Megemlékezés Dessewffy Arisztid margonyai sírjánál

„Volt egy ügy, és példát kellett mutatnunk Európában arra, hogy a népek hajlandók védeni a jogaikat” – mondta beszédében Katona Tamás történészCsonka Sz. György felvételeAz 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc vértanújának, Dessewffy Arisztid honvédtábornok földi maradványait hozzátartozóinak csak a kivégzés után egy évvel, nagy erőfeszítések árán sikerült Aradról a margonyai birtokra hazahozatniuk és a családi kriptában eltemetniük.

Több mint százötven évvel a gyászos esemény után a Magyar Koalíció Pártja kassai helyi szervezete, a Csemadok és a Thália Színház szervezésében szombaton koszorúzási ünnepséget tartottak a sírhelynél. Az esős időjárás ellenére Kassáról teli autóbusszal érkeztek a kegyelettel adózók, de jöttek autókkal Szepsiből, Miskolcról is. Ott voltak a budapesti Szent Margit Gimnázium diákjai is, akik jól szerkesztett zenés irodalmi műsorral emelték az ünnepség színvonalát. Idén is jelen voltak a község önkormányzati és egyházi képviselői is. Az emlékezés virágait Dessewffy Arisztid Pányba került rokonainak leszármazottai – Mitroné Dessewffy Márta és Dessewffy János – is elhozták.

A megemlékezés egyik szónoka, a neves budapesti történész, Katona Tamás Dessewffy Arisztid helytállásának, életútjának ismertetése mellett az 1848/49-es események jelentőségéről szólva kiemelte: elődeink azokért a jogokért küzdöttek, amelyek Magyarországot a korabeli Európában példamutató polgári demokráciává tették. Létrejött a népképviseleti Országgyűlés és az ennek felelős – Bécstől független – magyar kormány, élén a pozsonyi születésű Batthyány Lajos gróffal. Magyarországon arányaiban ekkor másfélszer többen rendelkeztek választói joggal, mint a kor viszonyai közepette demokratikusnak számító Belgiumban vagy Angliában. „Ez a Magyarország nem akart senkitől egy barázda földet elvenni. Nem véletlen, hogy a honvédsereg ágyúira is azt írták: Ne bántsd a magyart! Ők nem is csak egy hazát, hanem ennél többet – egy ügyet védtek. Olyan jogokat, amiket Isten és a természet adott” – hangsúlyozta a szónok.

Várady Lajos, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője a történelmi tapasztalatok feldolgozásának szükségszerűsége mellett a következőket emelte ki: „Ma is számtalan nehézség tornyosul a Kárpát-medencében élő, határok által szétválasztott nemzetünk előtt, ám a 21. század elején szerencsére már nem meghalni kell a magyarságért, hanem sokkal inkább élni. Ma már nem a csatában tanúsított hősiességre van szükség, hanem az álhatatos építkezésre, az elkötelezett tenni akarásra. Élettel, élni akarással kell válaszolni a létünket fenyegető olyan történelmi kilengésekre, mint az asszimiláció, az elvándorlás vagy a népességfogyás.”