Minden ellentétnél fontosabb az MKP kiszorítása

az MKP legyőzésének vágya

erősebbnek bizonyul még a HZDS és a Smer közötti ellentétnél vagy annál a történelmi ellenszenvnél is, amellyel Dzurinda demokratái viseltettek Mečiar követői iránt. Mára ez mind a múlté, a feledés jótékony homálya, sőt, a teljes vaksötétség fed mindent, ami az utóbbi négy évben történt és kimondatott, mert csak a cél a fontos. És ha négy éve ez a cél még csupán annak megakadályozása volt, hogy magyar megyefőnök legyen Nyitrán, ma a szlovák pártok már azt is meg szeretnék akadályozni, hogy a képviselő-testületben többségben legyenek az MKP képviselői. Mivel a magyar lakosság számarányából, eddigi szavazási szokásaiból és a választási körzetek elosztásából kiindulva ez aligha történhetne meg, a HZDS, az SDKÚ, a Smer és a KDH az egyetlen megoldást választotta: koalícióba tömörült.

Kezdetben csak suba alatt, szégyenlősen, aztán egyre nyíltabban folytak a tárgyalások, és egy-két hónapja már azt is tudni lehet, hogy a keményebb szócsaták és üzengetések egyáltalán nem veszélyeztetik a koalíció létrejöttét – csupán a pozíciószerzést szolgálják. Mindegyik párt próbált magának helyzetet teremteni, olyan kulcsot találni az elosztáshoz, amely számára a legmegfelelőbb.

Taktizáltak

is, hogy megtudják, miként gyakorolhatnak nagyobb nyomást tárgyalópartnereikre: ha nyilvánosan megnevezik elnökjelöltjüket, vagy ha az utolsó pillanatig hallgatnak róla. A HZDS eddigi tapasztalataival és már bevált elnökével, Milan Belicával érvelt, a Smer mostani preferenciáiból akart kiindulni, az SDKÚ szakértői háttérbázisát emlegette, a KDH pedig minduntalan arra figyelmeztette a többieket, hogy főleg a konzervatív Nyitrán sokat nyom majd a latban. Mindössze két-három hónap kellett ahhoz, hogy az évek óta egymással alig kommunikáló kerületi pártvezetők megtalálják a közös érdek mentén a közös hangot, egyeztessék a stratégiát, és ha nyilvánosan tettek is még néhány erősebb megjegyzést egymásra, a pártirodák zárt ajtói mögött egyetértettek.

Heteken belül nyilvánosságra hozzák a képviselőjelöltek névsorát, és megtudjuk, lesz-e közös koalíciós elnökjelölt, vagy odáig azért mégsem jutottak el a közeledésben.

A lényeg

azonban – vagyis az, hogy a magyarellenességen kívül mi tartja össze ezt a négy pártot, s képesek lesznek-e majd a gyakorlatban is együttműködni – csak a kampány során vagy inkább a választások után derül majd ki.

Addig apró jelekre, a kampány hangvételére, a lassan nyilvánosságra kerülő alkukra és üzletekre figyelhetünk, mert ezek sokat elárulnak arról, mire számíthatunk Nyitra megyében az elkövetkező négy év során. A lényeg ugyanis már rég nem valamifajta nemzetféltő buzgalom, hanem az, ki dönthet a megyében működő intézmények sorsáról, ki oszthat posztokat, ki fölözi le a hasznot. Minden más csupán ámítás és félrevezetés, még akkor is, ha a nagy összefogástól már-már meghatódni készülő szlovák választópolgár hinni szeretne benne.

A pragmatikus SDKÚ

Az első nagy meglepetést az SDKÚ okozta, amikor bejelentette: kész a HZDS-szel társulni a megyei választásokon. Azokat, akik ismerték az előzményeket, nem sokkolta annyira a hír, 2001-ben ugyanis a párt egyetlen jelöltet sem tudott bejuttatni a képviselő-testületbe. Hiába próbálkozott, hogy legalább a bizottságokban képviseltesse magát szakértői szinten, a többiek ezt elutasították. Mivel az MKP jelöltjei fölényes többségben voltak és vannak, az SDKÚ helyi vezetői ezt az elutasítást egyértelműen a magyaroknak tulajdonították, s a későbbiekben is hangosan megkérdőjeleztek minden döntést, amely szerintük Nyitra hátrányára a déli járásokat juttatta előnyös helyzetbe. Ilyen volt például az iskolák támogatása vagy a városi közlekedés dotációja – miközben a hangosan méltatlankodók tudomást sem akartak venni arról a tényről, hogy Komárom, Ipolyság, Léva vagy Érsekújvár évtizedes lemaradását még a mostani támogatások sem faragták le. A főként az utóbbi két évre jellemző hangulatkeltésnek az lett az eredménye, hogy még a nacionalistának egyáltalán nem nevezhető szlovák választók is elhitték: a magyarok mindent akarnak és mindent el is visznek, tehát ennél a hegemóniánál még az is jobb, ha az SDKÚ öszszeáll az HZDS-szel, és Peter Miššík Ján Kovarčíkkal parolázik.

