Szenegál teljesen megérdemelten nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupája 2025–2026-os kiírását, Pape Gueye találata volt a 100., amelyet az ország szerzett a tornán, és ez elég is volt a végső győzelemhez – nem meglepetés, hiszen az elmúlt 13 döntő egygólos különbséggel vagy tizenegyesekkel dőlt el
Botrányos döntő, szenegáli boldogság
Miközben az afrikai futball akár azt is ünnepelhetné, hogy egy tökéletesnek tűnő, folytatólagos generációváltással Szenegál öt éven belül másodszor is a kontinens legjobb válogatottja lett, helyette a botrány és a szégyen szavak kerültek előtérbe a hétvégén befejeződött Afrikai Nemzetek Kupája kapcsán. Olyan döntőt ugyanis még talán sohasem látott világ, mint a vasárnapi.
Az biztos, hogy a szenegáli csapat az elmúlt nyolc évben megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát: szerepelt két vb-n (2018-ban a 17., Katarban a 10. volt) és kiharcolta az idei szereplést is, míg 2019-ben döntős volt az Afrika-kupán, 2022-ben pedig megnyerte azt, így ezúttal sem számított esélytelennek.
Az edző immáron a mindössze 44 éves Pape Thiaw volt, aki olyan nagy karriert nem futott be játékosként – legalábbis nagycsapatba sohasem jutott el, francia és svájci kiscsapatok mellett a spanyol Alavés és az orosz Dinamo Moszkva jutott neki osztályrészül –, edzőként pedig azt követően csöppent bele a sűrűjébe, hogy Aliou Cissét 2024 októberében kirúgták.
A statisztikája mindenesetre figyelemre méltó: eddig 21 meccséből 17-et megnyert, mindössze egyszer szenvedett vereséget, a csapatot pedig vb-re és Afrika csúcsára vezette.
Tökéletes generációváltás
A válogatott esélyesnek megfelelően nyitotta tavaly decemberben az Afrika-kupát, ugyan a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen csak 1–1-es döntetlent játszott, de a csoportkörben Botswanát és Benint is 3–0-ra verve simán továbbjutott.
A nyolcaddöntőben Szudán ellen 3–1-re győzött, majd az azt követő két mérkőzését nagy csatában egyaránt 1–0-ra hozta, Mali ellen Iliman Ndiaye, az Egyiptom elleni elődöntőben pedig Sadio Mané szerezte a győztes gólt.
A keret széles és mély, és ahogy a The Athletic fogalmazott, a generációváltás olyan könnyedén ment végbe, hogy tanítani kellene.
A kapus, Edouard Mendy (al-Ahli, korábban Chelsea) 33, a 103-szoros válogatott középső védő, Kalidou Koulibaly (al-Hilal, korábban Napoli és Chelsea) 34, a középpálya motorja, Idrissa Gueye (Everton) 36, míg minden idők egyik legjobb szenegáli futballistája, Sadio Mané (al-Nasszr, korábban Liverpool és Bayern) 33 éves.
Ugyanakkor ott vannak mögöttük a feltörekvő fiatalok, akik közül a 20 éves Mamadou Sarr (Strasbourg) tökéletesen helyettesítette az elődöntőben megsérülő Koulibalyt. De ott van a 22 éves Habib Diarra (Sunderland) és Lamine Camara (Monaco), a két középpályás, akik már tavaly júniusban ott voltak a pályán Anglia 3–1-es legyőzésekor, míg a 23 éves Pape Matar Sarr lenyűgöző teljesítményt nyújt a Tottenham csapatában.
És akkor még nem beszéltünk a fiatal támadókról, a 24 éves Nicolas Jacksonról és a 25 éves Iliman Ndiayéről (Everton), vagy a mindössze 20 éves Assane Diaóról, aki 22 mérkőzésen nyolc gólt szerzett Cesc Fàbregas Comójában, és ha nem sérül meg, biztosan ott lett volna a kontinenstornán.
