A győri kézisek nem foglalkoztak a Lunde-faktorral, és már nagyon várták az ünneplést

A meccset remekül kezdték a győriek, az ötödik percben Győri-Lukács Viktória gólját követően 5:1-nél már időt kért az Odense mestere.

Próbáltunk jó iramot diktálni az egész mérkőzésen, de szerintem a legelején vitt minket a hév és a lelkesedés is, illetve nyilván az is számított, hogy frissebbek voltunk. Örülök, hogy szinte végig tudtuk tartani ezt tempót

 – beszélt a kezdetekről Győri-Lukács, aki az elődöntő után újra kiemelte, hogy hazai pályán érezték magukat, a győri szurkolók kiegészülve a többi magyar drukkerrel ugyanis végig biztatták őket.

A második félidő is hasonlóan indult, a padról beszálló győri kedvenc, Fodor Csenge gólja nyitotta a játékrészt. 

„Jól felkészültünk, több taktikai megbeszélésünk is volt a meccs előtt, tisztában voltunk vele, hogy mit szeretnénk játszani mind támadásban, mind védekezésben. Tudtuk, hogy ők a fáradtabbak és nem olyan hosszú a kispadjuk. 

Nekik is remek kézilabdázóik vannak, nagyon jó egy-egyező játékosaik vannak és természetesen Lunde is ott volt. 

A 7 a 6-nál még komolyabb lábmunkára van szükség védekezésben, és azért mi is fáradtak voltunk. Ott kicsit feljöttek, de úgy gondolom, hogy miután adaptálódtunk, jól megoldottuk ezt a részfeladatot is – foglalta össze a taktikai apróságokat Fodor, akit a sokak számára mumus Lunde jelenlétéről is kérdeztek a mix zónában. – Próbáltunk nem nagy hangsúlyt fektetni a Lunde-fatkorra. Tegnap együtt néztük az elődöntőt, láttuk milyen védéseket mutatott be a hosszabbításban. 

De nem kell őt bemutatni senkinek, viszont nem beszéltünk róla külön, hogy „ne másszon be” senki fejébe. 

Természetesen most is voltak bravúros védései, de örülök, hogy lélektanilag nem hozott elő nálunk olyan gondolatokat, hogy nem fogunk tudni gólt lőni” – zárta a sort az utolsó interjúzó, akit csapattársai már ünnepelve vártak az öltözőben.

A sorozat gólkirálynője a 154 góllal záró Henny Reistad (Esbjerg) lett, míg a hétvége legértékesebb játékosának a Győr beállóját, Kari Brattset Dalet választották. 

„Nagyon élveztem a játékot. 

Nem mindig egyszerű az ilyen mérkőzéseken játszani, de most az elejétől a végéig jó érzéseim voltak. Jól küzdöttünk, nagyon jól kapcsolódtunk egymáshoz a pályán. 

Néhány szemszögből nézve könnyebb volt ez, mint tegnap, de szerintem ennek igazából az volt az oka, hogy élesebbek voltunk, mint az elődöntőben – nyilatkozta lapunknak az MVP, aki szigorú és hatékony védekezése mellett a támadások befejezéséből is alaposan kivette a részét, 10 góllal zárta a hétvégét. – Nem is tudom mit mondhatnék még. Örömöt és boldogságot érzek. Nagyon várom már az ünneplést, hogy találkozhassak a családommal, és aztán jöhet egy hosszú vakáció” – mondta Brattset, aki még 3-4 villáminterjút adott mielőtt csatlakozhatott az öltözőben induló bulihoz. 

A vesztes játékosok közül a legtöbben vegyes érzésekkel nyilatkoztak, hiszen a négyes döntő újoncaként egy szép ezüstéremmel zártak, de a döntőben nem sok esélyük volt a címvédő ellen. 

„Jobban kellett volna elkezdenünk a mérkőzést. 

Amikor egy olyan csapattal találkozol, mint a Győr, végig tökéletesen kell játszanod, mi pedig túl sok hibát vétettünk ma. Ha így lemaradunk, akkor nagyon nehéz felzárkózni, főleg, ha egy nappal korábban is erre megy el az energiád. 

Összességében büszke vagyok magunkra, de természetesen mindig szomorúak vagyunk ha elveszítünk egy döntőt – próbálta keresni az okokat a fináléban 7 lövésből 4 gólt jegyző Deila Thale Rushfeldt. – Sosem fogjuk feladni a küzdelmet. Most is az utolsó percig hajtottunk, de kicsit későn jött a hajrá és most ez kevés volt” – jelentette ki az Odense balátlövője.