„Az alapvető emberi jogok tiszteletét mindig műsoron kell tartaniˮ Interjú Gál Tamással, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával

Az idei évad hívószava a Ti + Mi = Jókai. Mi hívta életre és az ön számára mi a megoldása ennek az egyenletnek?

Úgy képzelem el ideális esetben, hogy nincs olyan felvidéki magyar ember, aki legalább egyszer egy évben ne jönne el a Komáromi Jókai Színházba. Valahol ez a cél – tudom, talán ez egy idealista gondolat. De fontosnak tartom, hogy mindig kommunikáljuk a közönség felé: ti és mi, ez a Jókai, tehát ez a színház. Mi játszhatunk az üres székeknek, semmit nem fog érni. Csak azért dolgozunk, azért próbálunk hat héten át, a rendező azért készül egy előadásra három hónapig, hogy a végén az eredményt megmutathassuk a nézőknek.

A színháznak valóban mindig fontos a közönség, az idei pedig egy különösen közönségbarát évadnak ígérkezik – ez is kapcsolódik a Ti + Mi jelszóhoz?

Szórakoztató ez az évad, igaz, viszont úgy szórakoztat, hogy közben kérdéseket tesz fel a nézőinknek Az első darab, az Egy piaci nap, rendkívüli irodalmi mű. Nem épp a legkönnyedebb műfajú előadás, ugyanakkor van egy nagyon fanyar humora. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról valóban szórakoztató, a rendkívüli dallamok sokunkban ébresztenek nosztalgiát. A mai fiataloknál is reneszánszát éli, de épp annak köszönhetően, hogy a mondanivalója nem akármilyen: a drogfogyasztástól kezdve a másság elfogadásán át a szabadságvágyig rengeteg mindenről szól. Ugyanez várható Matusek Attila darabjától is, amely túlmutat azon, hogy csak szórakoztatna, hisz egy helyi zenekar történetét meséli el. Amivel pedig zárunk, a 4x100 című Egressy Zoltán-vígjáték a humor által mély érzéseket tolmácsol. Így jön össze a négy bemutató, mivel a többi színházhoz hasonlóan a Jókai is ennyit képes évente anyagilag előállítani. Ezekhez még egy vendégelőadást hívunk, az Akár ● akárkit Kassáról, amely szintén egy drámai mű – persze ettől nem szabad megijedni, mert a dráma lehet humoros, élvezetes, de egy drámai üzenetet hordoz magában.

Idén két új bérletet is kínál a színház Nyitrán, illetve Dunaszerdahelyen. Milyen sikerre számít a színház ezek kapcsán?

A nyitrai bérletet most már biztosnak érzem, az ottani igazgatónő rendkívül kedves és segítőkész. Természetesen cserébe mi is teret adunk majd a nyitrai színháznak a vendégszereplésre, hogy a komáromi szlovákság is minőségi előadásokat élvezhessen az anyanyelvén. Szóval biztató a helyzet, és úgy tudom, Dunaszerdahelyen is. Ha ez most sikerül, akkor megdupláztuk a bérletek számát. Tehát amit ígértem öt évvel ezelőtt, a hatodikra teljesül. Na de itt nem szabad soha megelégedni. Persze az újításokat fokozatosan kell bevezetni.

Az évad első bemutatójával, az Egy piaci nappal emlékszik meg a színház a holokauszt 80. évfordulójáról. Miért éppen Závada Pál regényének adaptációjára esett a választás?

Mert ez a mi történetünk is, a magyarság és a magyar ajkú zsidóság története, amely tulajdonképpen bármely faluban játszódhatott volna. Megtörtént eseményeken alapszik. Azt sugallja a mű, hogy nem sok minden változott napjainkig sem. A zsidózás mindig divatos, de ugyanakkor például a cigányok megvetése is általános jelenség. Minket hatványozottan érint, amikor kisebbségeket bántanak. Éppen ezért az alapvető emberi jogok tiszteletét mindig műsoron kell tartani, nekünk különösen. A színháznak kötelessége, hogy ezekre a dolgokra figyelmeztessen.

A darabot Mohácsi János rendezi, aki először 2018-ban vitte színre a művet. Akkor elnyerték a Színikritikusok Díját a legjobb színpadi szövegért. Hogy sikerült ilyen elismert rendezőt Komáromba csábítani?