Ahogy Mounire Sonko szenegáli futballújságíró írta:
„Ezek a fiatal játékosok testesítik meg a jövőt, azokat, akik átvehetik a posztot az idősebb játékosok visszavonulása után.”
Mohamed Salad újságíró pedig arról értekezett, Szenegálnak nagyon-nagyon jó rendszere van a fiatal játékosok beilleszkedésére és integrálására. 2023-ban Szenegál megnyerte az U17-es és U20-as Afrika-kupát, és jól szerepelt a korosztályos vb-nek is.
A futballtörténelem legkínosabb percei
Ezt a lelkendezést a végtelenségig lehetne is folytatni, csak közben a döntőben történtek elvitték a fókuszt. A házigazda Marokkó elleni mérkőzés talán egy átlagos fináléként vonult volna be a futballtörténelembe, ám a gól nélküli rendes játékidő vége egy sohasem látott káoszba csapott át.
A ráadás harmadik percében Abdoulaye Seck gólt fejelt, ám a találatát érvénytelenítették, majd a másik oldalon egy marokkói szöglet közben Brahim Díaz azt reklamálta, lerántották, a bíró pedig hosszas VAR-vizsgálat után tizenegyest ítélt.
„Egy kínos öt perc során a játékvezető előbb érvénytelenítette Szenegál gólját egy enyhe szabálytalanság miatt, majd Marokkó büntetőt kapott a másik oldalon, szinte teljes egészében Brahim Díaz hisztijének, valamint a hazai szurkolók és a hazai csapat nyomásának köszönhetően” – írta a The Athletic.
Szenegál őrjöngött, és váratlan fordulatként Pape Thiaw szövetségi kapitány leparancsolta a pályáról a csapatát, csupán Sadio Mané maradt hírmondónak, ő nem vonult be az öltözőbe.
A kínos közjáték negyedórán át tartott, a szenegáliak végül visszatértek, a sértett, Brahim Díaz pedig olyan nagyképű, és hallatlanul gyenge panenkázást mutatott be, hogy Mendy kapus el sem mozdult, így a középre ívelt labda az ölébe pottyant.
Jöhetett a kétszer 15 perc hosszabbítás, amelynek elején Pape Gueye, a Villarreal középpályása 16 méterről bombagólt lőtt a bal felső sarokba, és eldöntötte a meccset.
Botrány a sajtótájékoztatón
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Walid Regragui, a marokkói válogatott edzője szégyenletesnek nevezte Szenegál viselkedését, és azt mondta, ezek a játékosok és edzők egyáltalán nem tisztelik Afrikát.
A szakembert ugyanakkor komoly támadások érték, a meccset követő sajtótájékoztatón marokkói újságírók arról faggatták, mikor mond le.
Pape Thiaw eddig sem jutott el, a szenegáli szakember egy kislány kezét fogva lépett be a sajtószobába, ahol a marokkói újságírók kifütyülték, ő pedig kifordult, és lemondta a beszélgetést.
A nagy kérdés már csak az, hogy az afrikai szövetség miként fogja értékelni a döntőben történteket.
Tanzániai futballtörténelem
Miért kell ünnepelni egy olyan csapatot, amely 2024. november 19-e, azaz 14 hónapja nem nyert mérkőzést? Sőt, eddigi négy Afrika-kupa-szereplésén sem tudott győzni? Erről a nehéz kérdésről a tanzániai futballistákat kellene megkérdezni.
Az együttes a csoportkörben 2–1-re kikapott Nigériától, majd Ugandával és Tunéziával is 1–1-es döntetlent ért el, és csoportharmadikként – története során először – bejutott a sorozat nyolcaddöntőjébe.
„Nagyon büszke vagyok, nemcsak magamra, hanem az országra is. Meg akartam változtatni azt a mentalitást, hogy Tanzánia mindig hátrányos helyzetű volt. Ez a továbbjutás csodálatos dolog, remélem, a siker emlékeztetni fogja ezeket a játékosokat és a következő generációt a tanzániai futballban rejlő lehetőségekre” – nyilatkozta az argentin születésű szövetségi kapitány, Miguel Ángel Gamondi, aki csupán az előző hónapban vette át a válogatott irányítását.
