A kincset csak a Real Madrid találta meg

A Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid nyerte a labdarúgó Európai Szuperkupát, miután kedden 2–1-re legyőzte az Európa Ligában címvédő Manchester Unitedet Szkopjéban. A Real Madrid sikerével története során negyedszer hódította el a trófeát. Helyszíni beszámoló.

„Ha a Manchester nyeri a döntőt, nekünk az csak jó Mourinho miatt. Ha meg a Real, akkor Ronaldo miatt örülünk majd” – szögezte le Maria, egy portugál házaspár hölgytagja a mérkőzés előtt a skót, így nyilván MU-drukker Andrew-val beszélgetve, de kész válasszal találta szemben magát. „Ugyan, Ronaldo nem Portugáliában, hanem Manchesterben lett játékos, az ő győzelme a miénk is” – replikázott Andrew, aki szerint az idei év már minden bizonnyal a ManUnitedé lesz. Ez a párbeszéd jól jellemzi a meccs előtti hangulatot: a szurkolók inkább a játék szépségéért és élvezetéért látogattak ki a stadionba, nem a győzelem vérmes reményében.

Szkopje egyébként valami hasonlót kívánhatott, mikor eldőlt, hogy a macedón főváros adhat otthont a 2017-es döntőnek: két igazi topklub csaphatott össze a városban sok ezer külföldi szurkoló, egyben turista előtt.

Azonban csak látszólag volt tökéletes a kedd esti idill.

Tömegnyomor a kapuknál

A stadionba összesen négy nagy áteresztő kapun lehetett bejutni a négy égtáj szerint. A kapukat azonban nem nyitották ki teljes szélességükben a szervezők, hanem három, darabonként nagyjából 90 centiméter széles résen kellett átpréselni magát a tömegnek, ráadásul szakaszos beengedéssel. A 30 fokban összepréselődött tömegben nehezen lehetett levegőhöz jutni, különösen a kerekesszékkel érkezőket viselte meg a helyzet, így nekik utat is engedett a tömeg a kezdéshez közeledve, ám ez azzal járt, hogy a kordon szélén állók még inkább összepréselődtek.

Nagyjából negyven perccel a sípszó előtt veszítette el végleg a türelmét a tömeg, amely először csak pfujolással és füttyszóval tiltakozott, majd – elsősorban a temperamentumos helyiek – heves gesztikulációval kísért vaskos sértéseket vágtak az eseményt biztosító rendőrök fejéhez. Ők egy ideig szótlanul tűrték a helyzetet, ám egy-egy nehézsúlyú becsületsértés után ki-ki ragadtak szurkolókat a tömegből, és ők nem köszönték meg, amit kaptak. A roppant feszültség azonban egyik pillanatról a másikra szertefoszlott, ahogy a szurkolók átpréselődtek a kapun, és ez legkésőbb tíz perccel a kezdés előtt mindenkinek sikerült is, a stadionban már teljes volt a béke és a barátság. Kivéve persze a pályán, mert ott nagyon is odatették magukat a felek.

Ronaldo különedzése

Hogy a Real mennyire komolyan vette az összecsapást, azt az is bizonyítja, hogy az utolsó pillanatig titok volt, Ronaldo a csapattal tart-e Szkopjéba, és ha igen, milyen minőségben. Az előzetes hírekkel ellentétben a portugál végül ott volt a döntőn, sőt csereként lehetőséget is kapott Zinedine Zidane-tól annak ellenére, hogy még egy hete sincs edzésben. Hogy a formája, felkészültsége messze van még az igazitól az augusztus 18-án rajtoló spanyol bajnokság előtt, azt az is bizonyítja, hogy Ronaldo a győzelmet és az ünneplést követően még kint maradt a pályán Lucas Vázquez társaságában, és sprintekkel, majd levezető futással készült az új szezonra, miközben a stadion már szinte teljesen kiürült. Persze, azért akadtak nézői a különedzésnek, és a jutalom sem maradt el: a fojtogató, párás melegben Ronaldo inkább levette a mezét, és a nézők közé dobta.

Kísérletező Mourinho

A túloldalon José Mourinho sem tartalékolt, és a szezon első tétmeccsén bevetette mindhárom friss igazolását: Romelu Lukaku, Nemanja Matics és Victor Lindelof is ott volt a kezdőcsapatában. Abban a kezdőcsapatban, amellyel Mourinho tovább folytatta a kísérletezést: a United három védővel kezdte az összecsapást 3-5-2-es rendszerben, a félidőben azonban váltott: a bal oldali szárnyvédő, Lingard helyén Marcus Rashford kapott lehetőséget, ezzel egy időben a túloldalon Valencia visszakerült a védősorba, és a második félidőben már 4-3-3-as felállásban futballozott a United.

Bár az angol csapat egyenrangú ellenfele volt a BL-címvédőnek, azt nem lehet mondani, hogy ne várna Mourinhóra még jó néhány feladat a szezon előtt. Különösen annak a fényében, hogy a portugál mester 2004 óta minden egyes csapatával (Porto, Chelsea, Internazionale, Real Madrid, Chelsea) bajnok lett a második szezonjában, amit a csapat élén töltött, márpedig ez következik most Manchesterben.