Miššík, az SDKÚ részéről a megyei választásokat megelőző tárgyalások vezetője úgy véli, nincs is ebben semmi különös, egyszerűen politikai szövetséget kötöttek a megye egyenletes fejlődése, a javak igazságos elosztása érdekében. Arról, hogy az egyezségen belül mit nyert a párt, és miről kellett lemondani, nem kívánt nyilatkozni. Azt mondta, április végéig, amikor nyilvánosságra hozzák a képviselőjelöltek névsorát, minden nyitott. Egyetlen dolgot zárt le a saját részéről az SDKÚ nagyon határozottan: már március 4-én megnevezte a saját elnökjelöltjét, Ján Greššót. A párton belüli előválasztásokon eredetileg két jelölt indult: Ferdinand Vítek, Nyitra polgármestere és Ján Greššo, az Andrej Bagar Színház igazgatója. Miután a városban már a verebek is arról csiripeltek, hogy Víteknek nincs esélye, egy nappal a választások előtt visszalépett. Döntését azzal indokolta, hogy hosszas mérlegelés és több konzultáció után úgy döntött, a városnak nagyobb szüksége van rá, márpedig megyefőnökként le kellene mondania a polgármesteri posztról. Greššo a jelölést azonnal elfogadta, de az, hogy mennyi esélye van színidirektori múltjával a már tapasztalt politikai rókának számító és a magyar önkénnyel hősiesen szembeszegülő mártírnak kikiáltott Belicával szemben, legalábbis kérdéses. Mindenestre az SDKÚ egyelőre foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, és ahogy Peter Miššík fogalmazott: addig, amíg nem derül ki, lesz-e közös elnökjelölt, nem is kívánnak találgatásokba bocsátkozni, ki más lenne számukra elfogadható.

A magabiztos HZDS

Találgatásokba nem bocsátkozik a másik nagy párt, az egykori ősellenség HZDS sem. Elnökjelöltjük nevét már az év elején nyilvánosságra hozták, és februárban maga Vladimír Mečiar utazott Nyitrára, hogy a párt kerületi vezetőivel egyeztesse a tárgyalási stratégiát. Ami ebből nyilvánosságra került, csupán annyi volt, hogy ha törik, ha szakad, meg kell egyezni, még akkor is, ha a Smer egyáltalán nem tűnik könnyű tárgyalófélnek és megbízható koalíciós partnernek. Mečiar ki is jelentette, Fico pártja hegemóniára törekszik a kerületben, és azt szeretné, ha a képviselői mandátumokat a jelenlegi preferenciák alapján osztanák el. Közben megfeledkezik arról, hogy nincsenek sem tapasztalatai, sem érdemei. „A Smerrel lehet befolyást szerezni, de lehetetlen megtartani a hatalmat” – jelentette ki Mečiar, amire azonnal meg is érkezett a válasz Ficótól: „Úgy tűnik, Mečiar úr minden érvet felhoz annak érdekében, hogy ezt az együttműködést meghiúsítsa.”

Az adok-kapok még hetekig folytatódott pártvezetői szinten, ám közben Nyitrán közeledtek az álláspontok, és a HZDS mindent megtett azért, hogy Milan Belicát mint egyetlen esélyes és megbízható elnökjelöltet fogadtassa el a Smerrel. Az érvek között leginkább az szerepelt, hogy Belica – aki négy évvel ezelőtt még pártonkívüliként indult a HZDS jelöltjeként, de azóta már belépettt a pártba – már átesett a tűzkeresztségen, kiismerte a magyarok fortélyait, és helytállt egy nehéz küzdelemben.

Arról, hogy posztját nem annyira szakértelmének és rátermettségének, mint inkább szlovák mivoltának köszönheti (meg annak, hogy minden döntése előtt kikérte a pártvezetés véleményét), már nem esik szó. Egyelőre azt sem tudni, a kampány során ismét hangsúlyozzák-e majd a szlovák jelölt vagy jelöltek nemzetiségét (mint már önmagában is nyomós érvet) a magyar jelölttel szemben.

