Kiállítás nyílt Michnay Ida életéről, aki Georges Clemenceau menye volt

„Michnay Ida mindig valakinek a valakije volt” – kezdte a tárlatvezetést Pukkai Judit, a Galántai Honismereti Múzeum munkatársa, a kiállítás kurátora. Georges Clemenceau fiának felesége, Michnay Gyula nagynénje, Kunffy Lajos festő barátja. De elsősorban édesanya és nagymama. Nevét az előbb felsorolt három férfi kapcsán említik a könyvek és a feljegyzések. A huszadik század első felében rengeteg újságcikk szólt Idáról, de valóságalapjuk nem sok volt. Michnay Ida társadalmi és közéleti szerepet nem vállalt, keveset tudni az életéről. A kiállítás több évtizedes hiányt próbál törleszteni Idával szemben, hogy „megmutassa az embert a legenda mögött”.

Galánta és Diószeg a századfordulón

Michnay Ida 1882-ben született Galántán, egy jómódú, nemesi származású, evangélikus családba. Édesapja a galántai járásbíró volt. A felsőszeli evangélikus templomban keresztelték meg. Gyönyörű, szép szőke lány volt, állítólag a galántai Fő utcán megfordultak utána a férfiak. Akkoriban Galánta nagyközség volt, éppen felvirágozóban; a mintegy 3500 lakosából 1900 magyar nemzetiségű volt, a lakosság másik fele egyenlő arányban német és szlovák nemzetiségű. 1850-ben elérte a várost a vasút, amely az első vasútvonal volt a Monarchia területén, így a város összeköttetésbe került Béccsel, Pozsonnyal és Budapesttel. Pukkai Judit kurátor megemlítette azt is, hogy a vasút révén került Galántára a Kodály család is; még az is meglehet, hogy Kodály Zoltán zeneszerző és Michnay Ida osztálytársak voltak. Ugyanabban az évben születtek, de bizonyíték arra, hogy osztálytársak lettek volna, nincs. Galánta gazdag kulturális élettel rendelkezett, Michnay járásbíró volt a helyi Casinó elnöke. A szomszédos Diószegen akkoriban Kuffner Károly és családja Európa legmodernebb cukorgyárát működtette, közvetve 18 ezer alkalmazottjuk volt. Művészetkedvelők voltak, sokat tettek a környék kulturális fellendítéséért. A legenda szerint Georges Clemenceau a karlsbadi fürdőben együtt kezeltette magát báró Kuffner Károllyal, a diószegi cukorgyár tulajdonosával – innen az ismeretség a két család között. A fürdőben megállapodtak, hogy mérnök fiát Diószegre küldi. Michel Clemenceau 1898-ban érkezett a Kuffner-cukorgyárba mint vegyészmérnök. Michel és Ida közös története is ekkor indult el.

Clemenceau Ida, a párizsi dáma

A fiatal Clemenceau mérnök és Michnay Ida 1901-ben házasodtak össze Galántán. Az esküvőn valószínűleg nem vett részt az akkor már nagy befolyással bíró politikus, Georges Clemenceau, de amikor Michel Clemenceau-t áthelyezték Kuffnerék hőlaki (Trenčianska Teplá) cukorgyárába, meglátogatta a fiatal családot és az 1901-ben született unokáját. A család második gyermeke már Párizsban született 1904-ben, abban a házban, ahol Ida élete végéig élt. Michel és Ida Clemenceau házassága megromlott, és húsz év után elváltak. Ida a háború alatt nővérként dolgozott. Magyarságához élete végéig ragaszkodott, férje és fiai is megtanultak magyarul. A kiállításból egy modern, nyitott gondolkodású, a gyökereihez, a klasszikus értékekhez és az eleganciához erősen ragaszkodó hölgy képe rajzolódik ki. Dédunokája szerint nagyon nyugodt és kedves hölgy volt. 101 éves korában hunyt el Párizsban, és a l’aubraie-i kastély parkjában nyugszik.

„Az anyaggyűjtés, a kutatás a klasszikus módszerekkel nagyon nehéz volt, egyetlen esélyem az volt, ha a családtagok szóba állnak velem. Sikerült felvenni a kapcsolatot Ida dédunokájával, Eric Clemenceau-val, akinek valós emlékei vannak Michnay Idáról. Tinédzser volt, amikor Ida már elég idős volt, és minden csütörtökön a dédnagymamájánál ebédelt” 

– osztotta meg Pukkai Judit. Michnay Ida válása után csak a családjának élt, a trianoni események megviselték, és nem jó színben tüntették fel a Clemenceau családot. Konkrét információk arra vonatkozóan, hogy visszatért-e valaha Galántára, nincsenek, de Magyarországon biztosan járt. A kiállítás a századforduló hangulatát idézi meg; a tárlat anyagát többek között a diószegi cukorgyár tárgyai, valamint korabeli képeslapok és fényképek alkotják.

„Mindenért kárpótolnak a fiaim és az unokáim. Három édes csöppség, akiknek esténként Magyarországról mesélek” 

– nyilatkozta Michnay Ida a Pesti Naplónak 1937-ben, amikor Budapestre látogatott.

A háromnyelvű kiállítás 2025. augusztus 31-ig tekinthető meg a múzeumban.