Továbbra is bizonytalan az Eper utca marginalizált családjainak sorsa Nagymegyeren

A legutóbbi plénumon Lapos Ildikó képviselő rákérdezett a városi lakáskezelő vállalat főellenőri jelentésére, mégpedig a 184-es általános érvényű rendelet kapcsán, azon belül is a lakhatónak minősített ingatlanok listájára, amiben pontosan megjelölik, melyek azok a városi tulajdonú lakáscélú ingatlanok, amelyek a lakosok rendelkezésére állnak.

Nincs a listán

A képviselő hiányolta róla az Eper utcai régi építésű, 2452/3-as szám alatti lakásegységet. 

„Aki nyitott szemmel jár a városban, az látja, hogy életvitelszerűen tartózkodik ott nem kevés lakos”

 – mutatott rá. Kíváncsi volt arra is hogy ha mégis laknak ott emberek, akkor hogyan biztosítja számukra a város az alapvető szociális szolgáltatásokat, a például fizetnek-e a szemét elhordásáért, vagy vannak-e ott egyáltalán működő szociális helyiségek.

Lakhatásra alkalmatlan

A Nagymegyeri Városi Lakáskezelő Vállalat, az MPBH Kft. igazgatója, Uhrovič Peter reagált elsőként a képviselő kérdésére. Válaszában megerősítette, hogy nincs lakáskezelési szerződésük ezzel az épülettel. Ismeretei szerint 7-8 évvel ezelőtt a város megpróbálkozott azzal, hogy lebontassa vagy más módon hasznosítsa, ám a statikai vélemény ekkor nem nyilvánította hivatalosan lakhatatlanná. 

Lapos Ildikó rámutatott arra, hogy ez az épületrész pontosan azért nem került bele az általános érvényű rendelet listájába már akkor sem, mert nem volt biztonságos, ezért lakhatásra sem alkalmas.

Többszöri felszólítás

Soóky Marián, Nagymegyer polgármestere vette át a szót, aki elmondta, hogy már többször küldtek felszólítást a lakóknak a várostól, konkrét dátumok feltüntetésével, hogy hagyják el az ingatlant, de ez nem történt meg. Volt olyan alkalom, hogy a megjelölt határidő előtt a városi rendőrséggel együtt vonultak ki a hivataltól, nyomatékosítva a szándékot, újra kihangsúlyozva, hogy hamarosan ki kell költözniük, ám ez sem vezetett eredményre. 

„Heti szinten foglalkozunk a kérdéssel, úgy két-három családról beszélünk”

 – húzta alá a polgármester. A városi hivatal munkatársa megerősítette, hogy körülbelül fél éves ciklusokban járnak ki hozzájuk, hogy személyesen is felszólítsák őket. További probléma, hogy nem tudják, hová helyezzék át a családokat. Újra felmerült az épület teljes lebontásának lehetősége, de ez is akadályba ütközik, ugyanis az épület nem teljesen a városé, egy része még mindig a Kálnoky grófi család birtokában van.

Kint járt a gyámügy

Csémi István képviselő, az önkormányzati Építészeti, városfejlesztési és környezetvédelmi szakbizottság elnöke az épület tulajdoni lapját idézve pontosította, hogy az elfoglalt épületrész és az udvar, ahol egy kezdődő szemétdomb alakul, a város tulajdonában van, a hátsó rész viszont, aminek egy részét már elbontották, a grófi családé. A képviselő elmondta, hogy tavaly decemberben is felhozták ezt a témát a testületi ülésen, már akkor, amikor az első család beköltözött oda, akiket aztán egy második, majd egy harmadik család is követett. 

„Szemtanúja voltam annak is, hogy három hete a magyarországi gyermekvédelem jött elvinni az egyik gyereket vissza a nagymamájához. Ekecsi illetőségűek laknak itt. Nagymegyer városának semmi kötelessége ellátni őket, azt kell megoldani, hogy ne képezzenek semmilyen kiadást a városnak”

 – mutatott rá. 

A hivatal szociális részlegén dolgozó munkatárs megosztotta a testülettel, hogy ők maguk keresték fel a magyarországi családot, hogy értesítsék őket arról, itt van az unokájuk, de az, hogy a magyarországi gyámügy lett volna itt, az nem valós információ, a helyi gyámügy intézkedett.

A város felelőssége

Lapos Ildikó kiemelte, hogy a bent tartózkodók ma sem tudtak semmiféle dokumentumot felmutatni arról, hogy bármikor is engedélyt kaptak volna az itt lakásra. 

„Ha bármi történik itt, a tulajdonos felel érte, ha rájuk dől a ház vagy felgyullad az épület, mert tüzelnek benne. A villanyt bevezették hosszabbítón keresztül, a közvilágítást használják. Ki kell őket onnan lakoltatni, nem megvárni a telet!”

 – vélekedett a plénumon a Csémi István, mire a hivatal megerősítette, többször is próbálták, volt, hogy el is mentek, majd amint kitették a lábukat, újra ott voltak a házban.

Ami kell: egy lyuk, tető és víz

Estergajošová Mária alpolgármester, a Szociális és egészségügyi bizottság vezetője ragadta magához a szót, aki kifejtette, hogy már most hónapokat, éveket foglalkoztak ezzel a helyzettel, amit az elődeik sem tudtak megoldani, vannak például olyan minisztériumi dokumentumok, amiket nem is találnak. A város nevében embereket kilakoltatni nem tudnak, de várja a javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet. 

„Együtt dolgozunk a lakáskezelővel, a gyermekvédelemmel a járási szervekkel is. A törvény miatt nem akarják a gyerekeket elvinni, mert tele vannak a gyerekotthonok. A gyermekvédelem képviselői azt mondják, hogy a három dolog, ami itt megvan, elég nekik: egy lyuk, tető a fejük felett és víz”

 – jelentette ki a biztosság vezetője. Hozzátette, hogy a marginalizált lakosok köréből is egyre többen szeretnének „rendes” lakáshoz jutni, de most még nincs pénz erre, talán 2027-re lehet majd új szociális lakások építéséről beszélni, ahová áthelyezhetnek embereket.

Lakható épület kell

A hivatal munkatársa hozzátette, hogy nem tavaly december óta, hanem már legalább 4 éve laknak a problémás lakrészben. Korábban abban a helyiségben laktak, amit most már vécéként használták. Mivel kiskorúak is vannak ott és a gyámügy megelégszik nagyon szerény feltételekkel, komolyan össze kell dolgozniuk, hogy megoldást találjanak. Lapos Ildikó levonva a következtetést végül úgy nyilatkozott, hogy mindezek fényében olyan, akár rossz állapotban lévő épületeket kellene keresniük, amiket lakhatóvá tudnak tenni. A fent említett főellenőri jelentés ezeknek az ingatlanoknak a listáját is tartalmazza.