Az MKP-val mint lehetséges koalícós partnerrel a HZDS nem is számolt. Tárgyaltak ugyan, de miután a magyar párt kerületi vezetői nem ajánlották fel, hogy önként lemondanak néhány képviselői mandátumról, megállapították: útjaik szétválnak. Azt, hogy a többi párt számára milyen mértékben elfogadható Belica, még nem tudni. Óvatos nyilatkozataikból arra lehet következtetni, fontolgatják ezt a lehetőséget, persze, nyilván más előnyökért cserébe. Úgy tűnik, a HZDS a legbiztosabb a dolgában, már megadta a tárgyalások alaphangját, közölte saját elképzeléseit is, amelyekből azóta sem engedett. A többiek pedig bizonyára alkalmazkodtak, mert Ján Kovarčík, a HZDS nyitrai kerületi elnöke kijelentette: kilencven százalékban megállapodtak, és csupán néhány részletkérdés van már hátra.

A nagyravágyó Smer

Éppen a részletkérdések, vagyis a képvielőjelöltek és az elnökjelölt személye nagyon fontos a Smer számára. A párt képviselői minden más helyi politikustól hangosabban hirdették, hogy Nyitra megyében véget kell vetni a magyar uralomnak, nagy szlovák koalícióra van szükség, de ennek létrejötte érdekében a legkevésbé mutatkoztak hajlandónak a kompromisszumra.

Fico a kezdetektől hangsúlyozta a leendő partnerekkel szembeni kifogásait, a HZDS-t pedig egyenesen támadta. Igaz, azt is mindig hozzátette, hogy a szlovák érdek minden másnál fontosabb, és még mindig jobb, ha a Smer az SDKÚ-val vitatkozik a költségvetésen, „mint ha az MKP egyedül hengerel és visz el mindent.” A párt – még februárban – azt is nyilvánosságra hozta, hogy Belica az elnöki poszton elfogadhatatlan számukra, mert „nem elég határozott, és nem vette figyelembe a Smer követeléseit”, ezért a Robert Fico pártja saját elnökjelöltet indít. Az ellenzéki vezér két jelöltet is említett, bár egyiket sem nevezte meg, csak anynyit árult el, mindkettő ismert, komoly tapasztalatokkal rendelkező cégvezető. Ehhez a titkolózáshoz a Smer akkor is tartotta magát, amikor a többi tárgyalópartner már nyilvánosságra hozta elnökjelöltje nevét. Peter Oremus, a párt főtárgyalója azt mondta: amíg van esély a közös elnökjelölt indítására, nem akarják bonyolítani a helyzetet.

A helyzet enélkül is elég bonyolult. Erről mi sem árulkodik jobban, mint hogy az előzetesen ígért március vége helyett április végére tolták a jelöltlisták nyilvánosságra hozatalának határidejét. Oremus szerint ez nem időhúzás, hanem amíg a nevek nem biztosak, még mindig „lehet spekulálni”.

Egyetlen dolgot zár ki a párt kerületi vezetése, most már biztosan: az MKP-val való együttműködést. Oremus ugyan nem tagadta, hogy februárban tárgyaltak, és még később is függőben hagyták ezt a lehetőséget, de amint közeledtek az álláspontok a szlovák koalíción belül, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ez is csak a nyomásgyakorlás egyik eszköze volt. Március végén Oremus azt nyilatkozta lapunknak, a mandátumok számát illetően már megállapodtak. A Vágsellyei járásban például négy jelöltet indítanak; minden párt egyet, és az arány a többi körzetben is hasonló lesz. „Komáromban biztosan nem állítunk teljes listát, Léván és Érsekújvárott még mérlegeljük a dolgot, és Nyitrát illetően van a legtöbb vita a jelöltek személyéről. Ez érthető, hiszen ez a legerősebb járás, és sok az olyan személyiség, aki számíthat a szavazók bizalmára. A Smer egyetlen dologhoz ragaszkodik: a jelöltlistákon érzékelhető legyen, domináns párt vagyunk, és a preferenciák alapján a legtöbben ránk szavaznának. Ami az elnökjelölt személyét illeti, még mindig bízunk a megegyezésben, és abban is, hogy a mi jelöltünk elnyeri a többiek támogatását. Elvben azonban azt sem zárjuk ki, hogy mi fogjuk támogatni Belicát. A tapasztalata mindenképpen mellette szól, és ez nagyon is lényeges szempont.”

