Pro Urbe díjat kap Frühauf Károly, a Hídőr-projekt atyja

Frühauf Károlynak ítéli oda az idei Pro Urbe díjat a párkányi önkormányzat, a kitüntetést a június 10-i ünnepélyes testületi ülésen adják át.

Párkány

Frühauf Károly a Hídőr-projekt egyik megálmodója és mecénása. Élete nagyobb részét Svájcban töltötte. „Kissé irigykedve hallgattam azokat a külföldre disszidált társaimat, akik mély meghatottsággal beszéltek elhagyott szülőföldjükről, mert gyötörte őket a honvágy. Én ilyesmit nem éreztem. Épp ezért nagyon meglepődtem, amikor húsz év után, 1989-ben hazafelé tartva Dunaradványnál megpillantottam a Dunát. Megmagyarázhatatlan érzések kerítettek hatalmukba, amit egy ismerősöm ekképp kommentált: látod barátocskám, ez a honvágy” – mesélte lapunknak Frühauf Károly, aki 1968-ban, a Műszaki Egyetem hallgatójakén disszidált.

Nem beszélt németül, ezért először egy gyárban vállalt munkát, hogy megtanulja a nyelvet. Németországban ismerte meg feleségét, Hannekét. „1969 szeptemberében Svájcban meglátogattak a szüleim. Édesanyám hallani sem akart arról, hogy későbbre halasszák az utat. Talán megérezhetett valamit. 1969. október 2-án ugyanis lezárták a határokat. El kellett dönteniük, velünk maradnak-e vagy visszatérnek. Párkányt választották” – mondta Frühauf Károly. Svájci állampolgárként 1989-ig csak Magyarországon találkozhatott édesanyjával. „Nem mertem megkockáztatni egy csehszlovákiai látogatást. 1989 tavaszán viszont úgy döntöttem, a husáki amnesztiát kihasználva kifizetem a 4 ezer eurós büntetést, és meglátogatom édesanyámat. Feleségem szerint kidobott pénz volt, hiszen ha várok néhány hónapot, a bársonyos forradalom után szabadon visszatérhettem volna. Én viszont állítom, hogy életem egyik legjobb befektetése volt ez a pénz. Saját bőrömön érezhettem és tapasztalhattam a változás szelét, ami a kommunista rendszer bukását megelőzte” – nyilatkozta lapunknak Frühauf Károly.

„Szüleim halála után úgy éreztem, találnom kell valami jó okot arra, hogy visszajárjak. A Hídőr-projekt kapóra jött. Németországban több helyen alkalmaznak »Stadtschreiber«-eket, azaz »városírókat«, akiknek az a dolguk, hogy megfigyeljék a város életét, próbálják átvenni a lüktetését, és tapasztalataikat írásban rögzítsék” – magyarázta. A másik apropót a Mária Valéria híd felújítása adta. „A történelem bizonyította, hogy sajnos a hidakat fizikailag nem tudjuk megőrizni. A Mária Valéria híd újjáépítése örömmel töltött el, de úgy éreztem, ennél többre van szükség. Szellemi hidat kell létrehozni Párkány és Esztergom, Szlovákia és Magyarország, Közép-Európa és a világ között, mert a szellemi hidak lebonthatatlanok” – hangsúlyozta.

Feleségével tizenkét éve álmodták meg a Hídőr-projektet, amelynek révén a világ minden tájáról érkeztek Párkányba művészek és tudósok, hogy az itt töltött három, illetve hat hónapot a szellemi híd építésére fordítsák. A többséggel állandó kapcsolatot tartanak. A tavalyi jubileumi Hídőr-találkozóra harminchat hídőrből tizenketten jöttek el.