Az Infantino–Trump páros árnyékában hangolódunk a 2026-os világbajnokságra

Amikor visszapillantunk a labdarúgó-világbajnokságok történetére, és megpróbáljuk felidézni a legkínosabb pillanatokat, akkor sokaknak az 1994-es torna nyitóünnepsége juthat eszünkbe. Egészen mostanáig: a december 5-i, washingtoni John F. Kennedy Centerben rendezett csoportsorsolás ugyanis olyan szürreálisra sikeredett – mind politikai, mind giccsparádé szempontjából –, hogy évekre szóló muníciót ad majd a gúnyos visszaemlékezésre. És akkor a 48 csapatos, gigantikusra elnyújtott tornáról még nem is beszéltünk.

A sajtó felemlegette az 1994-es világbajnokságot, amikor a megnyitóünnepséget telt ház, 67 ezer néző előtt a chicagói Soldier Field stadionban tartották, ahol a műsorvezető Oprah Winfrey egyszerűen leesett a színpadról, amikor bemutatta az egyik fellépőt, Diana Rosst. A legendás énekesnő ezt megfejelte azzal, hogy a műsor részeként három méterről kellett volna gólt rúgnia, de olyan esetlen mozdulattal lőtte méterekkel a kapu mellé a labdát, mint egy óvodás.

Hogy miért az összehasonlítás? Mert hasonló vicceset hoztak össze az amerikaiak a Kennedy Centerben is, ahol a retró fíling jegyében fellépett a Village People – előadva az 1979-es nagy diszkóslágerét, a YMCA-t –, miközben a páholyban Donald Trump elnök bemutatta jellegzetes karlendítő, csípőrángató és ökölrázó táncmozdulatait, amelyek az elnökválasztási kampányának alapvető elemei voltak.

Tette azt követően, hogy Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke kitüntette egy olyan békedíjjal, amelyről a szervezet tagjai is csak hetekkel ezelőtt értesültek, és egyértelműen arra hivatottan jött létre, hogy az Egyesült Államok elnökének nyálcsorgató módon hízelegjenek.

Infantino dörgölőzése

Négy évvel azután, hogy Infantino egy bizarr prédikációval indított a katari világbajnokságon („Ma katarinak érzem magam. Ma arabnak érzem magam. Ma afrikainak érzem magam. Ma melegnek érzem magam. Ma mozgássérültnek érzem magam. Ma bevándorló munkásnak érzem magam” – hazudta, hiszen a FIFA később minden kompenzációt megtagadott a vendégmunkásoktól, és a szivárványos zászlók használatát is betiltotta a vb-n), most is főszerepbe helyezte magát.

Ahogy a Politico írta, a nemzetközi futballtisztviselőkkel beszélgetve úgy tűnik, Infantino döntése és viselkedése széles körű frusztrációt eredményezett. Elsősorban azért, mert a sportvezető olyan tornát ígért, amely a világ minden tájáról érkezőket szívesen látja, miközben a Fehér Ház politikája káoszt okoz a világbajnokságra készülő csapatok, szurkolók és helyi szervezők számára egyaránt.

És ez gyengíti Infantinót, hiszen a harmadik ciklusát töltő FIFA-elnök egyre nagyobb belső ellenállásba ütközik a Trumppal történő túlzott udvarlása miatt, és az elemzők szerint, ha ismét indulna a posztért, ez alaposan visszaüthet. Az olasz–svájci sportvezető már olyan dolgokra ragadtatta magát, hogy:

• nem tájékoztatta a 37 tagú FIFA-tanácsot a FIFA-békedíj létrehozásáról, amelyet aztán odaítélt Trumpnak
• már a klub-vb díjátadójára maga mellé vette Trumpot, amelyen a Chelsea játékosai zavarodottan figyelték, miért is kell mással osztozniuk a diadal pillanatain
• amikor az amerikai elnök kijelentette, elveszi a rendezés jogát néhány vb-mérkőzésre kijelölt várostól, akkor sem szólalt meg
• inkább fél napot késett a FIFA éves kongresszusáról a paraguayi Asunciónban, mert Rijádban pózolt egy szaúdi–amerikai befektetési fórumon.

Ahogy a The Athletic fogalmazott, Infantino vidám megvetéssel viseltetett a régi mondás iránt, miszerint a futball és a politika nem fér össze – ez a ceremónia éppen olyan volt, mintha a kettőt egy koktélshakerbe dobva jól összerázták volna. Annál kínosabb szelfi pedig nem történt még a (futball)történelemben, ahogy a FIFA-elnök egy bájvigyor közepette bedugta a fejét arra a képre, amelyen Trump mellett kanadai és mexikói kollégája, Mark Carney és Claudia Sheinbaum pózolt.

Gyengébb csapatok, túl sok meccs

Ami magát a világbajnokságot illeti, akadnak kérdések és kétségek. Ez az első torna, amelyen már nem 32, hanem 48 csapat indul. Ha csak a négy évvel ezelőtti, katari tornát vesszük figyelembe, akkor azon négy hét alatt összesen 64 mérkőzést játszottak. Ez a szám most 104 lesz úgy, hogy már a csoportkörben lenyomnak 72-t a torkunkon.