Hogy a lényeges szempontok közül végül melyik fog érvényesülni, valószínűleg e hónap végén tudjuk meg, abban azonban már most biztosak lehetünk: a Smer minden feladott pozícióért a dupláját kapta cserébe partnereitől, s ha a koalíció sikeres lesz a választásokon, a jövőben ez a párt fogja meghatározni a megyei politizálás stílusát.

A visszafogott KDH

Ilyen befolyásra biztosan nem számíthat a KDH, amely mintha szégyellné, milyen társaságba keveredett – kerüli a koalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos nyilatkozatokat. Azt azonban a párt főtárgyalója, Pavol Abrhán minden köntörfalazás nélkül elmondta, hogy az MKP mint partner számukra szóba sem jöhetett. „Négy évvel ezelőtt szerettünk volna velük (tehát a magyar párttal – a szerk. megj.) koalíciós szerződést kötni, de akkor biztosak voltak az erejükben, és elutasítottak bennünket. Az utóbbi négy év tapasztalatai alapján most mi döntöttünk úgy, hogy bármennyire is igyekeznek ránk nyomást gyakorolni egyes sajtóorgánumok, azt a koalíciót választjuk, amelynek a megye és a párt szempontjából is nagyobb perspektívája van.”

A KDH koalíción belüli perspektíváiról nem árult el részleteket Abrhán, de nélküle is tudhatjuk, hogy nem ez a párt az, amely feltételeket szabhat a tárgyalásokon. Ezért is az óvatos fogalmazás: a képviselői mandátumok elosztásánál a választási eredményekből szeretnének kiindulni, és az elnökjelölt személyét illetően is megegyezésre törekszenek. Marián Radošovský, a földművelésügyi minisztérium államtitkára személyében a párt saját elnökjelöltjét is megnevezte, de egyben az esélytelenségét is tudomásul vette, mert Abrhán azonnal sietett kijelenteni: számukra azért Belica is elfogadható.

A várakozó MKP

A szlovák pártok között zajló vitákat és egyeztetéseket most csak kibicként szemlélheti az MKP – a preferenciái és mostani vezető pozíciója ellenére is abba helyzetbe került, hogy nem válogathatja meg, kivel tárgyal, hanem várnia kell, ki „áll szóba” vele. Azt már idejekorán kinyilvánította a párt kerületi vezetése, hogy minden eshetőségre nyitott, az SNS-en és utódpártjain kívül mindenkivel el tudja képzelni az együttműködést, de az előzékenység valahogy nem talált visszhangra. Még Bugár Béla azon gavallér ajánlata sem változtatott a helyzeten, hogy a párt önként lemond néhány képviselői mandátumról – igaz, ezt az MKP kerületi elnöksége soha nem vette komolyan.

Nem lehetett igazán komolyan venni a szlovák pártokkal folytatott titkos tárgyalásokat sem, mert utóbbiak inkább a többi szlovák partnernek szerették volna ezzel megüzenni, hogy számukra más lehetőség is van. A magyar párt helyzetét februárban az is bonyolította, hogy lemondott kerületi elnöki posztjáról Fehér Miklós, és utódját csak április 15-én, vagyis holnapután választják meg. Addig megbízott kerületi elnökként Szigeti László koordinálja a választásokra való felkészülést. Mint elmondta, az elnöki posztért nem is indul, mert másként képzeli el a politikai karrierjét.

„A szlovák pártokkal folytatott tárgyalásokon eddig is részt vettem. Volt, amelyik komoly partnernek tűnt, de a helyzet napról napra változott – mondta Szigeti. – A Smer képviselői például maguk kezdeményezték, hogy üljünk tárgyalóasztalhoz, aztán azt mondták, ha olyan lesz a helyzet, megkeresnek. Azóta nem kerestek. A HZDS visszautasított, a KDH és az SDKÚ pedig soha nem nyilatkozott egyértelműen. Valószínűleg ők is nyitva hagyták ezt a kiskaput, de inkább a szlovák koalíció létrejöttén fáradoztak. Sajnos, ez most nem a programok és elvek azonosságáról szól, hanem egyre inkább az MKP elleni offenzívává kezd fajulni. Mi az utolsó pillanatig készek vagyunk a tárgyalásokra, de úgy tűnik, nem rajtunk fog múlni a dolog. A konkrét választási stratégiával és a jelöltlistával, április derekán fog foglalkozni a párt országos tanácsa, majd a kerületi tanács is. Addig sem a képviselő- és elnökjelöltek személyét, sem az egyes körzetekben indított képviselők számát illetően nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, mert ez nagyon érzékeny kérdés.”