Párkányi oktatási fórum: a visszaállamosítás végzetes csapda lehet

A november végi, párkányi fórumon Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója részletesen bírálta az oktatási tárca intézkedéseit, ugyanakkor kategorikusan elutasította, hogy a nemzetiségi kisiskoláknak az tenne jót, ha újra az állam lenne a fenntartójuk. 

„Nem lehet a támogatást úgy kötni a minőséghez, ha senki nem tudja, mi az a minőség. Normális rendszerekben az iskolának van egy önértékelése. Nálunk a pedagógiai programokat a fiókba tesszük. Normális körülmények közt ezt négyévente megnézi pl. az iskolatanács, a szülők, pedagógusok és a tanfelügyelet. Tehát ez ott egy élő dokumentum. Ha ez megfelelő és az iskola halad, akkor békén hagyják azt az intézményt, az állam pedig rááll azokra, akik a piros vonal alatt vannak és meg kell őket emelni. Nálunk ez nincs, nincs hozzáadott érték“ – konstatálta Fodor Attila. 

A szakember ehhez azt is hozzátette, hogy a 29 600 magyar tanulónak a fele roma a magyar tannyelvű iskolahálózatban. Ergo a minisztériumban nagyon nehéz elérni, hogy figyelembe vegyék, mekkora fegyvertény az, ha egy alapvető szocializáció nélküli, roma kisgyerek elkezdi az iskolát és, akár évismétlésekkel is, de ott van, egészen minimum hatodik osztályig. Ez a hozzáadott érték és ez nálunk nincs meg. Nálunk az van, hogy ez a gyerek mit fog teljesíteni a MONITORON. Ezért sem lehet egy MONITOR alapján kijelenteni, hogy a kisiskolák gyöngébbek. Tehát nincs minőségmegállapítás, a minisztériumi hivatkozási anyag pedig téves és hibás Fodor Attila szerint. Ezzel pedig a szakma is érvel az oktatási tárcánál. 

A visszaállamosítás halálos csapda lehet 

A szakember azt mondja, hogy a mostani küzdelem mögött egy masszív visszaállamosítási törekvés is meghúzódik. 

„A kilencvenes években egy Mečiar és Slavkovská után tudtuk, hogy mi, magyarok, az iskolákat is beleértve, rossz helyen vagyunk az államnál. Ezért vittük át ezeket az önkormányzatokhoz. 

Nem tudom, a polgármesterek felfogták-e, hogy mekkora veszély a mostani visszaállamosítási szándék. Ugyanis azt mondják, hogy ők az óvodáinkat is átveszik, az iskoláinkat is, és kifinanszírozzák. Csakhogy innen már csak egy lépés az, hogy az állam kimondja, harminc gyerek alatt nem óvoda az óvoda“ 

– fejtegette Fodor Attila.

Főképp annak fényében, hogy az utóbbi harminc évben Dél-Szlovákiát miképp fejlesztette az állam. „Nem lehet egyik hétről a másikra kemény szabályokat bevezetni, nem lehet decemberben kiadni egy kormányrendeletet és januártól 10 százalékkal csökkentem a költségvetésedet. Nem lehet azt mondani, hogy iskolákat kell összevonni, iskolaközpontokat kell létesíteni, stb. ha nem tudjuk azokat a számokat, melyek alapján mindezt véghez kell vinni. Mi szerint? Mi alapján? Úgy, ahogy a középiskoláknál ezt véghezvitték tavaly? Ha 2031-ig kell mindezt átalakítani, az még rendben volna, de így, derült égből villámcsapásként? Három falu álljon össze iskolaügyileg vagy tíz? Jelenleg egy 150-es létszámú iskola mesterséges lélegeztetőgépen van. Miért, hogy ha kiegészítő szorzót kap? Miért van az, hogy például egy 127-es tanulói létszámú iskolának működőképesnek kéne lennie, a törvény szerint is, főképp hogy ha minden osztályban megvan a minimálisan előírt létszám, akkor az miért működik kiegészítő pótlékkal? Sőt, az iskolák egy részének pedig miért kell egy manipulatív, személyes, követhetetlen alkueljárásban pénzt szerezni?“ – sorolta Fodor Attila és hozzátette, ha a minisztérium a méretszorzót a jelenlegi 1,495- ről 1,35-re csökkenti, különbözet keletkezik. 

