Az arany is szinte elérhető közelségben volt

Bodnár József, a magyar vívóválogatott varázskezű masszőrje szombaton reggel megmondta, hogy Nemcsik Zsolt este olimpiai döntőt fog vívni, Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke már három hónappal ezelőtt megjövendölte a Vasas 27 éves kardvívójának sikerét. Nemcsik Zsolt végül ezüstérmes lett, úgy, hogy 14:13-as vezetése után – a bennfentesek többségének véleménye szerint – bevitte a döntő találatot is, csak éppen azt a román zsűrielnök, Marius Florea a livornói fiatalember javára ítélte meg. Aztán 14–14 után már Montano jó ütemben vágott bele a magyar fiú támadásába. Ez a találat már vitathatatlan volt, s így Montano édesapja, Mario-Aldo Montano, a hetvenes-nyolcvanas évek kétszeres egyéni világbajnokának nyomába lépett, sőt, meg is előzte őt.

Szomorú?

Túlságosan nem vagyok elkeseredve, már csak azért sem, mert meggyőződésem: csütörtökön végre felállhatok az olimpiai dobogó tetejére. Nem rossz a sorsolásunk a kardcsapat versenyében, az oroszokkal csak a döntőben találkozhatunk.

A finálé után a combjához kapott. Megsérült?

Dehogy, csak görcsöt kaptam. Ebben a vívóruhában rengeteg folyadékot veszít az ember egy ilyen hosszú versenyen. És a vízzel együtt eltávoznak az ásványi sók is.

Gondolta volna, hogy ilyen jól megy majd a vívás?

Bő egy éve, amikor elszakadt az Achilles-inam, aligha. Majdnem az egész 2003-as évadot ki kellett hagynom, csak a szeptemberi havannai világbajnokságra tudtam visszatérni. Idén több Világkupa-döntőben is ott voltam, úgy érzem, nem számít bombameglepetésnek az ezüstérmem. Főleg úgy, hogy az arany is szinte megvolt.

Akkor most inkább csalódott?

Azt azért nem mondanám. Pályafutásom eddigi messze legszebb eredménye ez az ezüst.

Kinek tartozik a legnagyobb hálával ezért az ezüstéremért?

Mindenképpen mesteremnek, Gerevich Györgynek, aki egész pályafutásom alatt, idestova 18 éve irányította a szakmai fejlődésemet a Vasasban. Azt azonban feltétlenül meg kell említenem, hogy a tatai edzőtáborban és szombat reggel, a versenyek előtt is Szabó Bencétől kaptam iskolát.

Egyébként hogy érzi magát Athénban?

Teljesen őszintén mondom: az ezüstéremtől függetlenül is csodálatosan. Én már márciusban jártam itt, az előolimpián, és már akkor éreztem, hogy kiváló olimpiát rendeznek a görögök. ĺgy is történt. Különben hogy is ne érezném magam csodálatosan?! Olimpiát csak négyévente rendeznek, ez tényleg a sport ünnepe.

Mit szól Montano sikeréhez?

Függetlenül attól, hogy voltak vitatható találatok, el kell ismernem, hogy Aldo barátom nagyszerűen vívott.