volt a legfontosabb. Valahogy végig érezhető volt, hogy a Honvéd jobban össze van rakva, a futballistákon valóban látszott a győzni akarás – mindenekfelett. A Videotonnál a legintenzívebb pillanat Danko Lazovics földön fetrengése volt, alighanem az év legmulatságosabb jelenete. A Honvéd már az első félidőben is veszélyesebb volt, Eppel Márton góljával (ami mellesleg gólkirályi címet is jelentett a csatárnak) eldőlt, hogy a Honvédé lesz a bajnoki cím, a klub történetének tizennegyedik aranyérme.

A meccs színvonaláról jobb nem beszélni. Valljuk be, alacsony volt. A mérkőzés előtt sokan beszéltek arról, hogy a Videotonnak több esélye lenne a Bajnokok Ligája-selejtezőjében. Megkérdeznénk tőlük: hány korszerű, gyors, fantáziadús támadást láttak a szezon legfontosabb meccsén a csapattól? A nemzetközi helyzet ezzel együtt tényleg nem szívderítő: a Honvédot alighanem nyáron „szétszedik”, az aranyérem átvétele után a sikerkovács, Marco Rossi például azonnal elárulta, hogy ő továbbáll (utódja a holland Erik van der Meer). „A csúcson kell abbahagyni” – jogos. De mi lesz így másfél-két hónap múlva a Honvéddal a BL-selejtezőben? Tartunk tőle, hogy nagy leégés – akiket most mindenki joggal ünnepel, azokat július végén lehet, hogy szidni fognak.

Ami a további fontos kérdéseket illeti: a bronzérmet a Vasas szerezte meg, amely 2001 után állhatott fel ismét a dobogó legalsó fokára (az aranyra 1977 után még várni kell). Negyedik a Fradi, hm. Kiesett az MTK, hm-hm, hm. „Szégyelld magad”, „dögölj meg” – ilyesmiket kiabáltak az egyébként nem túl vérmes MTK-szurkolók Torghelle Sándoréknak Pakson, ahol a csapat csak 1:1-re végzett. Olyan csapatról beszélünk, amely a Nemzeti Bajnokságban eddig összesen hatvan érmet szerzett. Az MTK bukása miatt megkönnyebbülhettek keleten: a borzasztó idényt produkáló DVTK (a zárókörben 1:3 a Debrecennel szemben) megúszta, s bent maradt a Loki is, a beugró Herczeg Andrással a kispadon.