Ez a különbözet viszont a tárca szerint átkerülne az ún. alkueljárásba és esetleg visszakapható lesz. „Kérdem én, miért jó egy állami finanszírozási rendszerben, ha azt, aminek rendkívülinek kéne lennie – és a 2000 iskolából 100-nak kéne idetartoznia, mármint az alkueljárásba, akkor miért tartozik most oda 900 iskola? Soha senki nem kérdezi meg, hogy a racionalizációnál miért épp 250 a keretszám határa? Pontosan azért, mert amikor az iskolák átkerültek az önkormányzatokhoz, 2004-ben az akkori alapiskolások számát elosztották az iskolák számával és ez az érték jött ki. De ehhez nem nyúltak hozzá azóta sem, pedig 2006-ra, 2007-re demográfiai válságba kerültünk és az országos átlag már 202 volt. Tehát rossz az időzítés, ráadásul jövőre folytatódik a kurikuláris reform és ezeknek nem mondhatjuk, hogy januártól kevesebb pénzetek lesz. De tárgyalnunk kell, mert ez a demokrácia lényege. A minisztériumnak pedig folyamatosan kell kommunikálnia és a nemzetiségi iskoláknak más táblázat kell“ – fejtette ki Fodor Attila. 

Szerinte az se jó, hogy a minisztérium mondja meg, milyen legyen például egy iskolai klaszter és változtatni kell a normatíván is. Petőcz Kálmán minderre úgy reagált, hogy minisztériumi részről az utóbbi évben annyit kommunikáltak már a szakmával, mint eddig soha, ezt is pozitívumnak tartja, ezt folytatni kell. 

Más szorzók járási szinten sem helytállóak 

Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke szerint az is borzasztó hátrányt jelent az iskolákra nézve, hogy hivatalosan az Érsekújvári és a Lévai járás hiába számít gazdaságilag fejlettebb térségnek, erre is van állami szorzó, de ezek nagy járások. A gazdasági értékek átlagolva vannak, nem lehet az egész régiót egy kalap alá venni. Mert például a zselízi és a párkányi körzet le van maradva és ezt nem veszik figyelembe. 

„Mindig a közép-szlovákiai és keleti járások kapnak több fejlesztési pénzt, mi szinte sosem, márpedig ez is kihat az itteni iskolákra. Ezt is figyelembe kéne venni az iskolák támogatásában. Mert ezek a dolgok összefüggnek. 

A romák felzárkóztatása esetében pedig ki kell mondani, hogy nem tudjuk elérni azt a minőséget, színvonalat, amit máshol igen. Akkor viszont ezt valamilyen differenciált, minőségösztönző szorzóba is bele kéne foglalni. De ez még azokra a szlovák iskolákra is érvényes, ahol sok roma tanul. Az se jó, ha csak a romák esetében érvényes a pozitív diszkrimináció, ha csak ők kapnak több pénzt, a többiek pedig nem. Mert, tisztelet a kivételnek, ők nem produkálnak hasznot a gazdaságban“ 

– mondta Nyitra megye alelnöke. 

Kanyicska Belán Dóra, az oktatásügyi tárca nemzetiségi osztályának vezetője erre úgy reagált, ő egyetért Fodor Attilával, de a klaszterek esetében a szerződésminta és a módszertani útmutatás, az egy javaslat lesz, egy keret. Nem direktíva, nem szabják meg, ki hogy alakítson társulást. 

A roma gyerekek inkluzivitását tekintve pedig, ahogy Petőcz Kálmán is mondta, válságmenedzselés kell. Azért is, mert nálunk még a korai gyermekgondozás sem működik rendesen, nincsenek például védőnők. „Emiatt olyan lemaradással kerülnek iskolába, hogy mindezt ott már nehéz behozni. Tehát a megoldás a flexibilisebb tanterv lehet, a lazább elvárás“ – közölte az osztályvezető. 

Tévedések és félreértések

A közbevetésre, miszerint pont a romák esetében az EU nem engedi ezt a differenciálást, Petőcz Kálmán válaszolt. Petőcz szerint ez egyáltalán nem igaz. 

„Tíz éven keresztül az állam balek módjára kommunikált az Unióval. Nem várja el az Európai Bizottság, hogy összeboronáljunk embereket és azt sem mondja, hogy ne differenciáljunk. Csak azt mondja, hogy a különbségtétel senki elől ne zárja el a továbbtanulás lehetőségét. Mert ha ezek a gyerekek nem kerülnek be majd a munkaerőpiacra, akkor nem hoznak pluszpénzt. Az viszont nem megoldás, hogy minden baj, tehát az is baj, ha nincsenek a munkaerőpiacon, az is, ha ott vannak. Ezt nem lehet így. 