Persze a legjobb tizenhat között sem jött össze a győzelem, de az 1–0-s vereség a házigazda Marokkó ellen kifejezetten biztató eredménynek számít.
Érdekesség, hogy Benin ötödik nekifutásra most nyert először (Botswana ellen 1–0-ra), de a nyolcaddöntőben, igaz, csupán hosszabbítás során, 3–1-re kikapott Egyiptomtól, és kiesett
Afrikai Nemzetek Kupája 2025–2026
Elődöntők
Szenegál–Egyiptom1–0 (0–0)
78. Mané
Marokkó–Nigéria 0–0 – 11-esekkel: 4–2
A 3. helyért
Nigéria–Egyiptom0–0 – 11-esekkel: 4–2
Döntő
Marokkó–Szenegál 1–0 (0–0, 0–0, 1–0) – h. u.
94. P. Gueye
A végeredmény:
- Szenegál
- Marokkó
- Nigéria
- Egyiptom
- Algéria
- Elefántcsontpart
- Kamerun
- Mali
Mindenkit eltiltottak, majd visszavonták
Égszakadás-földindulás volt a gaboni válogatottnál, ahol a csapat szégyenszemre pont nélkül esett ki úgy, hogy Elefántcsontparttól és Mozambiktól egyaránt 3–2-re, Kameruntól pedig 1–0-ra kapott ki.
Ez a gyászos teljesítmény annyira felpaprikázta a kormányt, hogy a sportért felelős ideiglenes miniszter, Simlicee-Désiré Mamboula december 31-én közölte, Thierry Mouyouma szövetségi kapitányt és a teljes szakmai stábot kirúgták, a teljes keretet felfüggesztették, míg két játékost,
a 37 éves csapatkapitányt, Bruno Ecuele Mangát, illetve helyettesét, a korábbi német és angol gólkirályt, a jelenleg Marseille-ben szereplő 36 éves Pierre-Emerick Aubameyangot örökre kizárták a nemzeti csapatból.
Az várható volt, hogy valaminek történnie kell, hiszen a nemzetközi szövetség (FIFA) nem nézi jó szemmel a politikai beavatkozásokat. Szerencsére négy nappal később az ország új sportminisztert kapott, a korábbi 50-szeres válogatott futballista, Paul Ulrich Kessany pedig január 13-án feloldotta a korábbi intézkedéseket.
Kessany hangsúlyozta a közelgő események, különösen a 2027-es Afrika-kupa-selejtezők fontosságát, és sürgette a szövetséget, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy mihamarabb új kapitányt kapjon a nemzeti csapat, ő pedig addig is szeretné megismerni az új edzői stáb kiválasztásának minden gyakorlati részletét.
Kamerunban csak a balhé
Nem múlik el világverseny anélkül, hogy Kamerunban ne történne valami botrány. Az utóbbi időszakban rendre a jutalmazási rendszer miatt háborogtak a játékosok, most Samuel Eto’o elnök lett a negatív hangulatfelelős.
A korábbi kiváló csatár már a torna előtt hallatta hangját, amikor egyszerűen kirúgta Marc Brys szövetségi kapitányt, mondván, az ő beleegyezése nélkül nevezték ki egykoron.
A helyzet azért volt vicces, mert a helyére kinevezett David Pagou és a belga előd is kihirdette keretét az Afrika-kupára...
Brys szégyenről és a professzionalizmus hiányáról írt, ez valahol meg is mutatkozott a tornán, hiszen Kamerun a nyolc között kiesett. A Marokkó elleni összecsapáson ráadásul Eto’o heves mutogatással kommentálta a játékvezető ítéleteit, amiért az afrikai szövetség négy mérkőzésre szóló eltiltással sújtotta. A korábbi, 118-szoros válogatott csatárnak az eltiltás mellett 20 ezer dolláros pénzbírságot is fizetnie kell.
Ezt olvasta már ?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.