Nem lefitymálva a mezőnyt, de azért egy Ecuador–Curacao, Irán–Új-Zéland, Üzbegisztán–Kolumbia vagy Jordánia–Algéria mérkőzésért nem fognak verekedni se a jegypénztáraknál, se a kocsmáknál a férőhelyek miatt, pláne, hogy az imént felsorolt összecsapások hajnal 2-5 óra között kezdődnek közép-európai idő szerint.

És mivel még a pótselejtezők eredményeire várni kell, a mezőny sem teljes, de azt már most lehet tudni, hogy az Irak/Bolívia/Suriname, illetve a Kongói DK/Új-Kaledónia/Jamaica hármasokból is továbbjut egy-egy csapat – mindegyik körömrágcsálós válogatottnak ígérkezik látatlanban is.

Ambiciózus franciák

A sok gagyi négyes közül azért akadnak érdekesek, ha hagyományos halálcsoportot keresünk, akkor háromra érdemes odafigyelni.
Az I csoportban Franciaország ellenfele Szenegál és Norvégia lesz és nem lebecsülve a még ismeretlen negyedik riválist (amely az Irak, Bolívia, Suriname hármasból jön), köztük dől el a továbbjutás.

„Ez az egyik legnehezebb csoport, ha nem pont a legnehezebb” 

– mondta Didier Deschamps francia kapitány a L’Equipe-nek. A szakember emlékeztetett arra, hogy Szenegállal legutóbb 2002-ben, éppen egy világbajnokságon csaptak össze a franciák, és akkor az afrikai együttes Papa Bouba Diop találatával meglepetésre 1–0-ra nyert.

„Annak a francia keretnek már nem lehettem tagja, de az biztos, hogy ellenfelünk most sem lebecsülendő, hanem egy igazán versenyképes válogatott. És a selejtezőkön nyújtott teljesítmény után Norvégiáról sem mondanék mást, jelenleg az egyik legjobb európai csapat. A legelejétől fel kell javulni a teljesítményünknek, ha azt akarjuk, hogy esélyünk legyen arra, hogy sorozatban harmadszorra is világbajnoki döntőbe jussunk. 

Vannak ambícióink, de a szükséges alázat szükséges hozzá” 

– tette hozzá.

Anglia senkit sem becsül le

Az L csoportban Anglia a csúcsfavorit, akkor is, ha Ghána magabiztosan kvalifikálta magát (igaz, nem egy atomerős csoportból, amelyben az Afrika-kupán is mindössze egyszer járt Madagaszkár lett mögötte a második), a horvátoktól pedig a 2018-as vb-elődöntős vereség után nem kapott ki. Panama ellen pedig egy meccset vívott eddig: hét éve 6–1-re ütötte ki a világbajnoki csoportkörben.

„Nehéz csoportba kerültünk Horvátországgal és Ghánával, két világbajnokságon rendszeresen szereplő, büszke és erős nemzettel” 

– mondta a sorsolás után Thomas Tuchel, az angolok német szövetségi kapitánya. „Senkit sem szabad lebecsülnünk. Természetesen Horvátország kiemelkedik, de majd figyeljék meg Ghánát, amely tele van tehetségekkel és mindig képes a meglepetésre. És Panama is megpróbálja a legjobbat kihozni magából.”

Ronald Koeman dallasi emléke

Az F csoportban Hollandia két olyan riválist kapott, amely ellen még sohasem szenvedett vereséget. Mind Japánnal, mind Tunéziával három-három mérkőzést vívott eddig, előbbit kétszer, utóbbit egyszer győzte le. Negyedikként a papírforma szerint Ukrajna vagy Lengyelország érkezhet, előbbivel szemben ugyancsak veretlen, utóbbitól 1979-ben kapott ki legutóbb. Mi ez, ha nem megnyugtató statisztika?!

„Japán mindig is fitt válogatottal rendelkezett, gyors és technikás srácokról beszélünk. Kicsit kevésbé vagyok biztos Tunéziával kapcsolatban, amelyről nincsen sok információm, a negyedik ellenfelünk pedig szerintem Lengyelország lehet. Azt hiszem, elégedettek lehetünk” 

– mondta Ronald Koeman szövetségi kapitány.

Hollandia három különböző városban, Dallasban, Houstonban és Kansas Cityben játssza a mérkőzéseit, és Koeman már előre fél a nagy melegtől. Elmondta, egyszer játszott ő is Dallasban: 1994-ben éppen ott esett ki Hollandia a brazilok ellen elveszített, egyébként nagyszerű, 3–2-es mérkőzésen a vb-negyeddö­ntőben. „Akkor is meleg volt. Délben játszottunk, és mindent megtettünk, hogy megbirkózzunk a hőséggel. Ez jövő nyáron is fontos feladat lesz” – tette hozzá.