Zsörtölődés vs. lazaság

A tavalyi évben elsősorban a csatárait korholta Mourinho, mondván, hogy nem elég precízek, pontosak a befejezéseknél. Ezt a formáját a Szuperkupa-döntőre is átmentette. Rashfordnak gyakorlatilag nem volt olyan megmozdulása, amit Mourinho ne kommentált volna valamilyen formában – vagy közvetlenül a támadónak mondta a magáét, vagy ha nem volt elérhető közelségben, akkor a kispad felé fordulva zsörtölődött. Különösen azok után, hogy Rashford és Lukaku is elhibázott egy-egy ordító ziccert.

A túloldalon Zinedine Zidane látványosan lazábban kezelte a helyzetet. Az ivószünetekben, például, Mourinho azonnal maga köré gyűjtötte a játékosait, és hevesen magyarázta a teendőket. Ezzel szemben Zidane inkább egyesével ment körbe a játékosoknál, mondott egy-két bíztató szót, kiosztott néhány vállon veregetést, és ezzel el volt intézve a dolog.

A világot jelentő érem

A két edző közti különbség még inkább kirajzolódott a díjátadó kapcsán. Először a vesztes fél, a United kapta meg az érmeket. Mourinho látványosan megvárta, míg befejeződik a ceremónia, majd a csapat élére állva az MU-tábor elé vezényelte a játékosokat, mintha azok nem is tudnák, milyen rendezvényen vannak, és központi szerepet betöltve, teátrális módon köszönte meg a biztatást, melynek csúcspontján odaadta az érmét egy kis srácnak. „Nekem csak egy lenne otthon a számos érem közül, de a srácnak a világot jelenti” – kommentálta később a meccset követő sajtótájékoztatón, persze csak miután ledorongolta a bírókat.

„Jól játszottunk, büszke vagyok a srácokra. Arról nem tehetnek, hogy nem volt videóbíró a meccsen, emiatt Casemiro gólját tévesen adta meg a játékvezető. Ha az nincs, akkor 1:1, és hosszabbításban dőlt volna el a kupa sorsa” – dühöngött Mourinho, miközben azért saját csapatát is tüzelte a bajnoki rajtra, mondván, még egy csapatánál sem kedvelte annyira a játékosait, mint Manchesterben, és nagy dolgokra hivatottak közösen.

Eközben Zidane nem hogy nem állt a csapat élére az ünnepléskor, de ő volt az első, aki a háttérbe vonult, és nem tolakodott a rivaldafénybe, hagyta, hadd ünnepeljen zavartalanul csapat és közönség. Egy szép gesztus ide is jutott: a Real Madrid már átvette a kupát, és a szurkolótábor felé tartott Sergio Ramos vezetésével, amikor a csapatkapitány egyszer csak a mezőny legjobbjának választott Isco kezébe nyomta a serleget, mondván: „Ezt kiérdemelted, vezesd te a csapatot a közönséghez!”

„Amíg gólt nem szerzünk”

Mindezt derűs nyugalommal figyelte a VIP-páholyból Sir Alex Ferguson, aki Bobby Charlton társaságában tekintette meg a mérkőzést – a lefújás előtt mintha a szelleme is megidéződött volna a kispadoknál, midőn Gianluca Rocchi játékvezető felmutatta a 7 perces hosszabbítást. „Until we score”, vagyis „Amíg gólt nem szerzünk”, elevenedhetett meg az MU-szurkolók fejében, de ez a csapat egyelőre nem az a csapat, így maradt a Real Madrid megérdemelt, 2:1-es sikere.

Ezzel megtört egy átok is: a Real még sosem nyert kupadöntőt angol ellenféllel szemben, a győzelme viszont egyben azt is jelenti, hogy az AC Milan 1990-es sikere után a spanyol csapat az első, amely képes volt zsinórban kétszer elhódítani a Szuperkupa-trófeát – teljesen megérdemelten.

A nagy kincsvadászat

A lefújást követően a szurkolók nagy része illedelmesen megvárta a díjátadót, majd sajátos, általam sosem látott program vette kezdetét: a kincsvadászat. Tudni kell hozzá, hogy beléptetéskor a biztonságiak elvettek minden fémpénzt, öngyújtót és cigarettát a nézőktől. Rengetegen akadtak azonban, akiknek eszük ágában sem volt átadni ezeket, így a stadion és a Vardar folyó közti füves-fás területen rejtették el a holmit, hogy majd a meccs után újra magukhoz vegyék. Ez azonban nem mindenkinek sikerült: az emberek felének fogalma sem volt, pontosan melyik bokor alá is rejtette, vagy ha mégis, akkor egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy egy másik kincskereső kolléga nem csapott-e már le a szajréra. Ebből aztán tumultuózus jelenetek alakultak ki, vicces volt látni a meglett férfiakat, ahogy négykézláb, a telefonjuk fényénél kutatva fésülik át a folyópartot, mintha valami grandiózus, húsvéti programban vennének részt.

Az egész esemény aztán úgy ért véget, ahogy kezdődött: a szurkolók – legyenek bár semlegesek, a Real vagy az MU hívei – a legteljesebb egyetértésben vonultak vissza a városközpontba a sörcsapok hűvösébe, hogy aztán hajnalba nyúlóan vitassák meg az előttünk álló szezon esélyeit.

Hegedűs Henrik, Szkopje