Megbecsültek Társasága: élményekkel töltik meg a szépkorúak életét

A Megbecsültek Társasága polgári társulás tevékenysége bizonyítja, hogy az időskor is lehet kalandokkal, közösségi élményekkel és szeretettel teli.

Tisztelet és megbecsülés

„Több mint tizenegy évvel ezelőtt, amikor először indultam a megyei választásokon, ígéretet tettem: ha megválasztanak, még inkább az idősekre fogok összpontosítani. Korábban is próbáltunk segíteni – a feleségemmel csomagokat vittünk a rászorulóknak –, de szervezeti keretek között ez akkor még nem működött. Aztán a választás után egy hónapon belül megszületett a Megbecsültek Társasága”

 – kezdte Forró Krisztián, a társulás alapítója, a Magyar Szövetség párt korábbi elnöke, majd egyből hozzátette, hogy mára kissé visszalépett a politikai életben és nagyobb hangsúlyt fektet a közösségi munkára.

Hozzátette, hogy az elnevezés sem volt véletlen. Ezek az emberek egész életükben törődtek velünk, a gyerekeikkel, az unokáikkal, úgy érzi, több megbecsülést érdemelnek, mint amennyit kapnak.

Értékes, helyi segítők

Először csak Nagymácséd környékén, a galántai járásban működtek. Aztán fokozatosan csatlakoztak hozzájuk a Vágsellyei, Szenci, Dunaszerdahelyi, Érsekújvári, majd a Komáromi járásból is. Ma már ötezer tagjuk van és ez a szám folyamatosan nő.

Természetesen ez nem működne egyedül, tette hozzá az elnök, négyen-öten dolgoznak állandó önkéntesként a különböző régiókban, akik az egyes rendezvényeken is rengetegen segítenek. Az egyes településeken működő nyugdíjas klubok vezetői is felbecsülhetetlen értékűek számukra, rajtuk kívül ők szólítják meg helyben az embereket, koordinálják a találkozókat, leveszik rólunk a szervezés bizonyos terheit. A társulás átlagosan évente 20-25 utazást és 10 különféle előadást, rendezvényt szervez a szépkorúak számára.

Önfenntartó, mert így szabad

Amikor elindították a szervezetet, egy dolgot leszögeztek: önfenntartónak kell lenniük. 

„Túl sok civil kezdeményezést láttam már, ami egy-két év után anyagi okok miatt megszűnt. Ezt nem akartam. Nálunk nincs tagsági díj és soha nem is lesz”

 – jelentette ki Forró Krisztián. A rendezvények javarészt önköltségesek, nyereséget nem számol fel a Társaság. Pályázatokból tartják fenn magukat, kérelmeiket a Bethlen Gábor Alapnál és más alapítványoknál nyújtják be, van, ami sikerül és persze van, ami nem. Kifejezetten a pályázatoktól sem függnek, ugyanis családi vállalkozásuknak köszönhetően biztosítani tudják azt, amire a társaságnak szüksége lehet.

Nem csak kirándulás: élmény

Minden hónapban legalább egy-két programunk van. Színházi előadások, sportnapok, egészségügyi napok, borkóstolók, vagy akár fürdőzések. De a leghangsúlyosabbak a kirándulások. Idén háromszor voltak Rómában repülővel, ami korábban elképzelhetetlen volt. Az emberek fáradtan jöttek haza, de nem a kellemetlen fáradtság volt ez. A nyugdíjasok annyi mindent láttak és olyan helyeken jártak, ahová egyébként maguktól nem jutottak volna el. 

„Elmesélték nekünk például, hogy velünk utaztak először repülőgéppel, ami egy hatalmas bizalom volt részükről és nagy megtiszteltetés”

 – mondta Forró Krisztián felesége, Fodor Szilvia. Törődésük nem ér véget a szervezésnél, sőt, inkább ott kezdődik, az utakon például minden alkalommal biztosítanak magyar idegenvezetőt, odafigyelnek a részletekre és válaszolnak a kérdésekre.

A logisztika, amit senki nem lát

Tagjaikkal napi szinten kapcsolatban vannak. Nem mind az 5000 emberrel, de 70-90 taggal rendszeresen tartják a kapcsolatot. Tudják azt is, hogy nem mindenki mobilis. Van olyan, akinek a gyereke nem tudja elvinni a találkozási pontokra és van, aki már nem vezet autót. Azt szeretnénk, ha az élmények minél több emberhez eljussanak, ezért minden eseményre buszokat is szerveznek, amivel viszik és hozzák a résztvevőket.

Amikor a törődés túlmutat a programokon

A pandémia alatt nem valósulhattak meg rendezvények, de felhívták a tagjainkat. „Megkérdeztük, hogy hogy vannak, miben segíthetünk. Ha valaki nem tudott bevásárolni, kerestünk ott helyben, a faluban valakit, aki el tudta intézni. Volt olyan is, hogy egy tagunknak leégett a lakása, neki például gyűjtést szerveztünk. Ott próbáltunk segíteni, ahol tudtunk” – sorolta az elnök.

Az irodájukba naponta jönnek be emberek, nem csak azért, hogy jegyet vegyenek, hanem azért is, hogy beszélgessenek, vagy egy-egy személyes ajándékot, emléket adjanak át hálájuk jeléül. A 11 év során számos megérintő emberi sorssal találkoztak, olyanokkal, akik közül többen elveszítették a párjukat és az egyes kirándulások után megköszönték, hogy a közösségnek köszönhetően sikerült túltenniük magukat a legnehezebb időszakon, de voltak olyanok is, akik a rendezvényeken ismerkedtek meg egymással és néhány hónap múlva már párt alkottak.

A száztagú cigányzenekar

Az év végi koncertjük, a hétfő esti 100 tagú cigányzenekar koncertje a nyárasdi sportcsarnokban eredetileg nem volt betervezve, hirtelen jött a lehetőség. Forró Krisztián úgy fogalmazott, régi álma vált valóra azzal, hogy a megszervezhették. Már hetekkel korábban elkelt az összes jegy, újabb szektorokat kellett megnyitniuk, hogy kiszolgálják a nagy érdeklődést. 

„A feleségem nélkül ez ma már nem működhetne. Ő maximálisan támogat, és a szervezetből is nagyon nagy mértékben kiveszi a részét, óriási segítség és óriási támasz. Mellette itt van Horváth Judit, Bugár Gergely és Both Róbert Diósförgepatonyból, aki Dunaszerdahelyen segít. Mellettük a sok-sok önkéntes, aki egy-egy rendezvényen velünk van”

 – tette hozzá az elnök, aki családi vállalkozásában fémszekrényeket készít és forgalmaz, amellett megyei képviselő és egészen a közelmúltig Peter Pellegrini köztársasági elnök tanácsadója volt.

Jövőbeni terveik közt szerepel, hogy hamarosan Szlovákia összes magyarlakta településein jelen legyenek. A Megbecsültek Társasága elérhető a megbecsultek.sk weboldalon, valamint a mátyusföldi/csallóközi és komáromi/érsekújvári régiós Facebook-oldalukon. Aki önkéntesként szeretne csatlakozni, vagy van ötlete, amivel segíteni tudna, bátran jelentkezzen a szervezőknél. 

A 2026-os eseménynaptárjuk már nyilvános, szeretettel várják a jelentkezőket.