Naszvadi könyvbemutató, amelyen villanyégőket is számoltak

Rendkívüli esemény

Haris Józsefnek, Naszvad díszpolgárának könyvbemutatóján Molnár Zoltán, a város jelenlegi polgármestere hangsúlyozta, az idei Naszvadi Napok programsorozatának kiemelkedő eseményének tekintik a könyvbemutató. A könyv szerzőjét idén polgármesteri díjban részesítette. „A könyvbemutató méltó esemény arra, hogy az összes lámpa égjen” – hangsúlyozta találóan Molnár Zoltán. Az előtte felszólaló Bugár Béla, a parlament egykori alelnöke ugyanis röpke megjegyzést tett az energiaválság kapcsán a kultúrház nagytermének ünnepi megvilágítására. „Több szempontból lehet értékelni a könyvet, egy helyi lakosnak óriási jelentőséggel bír, amikor látja, hogy ötven évig hogyan fejlődött a község, mennyi energiát kellett belefektetni, hogy a faluból város legyen. Nem szabadna elfeledni az utókornak, hogy ehhez olyan polgármesterre volt szükség, és olyan csapatra, mint amilyen Naszvadon volt. El nem felejtem egykori parlamenti alelnökként, amikor nálunk jártak a letelepedni kívánó Ferplast ügyében. Csodálkoztam, mi közünk egy letelepedni kívánó céghez. Igenis, a politikusok feladata segíteni, a polgármester az országos politika meghosszabbított keze kell, hogy legyen, ezt az egyet a jelenlegi kormány nem tartja be. Valószínűleg a jelenlegi polgármester folytatja ezt az utat, megszámoltam, 64 égő ég, abban az időben, amikor jó drága lesz az áram. Valószínűleg ő már tudja, honnan fogja ezt a pénzt előteremteni” – mondta Bugár Béla.

Csorba és Naszvad találkozása

A vendégek egyike volt Michal Sýkora, Csorba polgármestere, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) egykori elnöke, aki 1981-ben találkozott először Haris Józseffel. A társulás létrejöttét követően az 1990-es évektől sűrűbben találkoztak, szorosabbá vált a kapcsolatuk a társuláson belül, és több éves pályafutásuk során is utalt némi párhuzamokra. Michal Sýkora elmondta, nem könnyű a fejlesztésekhez szükséges támogatás megszerzése az önkormányzatok számára. „Hiteles, erős csapatra van szükség a munkavégzéshez, ajánlatos megfontolni a választóknak, kit tartanak megfelelőnek arra, hogy a községüket, városukat vezesse, mert aki néhány év után távozik, az nem jó vezető. A mai időben a háborús helyzet, az energiaválság idején megfontolt és kitartó vezetőkre van szükség mindenütt” – mondta Sýkora. A könyv előszavában Bugár Béla, Michal Sýkora és Tóth Imre, Gúta volt polgármestere is megszólal. Sýkora szerint a könyv legfőbb érdeme, hogy részletesen, időrendi sorrendben írja le az egyes beruházási intézkedések lebonyolítását, feltüntetni az összeget és a megvalósítás folyamatát. Tóth Imre az előszóban kiemelte, Haris Józsefnek komoly érdeme van abban, hogy Naszvadot végül városi rangra emelték.

Időt és energiát szánva

Molnár Zoltán köszönetet mondott az elődjének, aki időt és energiát szánt a könyv megírására. „Úgy gondolom, a város élén a jövőben nem lesz olyan, aki ilyen hosszú évekig Naszvad élén állna. Fél évszázados történelme van leírva városunknak, értékes könyv az utókor számára, amely bizonyára nagyra fogja értékelni. A városházán is lesz egy kiadvány, amit a vendégeinknek, ismerőseinknek odaajándékozhatunk” – egészítette ki az elmondottakat Molnár Zoltán. Haris József életútja rendkívül viszontagságos volt és eseményekkel teli, egy részével a könyv fülszövegében ismerkedhet meg az olvasó. „Kevés embernek adatik meg olyan sors, hogy 42 éven át megszakítás nélkül a szülőfalujában vezetői pozíciót töltsön be, ebből 38 évet az önkormányzat élén. Már hároméves koromban, 1947 januárjában szüleimmel egy tehervagon a Köln melletti csehországi Velim városába vitt bennünket… Szerencsére ez a száműzetés 1950. augusztus 20-án véget ért, mikor az egész család visszatért Naszvadra. Az iskoláskorom első két évét Naszvadon, a magyar tannyelvű általános iskolában végeztem”. Ezt követően ismét egy fordulat következett be az életében, amikor édesapja a jáchymovi uránbányában kapott munkát, így ott töltötte diákéveit és csak 1957-ben tért vissza a nagyszülőkhöz. Jogot tanulta a prágai Károly Egyetemen, majd Pozsonyban kapott állást a minisztériumban, később hasonló állásajánlatot kapott Prágában, mégis visszatért szülőfalujába és azóta is itt él a családjával.

„2018-ban befejeződött aktív tevékenységem Naszvad önkormányzati munkájában, új korszak kezdődött az életemben, amikor a naptáramban nem volt semmi hivatalos bejegyzés. Egyszeriben szabad embernek éreztem magam, nem kötve különböző időpontokhoz, különleges érzés volt ez számomra, úgymond kiesni a mindennapi polgármesteri dolgokból, kötelességekből. Csaknem egy évig élveztem ezt az állapotot, amikor elkezdett hiányozni az aktív tevékenység. Ekkor jött a gondolat, hogy írjak egy könyvet, amelyben megörökíteném azokat az eseményeket, melyek akkor történtek, amikor Naszvad község érdekében dolgoztam. Sok időt és munkát igényelt az adatgyűjtés és azoknak a feldolgozása. Szerencsémre Holop Ferenc értékes fotóarchívuma is a segítségemre volt” – hangsúlyozta Haris József, aki köszönetet mondott Naszvad önkormányzatának, amely anyagilag támogatta a könyv kiadását. A Naszvad község rövid története fejezetből kiderül, miért volt oly népszerű a vizahalászat, és hogy a halból még Mátyás király lakomájára is jutott, mi több, a naszvadi vizák Regensburgba, a püspöki udvarba is eljutottak és halszállítmányt vittek rendszeresen az érsekújvári katonai helyőrségre. Sok szó esik a „Z” akció keretében végzett brigádmunkákról. Volt egy olyan eset is, amikor a helyiek a szükséges nyersanyagért cserébe a pozsonyi vár alatt vállaltak munkát. Egy baleset folytán kialudtak a fények a várban, de annyira lelkesek voltak a munkások, hogy máshová is szívesen vitték volna őket dolgozni. Kiváló humorérzéke van a szerzőnek, amikor említést tesz arról, hogy a friss, ropogós naszvadi paprika és paradicsom milyen hatással volt azokra, akiktől szívességet kértek, amikor nagy-nagy segítségre szorultak a község fejlesztése során. „Nem tartom magam írónak, inkább az események krónikása próbáltam lenni, hogy megörökítsem egy közösség fejlődését…” – jegyzi meg olvasóinak a szerző a fülszövegben.