Ezért kell esetükben az inklúzió, vagyis, hogy legalább a kilencedik osztályt fejezze be és esélye legyen a munkaerőpiacra kerülnie. A korai gyermekgondozással kell kezdeni. De ez hosszú folyamat, ez nem megy máról holnapra. Vagyis, pont az integráció érdekében nekünk a gyakorlati tapasztalatokra alapozva kell az inklúziót véghezvinni, nulla éves kortól a tankötelezettség befejezéséig. Aszerint, hogy mi a kiindulópont az esetében és nem absztrakt elképzelés alapján. Nyilván, mindenhez pénz kell. Az EU tehát nem megvalósíthatatlan dolgot kér, de ha azt látja, hogy az állam tétlen, akkor szólni fog“ – fejtette ki Petőcz Kálmán. 

Speciális iskola, vagy „sima” alapiskola?

A fórumon az is elhangzott, hogy sok roma gyerek esetében már iskolába, sőt óvodába kerüléskor is, három-négy, sőt, akár öt év lemaradás is van a többiekhez képest és ezt a mentális, szociális hátrányt csakis gyógypedagógusok tudják úgy-ahogy kezelni és lefaragni az esetükben. A gyógypedagógusok viszont a speciális, azaz a kisegítő iskolákban tanítanak. 

Szüntetik meg a speciális iskolákat és ezeket a gyerekeket a rendes iskolákba sorolják, ez történik mostanság. Márpedig ebben az esetben nekik, a többi gyereknek és a pedagógusnak is rossz, mert egymás hátrányára, rovására tanulnak. Egy jó speciális iskolában viszont sikerélménnyel fejezik be az alapfokú képzést. A sima alapiskolában a  többieket tartják fel, kiközösítődnek, nem lesz sikerélményük, hátráltatják a többi gyereket és esetleg be sem fejezik az alapsulit. 

Petőcz Kálmán erre úgy reagált, a speciális iskolákat nem szüntetik meg, sőt, a „rendes” alapiskolákon is egyre több a speciális osztály, főképp keleten. 

„Azt pedig nem lehet rájuk erőltetni, hogy az összes roma kisegítő iskolába járjon, mert ez azt jelentené, hogy eleve másodrendű állampolgárok, esély nélkül. Ezt mi magyar nemzetiségként komolyan elvárnánk egy másik kisebbségtől?“ 

– vetette fel Petőcz Kálmán. 

Ám a jelenlévő pedagógusok a speciális iskolák esetében arra figyelmeztettek, hogy nem pusztán roma gyerekekről van szó – még ha a túlnyomó többségük az is. Miként arra is felhívták a figyelmet, hogy a komjáti speciális iskolát pont azért szüntették meg, mert sok gyereket rendes iskolába írattak és ezért hirtelen csökkent a létszám. 

Cseri Kinga, nagyölvedi igazgató szerint azóta van ez így, mióta a szülő döntheti el, függetlenül a gyerek felkészültségétől, hogy hova íratja be a gyermeket. „Azelőtt respektálták, ha azt tanácsoltuk, hogy speciális iskolába adja a gyermeket a szülő, most ez nem így működik“ – mondta az igazgatónő, Petőcz Kálmán viszont minden nehézség ellenére úgy véli, hogy az oktatásnak továbbra is demokratikusnak, átjárhatónak és nyitottnak kell lennie. 

A fórum végén Tóth Anikó, nagyölvedi tanító úgy fogalmazott, személy szerint akkor lesz majd sikerélménye Szlovákiában, ha az oktatási tárca nem az adott naptári évhez köt majd bármilyen változást, hanem az iskolaévhez. 

Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke pedig úgy zárta a találkozót, hogy a szakmai szövetségek továbbra is harcolnak a magyar iskolahálózat fennmaradásáért és, ahogy a Vajdaságban érvényes, akár 2-3 gyermekkel is működjön iskola. „Ezért mindent megteszünk, nemzeti kisebbségként ez jár nekünk” – közölte Fekete Irén. Egy biztos: a minap ők is elutasították a miniszter memorandumát, ám a tárca nem enged abból, hogy ne csökkentse a méretszorzót – ezt jövőre mindenképp meglépik.