Kiállítás a kényszermunkatáborokról – a rendszerváltásról emlékeztek meg a komáromi kávézóban

„Bársonyos reggeli“ munkacímmel látta vendégül a sajtót és az érdeklődőket a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézete a Klapka téren található kávézóban. 

A kiállítás panóin a kényszermunkatáborok története jelenik meg magyar és szlovák nyelven. Alaposan, egyben pedig dióhéjban mutatják be a munkatáborok létrejöttének hátterét, azok működését, beleértve a felelősöket és a raboskodás körülményeit is.

„Célunk, hogy közép- és általános iskolákban is bemutassuk: a kommunizmus nemcsak a meleg sörről és a hideg virsliről szól, hanem meghurcolt embereket“ 

– fejtegette Petheő Attila, a SJE RTK oktatója, történésze. Hozzáfűzte: az első táborok 1946-ban jöttek létre, ahova számos magyar és német nemzetiségű személyt zártak be. A kommunista hatalomátvétel után pedig az első 10 évben 8400 ember raboskodott ezeken a fogvatartó helyeken.

Tömösközi Ferenc, a SJK RTK egyháztörténésze az állami egyházügyi hivatalt mutatta be, amelyet azért hívtak életre, hogy „az egyházakat felügyelje és a kommunista államhatalom szolgájává tegye azokat“. Mint előadta, egyrészt a papok totális ellenőrzése volt a céljuk – akik csak állami hozzájárulással működhettek. Ez a függőségi viszony egyben zsarolási potenciált jelentett, valamint gazdaságilag is sakkban tarthatták az egyházakat.

Végül „kortanúként“ Somogyi Alfréd református lelkész, a SJK RTK oktatója idézte fel az 1989-hez és a rendszerváltáshoz fűződő emlékeit, amelyeket ekképp összegzett: 

„Ha a nagy dolgokat nézzük, mégiscsak csodálatos, hogy a prágai meg a pozsonyi diákságnak köszönhetően 1989-ben egy hazug, embertelen és istentelen rendszer mégiscsak megbukhatott.“

A panókiállítás egy hétig tekinthető meg a kávézóban, majd ezt követően fokozatosan más helyszíneken is bemutatják.