Végső búcsút vettek Erdélyi Gézától Rimaszombatban, Orbán is eljött

A búcsúztatás egy órakor kezdődött Tőkés László erdélyi püspök igehirdetésével. A ’89-es romániai forradalom meghatározó alakja felidézte: maga Erdélyi Géza kérte fel őt a szolgálatra, és még a prédikáció alapigéjére is tett utalást. Tőkés „tudós püspöknek”, a Felvidék „halk szavú, szelíd püspökének” nevezte Erdélyit, aki ugyanakkor „soha nem kötött kompromisszumot a gonosszal”. 

Beszédében szólt közös munkájukról, amely a határon túli és magyarországi református egyházak stratégiai együttműködését erősítette. A püspöktől Tompa Mihály soraival búcsúzott, utalva arra is, hogy Erdélyi Géza Hanván szolgált lelkészként.

A folytatásban Rákos Loránt püspökhelyettes ismertette a nyugalmazott püspök életútját. Ezt követően Ján Semjan püspökhelyettes, Balog Zoltán püspök és Orbán Viktor miniszterelnök mondtak búcsúbeszédet.

Balog Zoltán felidézte gyermekkorának egyik meghatározó élményét, amikor szüleivel Hanvára látogattak Erdélyi Gézához, aki elmagyarázta neki, hogy lehet, hogy a határon idefelé útlevéllel kellett átjönniük, de attól még ezt a hely ugyanúgy a haza része.

Orbán Viktor beszédében fájdalmas veszteségként említette Erdélyi Géza halálát. Kiemelte, hogy szükség van olyan emberekre, „akiknek a kiállásában biztos lehetsz”. Hangsúlyozta: megnyugtató volt számára tudni, hogy Rimaszombatban mindig élt valaki, akitől segítséget kérhetett – és szerinte nemcsak ő, hanem „egész magyarság” számíthatott Erdélyi Gézára.

A miniszterelnök szerint a püspök „csendes, acélos tartása” tekintélyt parancsolt, és olyan vezető volt, aki tudta, hogy a pásztorbot nemcsak támasz, hanem a nyáj védelmének eszköze is. Orbán hozzátette: a magyarok jövője nem épülhet csupán a politika kíméletlenségére, szükség van „a szelíd emberek kiegyensúlyozó erejére” – ilyen erő volt Erdélyi Géza is.

A templomi szertartás után a gyászoló gyülekezet gyászmenetben vonult át a helyi temetőbe, ahol Géresi Róbert püspök helyezte végső nyugalomra Erdélyi Gézát.