Én is meglepődtem, amikor viszonylag könnyen ment az egyeztetés, és nagyon örülök neki. Próbálkoztunk már nagyobbnál nagyobb rendezőkkel, s én megmondom őszintén, nem sok reményt fűztem hozzá, hogy Mohácsi János el tud jönni ide rendezni, de mégis. Ez is azt mutatja, hogy nem szabad feladni, bátran meg kell szólítanunk a legnagyobbakat, mert megérdemli a komáromi társulat, hogy a legjobbakkal dolgozhasson, és a közönség végképp megérdemli, hogy jó színházat láthasson.

A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról az idei évad talán leginkább várt bemutatója, melyet ön rendez majd. Hogyan tekint a próbafolyamat elébe?

Mivel előre nem látható okok miatt változtatnunk kellett az előadások bemutatásának sorrendjén – így a Szívritmuszavar lesz a második, a Képzelt riport pedig a harmadik bemutatónk – Znamenák István, aki eredetileg rendezte volna, már nem tudta elvállalni. Szóval ilyen prózai oka van annak, hogy végül én rendezem az előadást, de most már nagyon örülök ennek a feladatnak, nagy várakozással nézek elébe. Már olvasom az eredeti regényt, sokat gondolkodok rajta, hogyan kel ez majd életre a komáromi színpadon. Külön örülök, hogy Finta Viktóriával, a színház új dramaturgjával együtt dolgohatunk ezen.

Ahogy említette, a sorrendben helyet cserélt a Képzelt riport és Matusek Attila vadiúj, koncertszínházi előadása, a Szívritmuszavar. Szándék volt-e, hogy két zenés darab szerepeljen a színház idei műsorán?

Ez igazából véletlenül alakult így. Mivel rendezőként már többször sikereket ért el Kassán, azt szerettük volna, ha Matusek Attila hazai pályán is újra megmutathatja magát hosszabb idő után (Burundanga, premier 2022. május 7., szerk. megj.). A darabválasztásban teljesen szabad kezet kapott mint pályakezdő rendező, nem akartam korlátozni semmiben. Zenés előadás felé vette az irányt – melynek szövegét szintén ő írja. Egy ilyen lehetőséget legalább évente egyszer meg kell adnunk a köztünk élő fiatal tehetségeknek, hisz így tudnak kibontakozni.

Rátérve az idei utolsó bemutatóra: a színház ugyan nem versenyfutás, mégis futónők életéről szól Egressy Zoltán 4x100 című komédiája. Hogy esett erre a választás, és kiket láthatunk a futónők szerepében?

A társulat hölgytagjainak szerettem volna egy jutalomjátékkal kedveskedni. Hogy közülük ki mindenki fog szerepelni, azt nem árulnám el előre. Várható egy vendégszereplő érkezése, akinek a kilétét szintén nem szeretném egyelőre felfedni, mert még folynak a tárgyalások.

A lényeg itt is az, hogy szórakoztasson, ugyanakkor mély gondolatokat tudjon közvetíteni, és Bagó Bertalan rendezésében úgy gondolom, a minőség garantált.

A színház mindig gondol a legifjabb nézőkre is. Idén A padlás és a Süsü, a sárkány felújításával készül, illetve egy vendégjátékkal, a Ruminivel kedveskednek a gyermekeknek.

A Süsü ugye egy sokadszorra felújított mese, a színészek ötlete volt, hogy milyen jó lenne ismét elővenni. Reméljük, hogy A padlást is még évekig tudjuk játszani. Annak idején tovább szerettük volna műsoron tartani, a covid viszont ezt akkor megakadályozta. A Rumini egy dunaújvárosi mesejáték Garajszki Margit, színházunk egykori munkatársának rendezésében, nagyon nagy sikerrel játsszák. Emellett a Tündér Lalát is szeretnénk tovább játszani.

Tekintsünk a jövőbe: mikor lenne elégedett az évad befejeztével?

Soha nem leszek elégedett. Biztos vannak elért eredményeink, de tudom jól, hogy ez milyen törékeny dolog. Még ha idén meg is lesz az eltervezett tíz bérlet, az nem jelenti, hogy nem fogunk tovább dolgozni azon, hogy ezeket meg is tartsuk. Ennek nagyon fontos része, hogy olyan előadásokat fogunk színpadra állítani, amelyek néha szórakoztatnak, néha elgondolkodtatnak. Nem szeretem azokat az előadásokat, amelyek kizárólag a művészvilágnak szólnak. Ha nem tudunk úgy előadást csinálni, hogy olyan embereket is megszólítsunk, akik először járnak színházban, akkor nem vagyunk népszínház, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Meg kell találni az arany középutat.