„Mi lenne velünk ma?” – sóhajtottak fel a Kulcsodon vetített filmben az 1965-ös árvízre emlékezők (FOTÓK)

Olyan emberek gyűltek össze péntek délután Kulcsodon, akiket érdekel a 1965-ös nagy árvíz története és akiket mélyen összekötnek az emlékek és az emlékezni akarás. Az eseményen csordultig telt a kultúrház nagyterme, a nézők szorosan ültek egymás mellett. Az árvízre visszatekintő dokumentumfilmben látottak és hallottak újbóli átélése minden bizonnyal csak még közelebb hozta egymáshoz őket. A hosszú évtizedekkel ezelőtt történt tragikus eseményre való visszaemlékezés felidézte bennük saját családjuk, ismerőseik keserédes történeteit, a filmben szereplő elbeszélések többeket megindítottak, megkönnyezve az idős adatközlők szavait.

Sodorja a víz a történeteket

A súlyos témát feldolgozó „Vízsodorta Históriák” című dokumentumfilmet korábbi felvett videós anyagok árvíz témájú visszaemlékezéseiből vágták össze. A végleges változat a vetítést megelőző éjszaka készült el, tudtuk meg Kósa Lőrinc operatőrtől, aki az előkészítés folyamataiba is beavatott bennünket. A nézőtér soraiban ülő, az egyes visszaemlékezések rekonstruálásában közreműködő szereplők és barátaik derűsen fogadták benne az ismerős arcokat és jeleneteket, felidézve a forgatás körülményeit, ám a valós történetek jóval tragikusabbak voltak ennél. A vetítésről kisétáló nézők java könnyes szemmel ment haza. 

Amikor kimentünk az emberekhez és az árvízről kérdeztük őket, akkor magunk is még csak annyit tudtunk, hogy 1965-ben árvíz volt. Találtunk szakértőket, akik megszólaltak szakmai dolgokban és hétköznapi emberek is elmesélték, mi történt és mi veszett oda

 – mondta el Zalka Lóránt történelemtanár, a dokumentumfilm társalkotója.

Könyv az árvíz sújtotta Kulcsodról

Halgas Ildikó több mint tíz évvel ezelőtt kezdett el komolyabban foglalkozni az árvíz történetével, eleinte közvetetten csupán, fia, Halgas András diplomamunkája kapcsán, de később maga is kutatómunkába kezdett. Személyes élménye ugyan nem volt, hiszen ő két évvel az árvíz után született, ám fia diplomamunkájából hamar megszületett egy könyvtervezet, „Az 1965-ös árvíz Kulcsodon” címmel, amit az árvíz 50. évfordulójának emlékére ki is adtak. Halgas Ildikó szerette volna, ha a megemlékezők nemcsak az írott szóból és fotókból ismernék meg az akkori történeteket, hanem egy film formájában is, ezért már egy évvel ezelőtt felkereste a két dokumentumfilmest, Szabó Lőrincet és Zalka Lórántot, akik nem hezitáltak, szinte azonnal igent mondtak a felkérésre.

Tisztelgés az emberség előtt

A megemlékezésen Kolek Zsolt köszöntötte a résztvevőket, Béhr Márton szavalt, majd Kulcsod polgármestere, Bognár Csaba szólt a közönséghez. 

Az emberek vállvetve, egymást segítve a semmiből építették újjá az életüket, otthonaikat, közösségüket. Előttük tisztelgünk. Azok előtt, akik átélték a katasztrófát, akik segítettek, akik kitartottak, akik nem hagyták, hogy az ár elvigye az emberséget, a reményt, a hitet

 – osztotta meg gondolatait, majd kérte a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg azokról sem, akik ma már nem lehetnek köztük. A film vetítése után a kultúrház mögötti kopjafa körül gyűltek össze, Feszty Zsolt, Kulcsod község református lelkésze szólt a jelenlévőkhöz, majd Zakál Gyula szavalata után megkoszorúzták azt. Az emlékező műsor zárásaként megnyitották a kultúrház előterében lévő dokumentum- és fotókiállítást, végül pedig minden résztvevőt marasztaltak egy tányér szarvasgulyásra, frissítőkkel és édes, sós süteményekkel kínálták őket.