Nem mindegy, milyen társadalomban élünk

Február 21-én közel százan gyűltek össze civilek, helyi és környékbeli lakosok a párkányi korzón, hogy gyertyagyújtással tisztelegjenek a fiatalon meggyilkolt jegyespár emlékének, tragikus haláluk második évfordulóján. Az emberek a Barta Gyula Galéria bejáratánál helyezték el a tisztelet és a kegyelet mécseseit, az emlékünnepségen pedig Tokár Géza, a Szlovákai Magyarok Kerekasztala nevében köszöntötte a megjelenteket. Jozef Nosál középiskolai tanár a borzalmas kettős gyilkosságot felidézve azt is hangsúlyozta, az újkori Szlovákiában példátlan, hogy ártatlan embereket öljenek meg a munkájuk miatt, olyan embereket, akik erkölcsileg és szakmailag is példát mutattak, és akik egy percig sem féltek rámutatni a hatalom, a korrupció, a törvénytelenség, az aljasság tobzódására.

„Janko és Martina mindmáig arra figyelmeztet bennünket, hogy nekünk, hétköznapi, civil embereknek sem mindegy, egyetlen percig sem, milyen társadalomban élünk, hogy mit tekinthetünk a demokrácia alapértékeinek és mi minden az, amit épp a demokrácia védelmében soha, sehol sem tolerálhatunk“

– fejtette ki az emlékünnepségen Jozef Nosál.

A megemlékezés után tartott esten Himmler György, a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás vezetője, az emkékünnepség szervezője, Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője és Marosz Diána blogger, a Vasárnap publicistája beszélgettek arról, hogy hol is tart most a civil kurázsi Szlovákiában, vajon mennyire erős a társadalom, a nyilvánosság a hatalom túlkapásaival és bűneivel szemben. Himmler György szerint nem véletlen, hogy civilek szervezték a párkányi megemlékezést, mert semmiképp sem szerették volna, ha ezt a szomorú évfordulót bárki is politikai célokra használta volna fel. Cs. Liszka Györgyi a Kuciak-ügy kapcsán elmondta, ő nem csak annak örül, hogy a szakma azonnal összezárt, de annak is, hogy az emberek tömegesen tiltakoztak a gyilkosság után, nem féltek és kiálltak a sajtó mellett és a demokrácia védelmében.

Marosz Diána szerint nem csak az a megdöbbentő, hogy mindez egyáltalán megtörténhetett, hanem az is, hogy ez a tragédia mindent felülírva és mindennél lényegesebben mutat rá az emberi alapértékekre, illetve azok hiányára. A pódiumbeszélgetés résztvevői a magyar-szlovák kapcsolatok fejlődésének esélyeit, a szlovák és magyar együttélés különféle aspektusait is elemezték, bölcs humorral, belátással, hétköznapi példákból merítve. Többek közt arra is rámutatva, hogy vannak emberek, akik a magyar és a szlovák kettős identitásukat is abszolút természetesen élik meg, büszkén vállalják, miként járatosak a magyar és szlovák kultúrában is. Mert az, hogy becsülöm, ismerem és tisztelem-e a másik kultúráját, egyáltalán kíváncsi vagyok-e a másikra, meg akarom-e érteni a másikat, csak és kizárólag emberség kérdése. Ez volt a párkányi emlékest másik nagy tanulsága.