„Ki kell törni a tudatos szegénységből!” – megemlékezés a Roma Holokauszt emléknapján Dunaszerdahelyen

A fasizmus borzalmait felidéző rendezvényen jelen volt Hájos Zoltán polgármester, Karaffa Attila és Puha György alpolgármesterek, a főszervező, Ravasz József docens, a Romológiai Kutatóintézet vezetője, Alexander Daško, a roma közösségekért felelős kormánybiztos, Robert Dobrovodský, az újonnan kinevezett ombudsman, Patrik Dubovský, a szlovák Nemzet Emlékezete Intézet kutató munkatársa, valamint Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és a köztársasági elnök palotai díszőrségének tagjai. Egy fotókiállítást is megtekinthettek a jelenlévők, ahol a koncentrációs táborokban, embertelen körülmények között sínylődő romákról készült fotókat mutattak be. A megemlékezésen a zenei aláfestést Bertók István zongoraművész adta. Ollé Tamás katolikus káplán megszentelte az emlékművet, Görözdi Zsolt református esperes pedig imát mondott a pulpitus előtt.

Nem kímélték a gyerekeket sem

„A Tiso-féle fasiszta szlovák államban a cigányok számára munkatáborokat hoztak létre, amelyekben halálra dolgoztatták őket, nem kímélve sem az időseket, sem a gyermekeket”

 – emelte ki beszédében Ravasz József, majd hozzátette, hogy akik a nehéz kényszermunkába és az embertelen körülményekbe nem haltak bele, azokat főbelőtték. Hozzátette: nem ismert azoknak a Kelet- és Közép Szlovákiából elhurcolt cigányoknak a pontos száma, akik Lengyelország vagy Németország koncentrációs táboraiban lelték halálukat.

Golyózápor nagypénteken

A csallóközi cigányok többsége nem értett a politikához, a kialakult helyzet azonban őket is veszélyeztette. 

„Itt kér megemlítést Janovits Ödön dunaszerdahelyi esperes személye, aki 1945-ben,  a húsvéti ünnepek előtt mentette meg a dunaszerdahelyi cigányokat a városháza előtt, akiket a helyi nyilasok parancsára deportáltak volna munkatáborba – máig sem tudni, hová”

 – osztotta meg Ravasz József. Szörnyű emlék még a 61 ógyallai oláh cigány, köztük idősek, nők és gyerekek kivégzése Nyárasd és Vásárút között. Barkóczi József, a járási nyilas parancsnok utasítására golyózáporral lőtték őket a Tőkési-ágba 1945. március 30-án, nagypénteken.

Tudatos szegénység

A cigányok a XV. századtól vannak jelen Európában, ez a 700 év mégis kevés volt ahhoz, hogy fellélegezhessenek lelki gyötrődéseikből. A cigányság többsége máig nem tudja beazonosítani magát, mutatott rá a docens. Hihetetlennek tartja, hogy a cigányság a mai napig nem tud nemzetben gondolkodni, intézményrendszereinek kiépítését prioritásként kezelni. A nemzetiségi státusz, amelyet a szlovák alkotmányos törvény szavatol, még mindig idegen fogalom számukra. Rámutatott, hogy a szlovákiai cigányság egy része ma is tudatos szegénységben él annak ellenére, hogy uniós projektek eurómilliárdjai vannak jelen a tagországokban, így Szlovákiában is, a teljes felzárkóztatás azonban ma sem működik. 

„Ne higgyük, hogy belőlünk a Teremtő Isten csinált olyan cigányt, akit utálni, gyűlölni kell, mert munkakerülő, bűnöző, hazudozó, szélhámos, ingyenélő. Valahol máshol kell keresni az eredetmondát!”

 – fogalmazott a Romológiai Intézet vezetője, hozzátéve: a szlovákiai romák fele, több mint 300 ezer ember még mindig pérókbán él, többségük száraz vécét használ, az infrastruktúra mindenütt hiányos. Ravasz szerint átfogó roma nemzetiségi oktatási rendszerre van szükség, hogy a cigány nép változtathasson életsorsán, életfilozófiáján.

Hiányzó intézményrendszer 

Ravasz József után Alexander Daško szólalt fel, aki kiemelte az emlékezés fontosságát, ami egyben cselekvést is jelent, majd maga is konstatálta a roma intézményrendszer fájó hiányát, melyet a többi szlovákiai kisebbség, például a magyar, a ruszin, a zsidó vagy akár az ukrán közösségek már kiépítettek. 

Robert Dobrovodský beszédében kiemelte a diszkrimináció, a szegregáció és a rendőri brutalitás meglétét, ami tovább nehezíti a cigányság amúgy sem könnyű helyzetét. Elmondta, hogy példamutató életutakra van szükség a romák körében, név szerint is megemlítve azokat, akik példaképként szolgálhatnak az egész közösség számára. 

A kegyelet koszorúinak elhelyezése előtt Gubík László szólt a jelenlévőkhöz, aki elkerülhetetlennek nevezte az őszinte bocsánatkérést és szembenézést. Kiemelte, hogy a jövőben társadalmi szövetségekre van szükség, ahol a nemzetiségek új közösséget alkothatnak