Aranyat ért a szepsiek összeszokottsága

Negyvennégy csapatból a szepsiek értek a csúcsra a Felvidéki Labdarúgó-bajnokság ötödik kiírásán. 2014 és 2016 után immár harmadszor diadalmaskodtak. Most először házigazdaként. Farkas Attila főszervezővel az országos döntőről beszélgettem.

Megtört a jég! Ami az előző években mindig elmaradt, az most bekövetkezett, a házigazda és egyben a címvédő nyerte a döntőt. Hogyan ért a csúcsra?

Nehéz útja volt. Kis szerencsével jutott a végső győzelemhez. A két csoportbeli sikere után a negyeddöntőben sokáig 4:4-re állt a Rimaszécs ellen, csak a végén rúgott három gólt. Az elődöntőben az utolsó percben egyenlített a zselíziek ellen, majd hetesekkel ment tovább. A döntőben aztán kétszer is vezetett Szepsi, ezúttal a Léva egyenlített a végén, ám ez sem törte meg a vendéglátókat, újra hetesekkel kerekedtek felül, és nyerték a döntőt.

A sorrend tükrözi a valós erőviszonyokat?

Igen. Az első négy helyen mindenképpen. A második Léva is nagyon erős csapattal érkezett, a harmadik Zselíz a pótselejtezőből jutott a dobogóra, szintén roppant erős összeállításban játszott. Meglepetés a tavalyi döntős fülekiek utolsó, 12. helye az országos döntőben. Nagyon kiegyenlített volt a D csoport, ahonnan a Léva és az YBS Dunaszerdahely ment tovább, de a debrődiek is csak alig csúsztak ki a továbbjutók közül. A farnadiak már 2:0-ra vezettek a Rimaszécs ellen, de mivel ellenfelük egyenlített, a döntetlennel elúszott a továbbjutásuk.

A pótselejtezőt nyert zselíziek végül a harmadik helyen kötöttek ki, pedig ha a tanyiak nem mondják le az országos döntőt, el sem indulhatnak. Hogyan lehet az, hogy a zselíziek régiós csoportjukban négyszer is kikaptak, Szepsiben meg egyszer sem?

Mert félvállról vették a Garam menti csoportkört. Mivel korábban mindig országos döntősök voltak, azt hitték, gyerekjáték lesz a továbbjutás, lebecsülték ellenfeleiket, főleg a farnadiakat. Az országos döntőben már komolyan vették minden meccsüket.

Essen szó az egyházasbástiak (újbástiak) szerepéről is. Miután a tanyiak lemondták a szepsi szereplést, a szervezők megszólították az érsekújváriakat, akik nem vállalták az országos döntőt. A következő ajánlat az egyházasbástiaké lett volna, de a zselíziek is nagyon akartak döntőzni. Ekkor született a salamoni döntés: az országos döntő előtt játsszon pótselejtezőt a két csapat. Ez meg is történt, és a zselíziek 4:0-ra lelépték az egyházasbástiakat. Hogyan vették a vesztesek, hogy kiszorultak a 12 tagú mezőnyből?

Végig maradtak, jól érezték magukat. Barátságos meccset is játszottak az YBS Dunaszerdahellyel. Nem voltak elkeseredve.

Mi történt a sáróiakkal, akik már a negyeddöntő után nem léptek pályára?

A lévaiak elleni vesztes negyeddöntő alatt összevesztek maguk között. Anélkül, hogy elköszöntek volna, elmentek, nem játszottak a helyosztókon.

Döntőbe várta a dunaszerdahelyi YBS szurkolói gárdáját is. Még a dobogóra sem jutott fel, csak ötödik lett. Miért?

A mezőny egyik legsportszerűbb csapata volt a csallóközieké. Minden ellenfelének DAC-sálat és pálinkát ajándékoztak. Tény, hogy nem a legerősebb összeállításban jöttek Szepsibe. Ami a Csallóközben sikerült nekik, az országos döntőben nem jött össze. Nekik volt a legtöbb szurkolójuk.

A bajnokság történetében ötből háromszor a Szepsi nyert. Ez azt is jelenti, hogy amatőr szinten ott játsszák a legjobb kispályás focit a bejelentkezettek közül.

Ezt megkérdőjelezném. Az tény, hogy háromszor győzött a Szepsi az országos döntőben. Idén is nyert, de nagyon szoros meccseken jutott odáig. Léva ellen is szerencsével ment tovább. Abban a térségben kétségkívül a szepsiek a legerősebbek. Gömörből is négy csapat volt, ami jelzi, hogy erős a régió, a többiek javarészt nyugatról jöttek a döntőre.

Akkor miért nyert már háromszor a Szepsi?

Mert a legösszeszokottabb csapat. Régen játszanak ebben az összeállításban, szinte ugyanazok jönnek évről évre. Esetükben az összeszokottság a titok kulcsa.

Az országos döntő tényei a Hírkosárban.