„Aztán újra kifutunk a pályára...”

„Doktor, mi történt velem? Megsérültem a meccsen?” „Igen, Neto, megsérültél a meccsen.” Ez a párbeszéd játszódott le a Chapecoense kórházi ágyon fekvő futballistája és a csapatorvos között a brazil futballklub légi katasztrófája után. A három túlélő játékos – Neto, Jakson Follmann és Alan Ruschel – a Players’ Tribune-nak nyilatkozott a balesetről.

Neto, a 32 éves középhátvéd megálmodta a katasztrófát. A feleségének is elmondta, milyen rémálmot látott: repülőbaleset részese volt, éjszaka, esőben lezuhant a gépe, de ő lábra tudott állni a roncsok között. Bár több nappal az elutazás előtt álmodta ezt, nem tudta kiverni a fejéből a dolgot.

„A gépről küldtem egy SMS-t a feleségemnek, hogy imádkozzon azért, Isten védjen meg ettől az álomtól” – nyilatkozta most.

Hatan élték túl

A Copa Sudamericana döntőjére utazó Chapecoense gépe tavaly november 28-án szenvedett végzetes balesetet Kolumbiában. A katasztrófának mindössze hat túlélője volt, közülük három játékos – Neto mellett a kapus Jakson Follmann és a balhátvéd Alan Ruschel. Rajtuk kívül két légiutas-kísérő és egy újságíró is megmenekült.

A tragédiához hibák sorozata vezetett – a gépen nem volt elegendő üzemanyag, a légi irányítás pedig rosszul értékelte ki a segítséget kérő gép vészjelzéseit.

Minden lámpa kialudt

Ruschel úgy emlékezett, a reptéren jó volt a hangulat. A csapat már azzal történelmet írt, hogy bejutott a Copa Sudamericana döntőjébe, Ruschel kártyatrükkökkel szórakoztatta jókedvű társait.

„Könnyű repülés volt. Addig, amíg minden lámpa ki nem aludt a gépen – írta le a kritikus pillanatokat Jakson Follmann. – A repülőben ilyenkor semmit nem tudsz csinálni. Nem tudsz elmenekülni, nem tudsz sírni, nem tudsz segítséget kérni, nem tudod megkérdezni, miért. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy imádkozol, és Isten kezébe helyezed a sorsod.”

Neto felidézte, amikor rádöbbent, a gép le fog zuhanni, Jézushoz fohászkodott: „Jézus, olvastam a Bibliában, mennyi csodát tettél. Légy hozzánk könyörületes. Vigyázz ránk. Segíts nekünk. Segíts a pilótának. Segíts nekünk, akik ezen a gépen ülünk.”

„Én vagyok a kapus”

Jakson Follmann egy erdőben tért magához. Hallotta társai nyöszörgését, de mozdulni sem tudott. Aztán kiáltozást hallott: „Policía Nacional, Policía Nacional!” De mire a rendőrök megérkeztek, a nyöszörgések Follmann közelében már elhallgattak. „A megmentőm, Nelson őrmester megkérdezte, hogy hívnak, és hány éves vagyok. Azt feleltem, én vagyok a kapus” – mesélte Follmann, aki az egyik lábát elvesztette a balesetben. De már a kórházban azt mondta: „Inkább a lábamat veszítsem el, mint az életemet.” Azóta művégtaggal újra lábra állt, ezt élete egyik legboldogabb pillanatának nevezte.

„Mennyi az eredmény?”

Neto a kórházban tért magához. Négy nap kóma után az első mondat, amit kimondott, az volt: „Isten végig velem volt.” A hátvéd nem teljesen értette, mi történik, bár rájött, hogy kórházban van, de nem értette, miért beszél mindenki spanyolul. Aztán meglátta az ágya mellett a Chapecoense orvosát (aki nem tartott a gépen a csapattal), és eszébe jutott, hogy a Copa Sudamericana döntőjében kellett volna játszania.

„Doktor, mi történt? Megsérültem a meccsen?” – kérdezte tőle.

„Igen, Neto, megsérültél a meccsen” – válaszolta az orvos.

„Mennyi lett az eredmény?” – kérdezte Neto.

„Nem tudom. Komoly a sérülésed, bejöttem ide, hogy lássalak” – felelte az orvos.

Neto abban a pillanatban ezt el is hitte, és azon mérgelődött, hogy a sérülése miatt nem lehet ott a döntőn (azt gondolta, még mindig zajlik a meccs), nem tud a társainak segíteni. Aztán végignézett magán, látta a testén a sok vágást, a tükörben meglátta az eldeformálódott orrát és a félig leszakadt fülét. Akkor kezdett neki derengeni, így nem lehet foci közben megsérülni, bár azért még megkérdezte az orvost: „Mekkora volt az a fickó, aki ütközött velem?”

A valóra vált rémálom

Alan Ruschel ágya mellett az édesapja ült, aki annyit mondott neki: „A repülőnek balesete volt, de te, Neto és Follmann rendben vagytok.” A játékos ekkor azt gondolta, csak ők hárman sérültek meg, de szerencsére ők is rendben vannak. Csak másnap tudta meg, micsoda tragédia történt. Ezután egy napig meg sem bírt szólalni, csak meredt maga elé, és abban bízott, hátha felébred ebből a rémálomból.

Netóval is csak néhány nap elteltével közölték az igazságot. „Emlékszel a rémálmodra?” – kérdezte az apja. „Nem csak álom volt. A Chapecoense gépe lezuhant” – tette hozzá az orvos. Neto még mindig reménykedett, hogy ha ő túlélte, akkor a többiek is jól lehetnek. Amikor megtudta, hogy a csapatból csak hárman maradtak életben, elsőre fel sem fogta a hírt.

Neto volt az utolsó túlélő, akit megtaláltak, nyolc órát töltött a roncsok között. A mentősök már elmentek, amikor egy rendőr meghallotta Neto egyre halkuló nyöszörgését. Ruschel annak köszönheti az életét, hogy jó barátja, Jakson unszolására a gép hátuljából előreült.

Második esély

„Az volt a legnehezebb, amikor kezdett bennünk leülepedni, mi is történt – vallotta be Ruschel. – Amikor végérvényesen megértettük, hogy a barátaink, ezek a kiváló srácok, férjek, apák, fiúk, fivérek nincsenek többé.”

„Olyan, mintha csak elutaztak volna, és hamarosan visszajönnének. Aztán újra kifutunk a pályára… Sokat beszélgetünk erről Alannal és Netóval” – tette hozzá Jakson.

„Aznap meg kellett volna halnom – mondta Neto, aki Ruschelhez hasonlóan visszatért a pályára. – Isten azonban adott egy második esélyt, és én mindent megteszek azért, hogy méltó legyek hozzá, és hogy méltó legyek a barátaimhoz, akik már nincsenek.” (bt)