Eperjesen tartottak konferenciát Jókai örökségéről

A konferenciát Szilágyi Márton nyitotta meg, aki Jókai kanonikus státuszát és a nemzeti kulturális emlékezetben betöltött szerepét hangsúlyozta, ugyanakkor arra is rámutatott, miként válhat az író munkássága a 21. századi tudományos gondolkodás számára is relevánssá.

A csütörtöki előadások sokféle tematikus és poétikai megközelítést kínáltak. Kusper Judit Jókai hősfiguráinak dekonstrukcióját, Császtvay Tünde a nemzeti identitás és regénypoétika összefüggéseit, míg Gintli Tibor az író mítoszteremtő narrációját elemezte. Kása Péter, Szilágyi Márton, Radics Rudolf és Ajkay Alinka különböző nézőpontokból közelítettek az életmű kevésbé ismert szövegeihez és motívumaihoz.

A délutáni szekció a társadalom- és recepciótörténeti aspektusokra összpontosított: Fülöp Dorottya Jókai és Nagy Bella házasságának korabeli diskurzusát vizsgálta, Szalisznyó Lilla az író színházi szerepléseit elemezte, míg Mizsur Dániel és Radnai Dániel a Jókai-kép különböző irodalmi és értelmezéstörténeti vetületeit mutatták be. A nap végén lezajlott vita az elhangzott előadások közös értelmezési kereteit térképezte fel.

A pénteki program a nemzetközi recepció és a nyelvi-poétikai kérdések felé nyitott. Mészáros Andor Ákos a cseh, Ábrahám Barna a szlovák és román, míg Fodor Áron a Rudé Právo pártlap Jókai-képét elemezte, rávilágítva a nemzeti és transznacionális nézőpontok összekapcsolódására. A második blokkban Somogyi Magda, Szili Katalin és Laczkó Krisztina Jókai nőalakjait, párbeszédmintázatait és az elbeszélő múlt poétikai funkcióit vizsgálták, jelezve a nyelvészeti és irodalomtudományi megközelítések termékeny együttműködését.

A zárszóban Szilágyi Márton kiemelte, hogy Jókai életműve a magyar irodalmi kánon élő, újraértelmezhető része, amely ma is gazdag kutatási terepet kínál. A konferencia sokszínű előadásai és szakmai vitái megerősítették, hogy a Jókai-kutatás továbbra is élő tudományos diskurzus, amelynek eredményei tanulmánykötetben is megjelennek.