Szlavicsek Judit vallott a balatoni krimikről és írói munkájáról – fájó és felemelő érzéseiről (FOTÓK)

„Úgy tűnik, hogy nekem valahogy a víz a becsípődésem"

– szólt ki az író két mondat közt a közönséghez, miután a Balatoni krimik sorozatáról és mielőtt az Adrián játszódó Viharcsapda című könyvéről mesélt. Könyveinek visszatérő és fontos eleme a víz, ahogy magának az írónak is. Szeret vitorlázni, ám bevallása szerint ez nála kimerül a fedélzeti ülőpadon való ücsörgésben és a pöffök (hirtelen jövő, rövid ideig tartó, erős szél) miatti ijedezésben, sikoltozásban. Gyakran vitorlázik a családjával a Balatonon, lánya kifejezetten jó kormányos – osztotta meg a jelenlévőkkel a népszerű krimiíró. A könyvbemutatóval egybekötött közönségtalálkozóra a Családi Könyvklub meghívására érkezett a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ kistermébe, beszélgetőpartnere Győry Attila volt.

Minden magyar Balatonja

A családjával Hévízen élő háromgyermekes író férjével együtt a mindennapokban szobakiadással foglalkozik. Több lábon kell állni a mai világban, mondja, de szerencsére ez összeegyeztethető az írással. A Libri Kiadóval való megegyezése szerint évente kell produkálnia egy-egy könyvet, aminek megjelenését javarészt júniusra időzítik, ezért hűséges olvasóinak nem telik el nyár és nyaralás egy-egy izgalmas balatoni krimi nélkül. 

A közönség kérdésére elárulta, hogy meg sem fordult a fejében az, hogy álnéven írjon. A saját nevén szeretett volna publikálni és otthoni, magyarországi helyszínekkel dolgozni, amelyeket mi is ismerünk, illetve olyan szereplőkkel, akik akár köztünk is élhetnének. Néhány évtizede a krimi műfajában ez nem volt így: azt gondolták, egy álnév, titokzatosság és külföldi, kifejezetten angolszász helyszínek kellenek ahhoz, hogy a történet borzongasson. 

Az olvasási szokások azonban megváltoztak, állítja az író, de ehhez kellett az is, hogy vele együtt megjelenjenek a piacon olyan bátor szerzők, akik beleálltak abba, hogy ne folytassák ezeket a korábbi hagyományokat. Ő volt az első, aki beemelte a nyomozás főterébe a Balatont, és jelen időbe helyezte a körülötte zajló eseményeket, megnyitva ezzel a Balatoni krimik sorozatot, illetve további írókat inspirálva arra, hogy a Balaton környékére helyezzék a történeteiket. 

„Nincs olyan magyar ember, akinek ne lenne valamilyen története a Balatonnal”

 – indokolta helyszínválasztását a szerző.

Írni nagyon magányos

Szlavicsek Judit kifejezetten társasági ember, szüksége van a kötődésre, ezért nagy kontrasztot tapasztal ő maga és a környezete is akkor, amikor a következő könyvének írása zajlik, mintegy négy hónapig. Ilyenkor elvonul és fejben teljesen máshol van, beszippantja az adott történet. A belső feszültség megteremtéséért tengeri viharok hangját hallgatja, gyakran jár futni, illetve a zenét hívja még segítségül. Egy ilyen krimit nem lehet nevetve megírni, mondja. 

Könyveit egységekre bontva, egymáshoz kapcsolódó feszes novellákként írja. Visszatérő szereplője a negyvenes éveiben járó Kardos nyomozó hölgy, akinek nevében szándékosan rejtette el a Pogány Madonna Ötvös Csöpijének és társának, Kardos doktornak az áthallását.

Minden inspirálja

„Az egyes történetek előkészítésében minden nagyon tud inspirálni. A Halál Tihanyban című könyvem története egy idős hölggyel kezdődik, akit egy nagyon csinos ruhában, de tépetten találnak meg, amnéziás, csak angolul beszél és nem tudják, hogy ki ő. Én ezt a történetet egy horvát hírportálon olvastam egy kétsoros kishírben. Ekkor még csak annyit tudtam biztosan a következő könyvemről, hogy Tihanyban játszódik majd, és hirtelen már láttam is magam előtt ezt a nőt, ott, Tihanyban. Ezzel sok kérdést megnyitottam, ami izgalmas válaszokat rejtett”

 – árulta el a közönségnek Szlavicsek Judit. Csak remélni tudta eleinte, hogy egy nem álnéven írott, magyar helyszíneken játszódó és magyar szereplőket felvonultató krimi befut majd. Az olvasók hamar döntöttek, és a szívükbe zárták Kardos nyomozót.

Miért jó egy krimi?

Győry Attila kérdésre, hogy miért jó maga a krimi műfaja, két választ is megosztott a jelenlévőkkel. Mindenekelőtt leszögezte, hogy szinte minden csatornából dől ránk az erőszak. S ha valaki azt mondaná, hogy azért nem akar krimit olvasni, mert a valóságban is csak az van, egy fontos dolgot vélhetően elfelejt, mégpedig azt, hogy a könyv végén a rossz mindig elnyeri méltó büntetését. Ezáltal van benne egy katarzis és feloldódás, ezzel szemben a hírekben nincs semmi ilyesmi. 

A másik megfejtése pedig az, hogy a krimi mindig egy intellektuális macska-egér játék az író és az olvasó közt, ami nagyon izgalmas. A vége pedig, ha az író elég ügyes: meglepetés.

A macska-egér játékba a helyszínen is bekapcsolódott a közönség, a személyesebb hangvételű témákra és szakmai kérdésekre is jócskán jutott idő, sőt, a beszélgetést követő dedikáláson minden egyes olvasó kitüntetett figyelmet kapott az írótól. Egy fiatal hölgy például megosztotta olvasási szokásait, egy idősebb úr három könyvet vitt egyszerre aláíratni, miközben kedélyesen elbeszélgettek krimiolvasási szenvedélyükről. Egy olyan rajongó is besorakozott, aki nem a könyvet nyújtotta a kezébe – vélhetően már mindegyiket dedikáltatta korábban –, hanem egy olyan emlékkönyvet, amit ismert írókkal készült fotókkal illusztrált, és amelybe Szlavicsek Judit is örömmel írt pár személyes sort.

Miért és kinek ír?

Kérdésünkre elárulta, hogy Viharsarok című könyvét a Magyarországon kirobbant kegyelmi ügy ihlette. E kötet szereplői egykoron egy gyerekotthonban laktak, ahol történt egy eset, olyas valami, amiből tíz évvel később öngyilkosság lesz. Elmondta azt is, hogy a mai olvasóközönség 60-70 százaléka nő, a férfiak főleg rétegirodalmat olvasnak. 

„Valamiért az olvasó közönségben a nők felelülreprezentáltak, és ez minden műfajban így van. De a könyv vásárlásáról is többnyire a nők döntenek”

 – osztotta meg lapunkkal Szlavicsek Judit, majd hozzátette: ez azonban egyáltalán nem befolyásolja magát az alkotói folyamatot. Távol áll tőle, hogy valamilyen csoportnak címezze mondandóját, elsősorban magát akarja artikulálni és egy történenet szeretne elmesélni, aminek véleménye szerint jelentősége van – ahogy a kegyelmi ügynek is, ami azóta is mélyen foglalkoztatja az országot.