Miről írtak a 19. századi lapok karácsonykor Gömörben?

Gyakran hallani, hogy „régen minden nyugodtabb volt”, az emberek jobban megbecsülték az ünnepeket, és a karácsony valóban a meghittségről szólt. De vajon így volt ez a sajtóban is, vagy csupán a múlt idealizálásáról van szó? Ennek jártunk utána, amikor a Gömör–Kishont című, 1880-tól megjelenő hetilap néhány korai, karácsony környékén kiadott számát vettük górcső alá.

Ünnep nélküli karácsonyi lapszám

A lap első évfolyamának utolsó száma 1880. december 19-én jelent meg, és meglepő módon a karácsony csak említés szintjén, a hirdetések között szerepel benne. A címlapon két vezércikk kapott helyet: az egyik a gömöri vasipar nehéz helyzetét taglalja, a másik pedig a Budapesten létrejött német színház ellen intéz heves támadást, nemzethalált vizionálva a nemzetiségek térnyerése miatt.

Az ünnepi hangulat legfeljebb a korcsolyázó egylet megalakulásáról szóló rövid hírben sejlik fel. Ezen kívül pályázati hirdetmények, apróhírek, reklámok és egy tárca tölti ki az oldalak nagy részét. Karácsonyi tematika helyett a kor mindennapi problémái uralják a lapot, az ünnepi hangulat láthatóan elkerülte a szerkesztőséget.

Pesszimista ünnepi gondolatok

Ha azonban tovább lapozunk az időben, kiderül, hogy az első évfolyam inkább kivételnek tekinthető. A következő évek karácsonyi számaiban már jóval hangsúlyosabban jelenik meg az ünnep.

Az 1881. december 25-én megjelent lapszám például az „Az örömnek ünnepén” című vezércikkel indít. A szerző a karácsonyhoz kötődő élmények felidézése után váratlanul borús hangnemre vált, és a magyarság megpróbáltatásait sorolja, az írást pedig a sokatmondó kérdéssel zárja: 

„Vajh mikor lesz a magyarnak boldog karácsonya?!”

A vezércikket Grünwald Béla pánszlávizmust bíráló könyvéből közölt részletek követik, majd egy, a „társadalmi kör” által rendezett műestélyről szóló beszámoló igyekszik oldani a hangulatot. Ebben a lapszámban már karácsonyi tárcát és egy, a gyermekek szemszögéből megírt ünnepi élménybeszámolót is találunk, így a második évfolyam már sokkal inkább megfelel a karácsonyi várakozásoknak.

Ünnep és valóság kéz a kézben

A harmadik és negyedik évfolyam karácsonyi számai szintén ünnepi hangvételű írásokkal indulnak, ám az oldalak nagy részét továbbra is társadalmi és gazdasági témák töltik ki. Az ötödik és hatodik évfolyamban ismét nagyobb teret kap a karácsonyi tematika: míg az 1883-as, negyedik évfolyam 51. száma a tisztújító megyegyűlésről és egy új megyei iparvállalatról tudósít, addig az ötödik évfolyam azonos számában már karácsonyi elmélkedések, egy vers a karácsony estéről, valamint egy tárca a karácsonyfáról váltják egymást.

Hogy egy-egy évben mennyire került előtérbe az ünnep, az nyilván függött a szerkesztői gyakorlattól, a kor hangulatától, valamint attól is, milyen írások érkeztek be, illetve készültek el időre. 

Annyi azonban már ebből a szűk, nem reprezentatív mintából is jól látható, hogy a „boldog békeidőkben” sem kizárólag az ünnepről szóltak a karácsonyi lapszámok. A korabeli sajtó ugyanúgy a mindennapi valóság, a politika és az uralkodó eszmék tükre volt, mint napjainkban.

Tanulság talán nincs is több ennél: az ünnepi békét mindenkinek magának kell megteremtenie. A világ karácsonykor talán valóban lassít egy keveset, de nem áll meg – az újságoknak pedig ilyenkor is az a dolguk, hogy erről hírt adjanak.